0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 18.

Megkésett újévi köszöntő

A Magyar Mezőgazdaság január 18-án megjelent idei 3. számában összeállítást közöltünk arról, hogy mit várnak az idei évtől a hazai sertéstartók, sertéstenyésztők és szakmai szervezeteik. dr. Balogh Attila állatorvos és sertéstenyésztő cikkünkhöz írt hozzászólását szerkesztett formában közöljük az alábbiakban.

„Hogyan is kezdjem, mit várok az új évtől?! Mindenekelőtt boldog és sikeres új évet kívánok mindenkinek! Azt hiszem, ez a legjobb kezdés.

Nem egyszerű jellemezni a szövetet, melyet az emberek mindennapi ténykedéseinek fonalából sző az élet. Talán nem áll messze a valóságtól, ha ezzel a fonallal a munkát azonosítjuk, a fonalak közti teret pedig azzal, amit beszélnek róla, azaz a kommunikációval. Ilyesmi alkotta a mesebeli császár ruhájának alapanyagát.

Az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy az állattenyésztés eme különleges szövetéből készült ruha ma mennyit takar Magyarországon…

Keveseknek – vagy csak nem elég sokaknak – tűnik föl, hogy a valódi munka egyre nagyobb részének a helyét átveszi a kommunikáció. Ahhoz, hogy a közeljövő várakozásiról beszéljünk, meg kell nézni, miért is történhet meg, hogy a valódi munka az állattenyésztés irányításában egyre fogy?!

  • 2010 óta a gazdaságok száma a kétharmadára, 234 ezerre csökkent.
  • Legfőbb tevékenységük alapján 2022-ben a gazdaságok kétharmada elsősorban növénytermesztéssel foglalkozott, ami jelentős változás 2010-hez képest. Akkor az állattartás és a növényter­mesztés aránya még 46–41 százalék volt. Ezzel párhuzamosan a vegyes profilú gazdaságok aránya is csökkent, és nőtt a specializáció.
  • A bruttó hozzáadott érték nemzetgazdasági ágazatonkénti megoszlása alapján a mezőgazdaság szerepe egyre kisebb.
  • Az Agrárminisztérium KAP társadalmi egyeztető anyaga szerint a mezőgazdaság több, mint 500 ezer munkavállalót foglalkoztat. A KSH 2021-es adata szerint azonban csak körülbelül 201 ezer főt, és számuk 2016 óta folyamatosan csökken.
  • A mezőgazdaságban a gazdasági szervezetek hitelállománya 100 százalékkal nőtt 2018 óta (KSH: Agrárgazdaság hitelállománya).
  • A mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetek tevékenységét átitatja a pártpolitika. A legnagyobb érdekképviseleti szervezet, a NAK területi alapon történő szerveződése súlyosan hátrányos az egyre kevesebb állattenyésztő vállalkozás számára.

Ezek alapján az ágazat zuhanórepülésben van, így a munkát inkább a kommunikációba fektetik. Paradox módon, a mezőgazdaság és benne az állattenyésztés egyre jelentősebb súlyvesztése mellett, a fontossága jelentős kommunikációs muníciót biztosít.

Mindezek ellenére, a számok alapján a mezőgazdaságban dolgozók a 7,5 millió magyar szavazónak elég tekintélyes részét képezi, hogy érdemben is foglalkozzanak egy hosszú távú mezőgazdasági stratégia megalkotásával, csakhogy az ágazatban foglalkoztatottak érdekei, sajnos, eltérőek.

Az ágazat megosztott, ezért egységesen fellépni nem tud.

Az olyan maradék részeknek pedig, mint az állattenyésztés, nincs politikai jelentősége. A földalapon kiosztott támogatások és a szántóföldi növények évtizedes jó ára, az utóbbi 10 év kényelmes helyzetet teremtett a gazdaságok kétharmada számára, a maradék egyharmad pedig már nem jelenti a parlamentbe jutás küszöbértékét. Így a stratégiai hozzáállás egyelőre várat magára. Mintegy 30 éve…

A mezőgazdaság tehát kiüresedő ágazattá vált, amin belül az állattenyésztés helyzete még tragikusabb. Többször és több helyen hallottuk már, hogy a fejlett országok gazdaságának csak kis részét teszi ki a mezőgazdaság, az EU országaiban kb. 2,25 százalékát. De Magyarországon még mindig 4 százalék fölött van. Más kérdés, hogy az egy főre jutó GDP is lényegesen nagyobb azokban az országokban, akikhez hasonlítjuk magunkat. Ezért az abszolút értékek összehasonlítása alma-körte effektus. Nem célravezető.

A magyar mezőgazdaság sajnos úgy produkál, ahogyan az időjárás fütyül neki.

Miért is lenne másként, hisz a nagy hozzáadott értéket képviselő zöldség-gyümölcstermesztés és állattenyésztés, valamint a hozzájuk kapcsolódó feldolgozóipar számára nem kedvez a gazdasági környezet.

Két „ágazat” számára van kedvező környezet. Az egyik a „zöld” célokat „szolgáló” nem termelés és határelgyomosítás, a másik a spekulációra lehetőséget adó szántóföldi növénytermesztés. (A KSH bruttó termelési indexének adataiból legalábbis ez látszik.) Előbbihez az igen olcsón, de jókor megszerzett rossz földek, utóbbihoz a szintén jókor, de nem ugyanakkor megszerzett jó földek kellenek – lehetőleg minél nagyobb hektárszámban.

A termelékenységet visszafogó, sokszor eszement (augusztus 15. utáni első kaszálás) szabályozás által lehetővé tett elenyésző munka (évi egyszeri kaszálás) és tetemes bevétel (minimum 100 ezer forint AKG-támogatás/ha) mellett érthetetlen, ha bárki is csodálkozik rajta, hogy milyen rossz a termelékenység. Az intézkedések jelentős részének ez a célja!

A kommunikácó ugyanakkor épp ezzel ellentétes.

Az EU szabályai mindenkire egyformán vonatkoznak, aki EU-tag. Azonban az, hogy ki mit kezd a sorok között megbúvó lehetőségekkel, az már a tagokon múlik. Mi például azt kezdjük a mezőgazdasági támogatásokkal, hogy amit csak lehet, kiosztunk földterület alapon. Minden bizonnyal nem azért, mert számít, hogy hogyan hasznosul az a pénz, hanem azért, hogy a földbérleti díjak által tekintélyes rész adómentesen kerülhessen azokhoz a földtulajdonosokhoz, akik nagy részének már fogalma sincs a földművelésről, állatokat pedig a TV-ben vagy a Facebookon látnak.

Sok pénz kerülhet még a nagyüzemekhez, illetve a kisüzemnek álcázott „családi holdingokhoz” is.

Nos, ez a rendszer újkori feudalizmust alakít ki, befagyasztva a fejlődést.

A sertéságazat számára 2023 talán jobb lesz, mint 2022 és 2021 voltak – bár elég izmos bukóval kezdünk! Nem egyértelmű, hogy ezek az évek mindenkinek rosszak lettek volna.

Aki 1-1,5 év gabonakészletét is biztosítani tudta az ágazata számára, az 2021-ben és 2022-ben jelentősen mérsékelni tudta a terményár-emelkedés káros hatását, 2022-ben pedig jól meg tudta lovagolni a sertésár emelkedését. Kérdés, hogy kinek miből volt ekkora tőkéje, mert az elmúlt 10–15 évben az ágazat átlagos jövedelmezősége nem érte el a 10 százalékot. A gazdaságok jelentős részének nem volt, a termelői szerveződések pedig fényévnyire vannak attól, hogy ebben a kérdésben segíteni tudnának. Így a gazdaságok egy részét lehúzták a wc-n, a másik részének pedig lenullázódott a hitelkerete, és nagy „bizakodva” néz az 5-szörösére emelkedett energiaköltségekre, meg a nyáron, magas áron betárolt gabonával előállított, 730–750 forintos sertése mellől a 640 forintos árakra.

Az objektivitás megköveteli a pozitív kritikát is. A 2022-es év kevés időben meghozott pozitív intézkedése közül ki lehet emelni a hitelmoratóriumot és a 0 százalékos hitelekhez való hozzáférés lehetőségét. Ezek jó döntések voltak!

Mindent összevetve, túl nagy optimizmusra nincs ok. Nincs keretstratégia azoknak, akik a munkájukból szeretnének élni, nem a szavaikból.

Talán egyedül ígéretekben nincs hiány! A termékpálya jövedelemeloszlása egyenlőtlen – de például a sertés esetében nincs termékpálya-szervezet, sem érdemi érdekképviselet!

A tendenciák szerint ezek – önálló állattenyésztési kamara nélkül, a jelenlegi hozzáállás mellett – egyre kisebb valószínűséggel jöhetnek létre.

Hiába harangozzák be az élelmiszeripar fejlesztését, ha a termékpálya szervezetlen! Hiába biztosít az EU számos lehetőséget arra, hogy védjük a termelőinket és normalizáljuk a termékpálya-folyamatokat, ha a pénzeket terület- és „zöld” alapon osztják szét! És hiába a figyelemfelhívó írások, ha senkit nem érdekelnek a folyamatosan romló mutatók. Az újkori magyar feudalizmus szereplői lassan ugyanolyan távol lesznek a haladó Európa lehetőségeitől, mint voltak elődei az 1700-as években.

Mit tartanék biztatónak a jövőre nézve?

❶ Mindenekelőtt azt, ha a népszerűségvadász, lobbiérdekek közt elvesző, szavaival hangzatos, tetteivel tétova központi irányítás olyan mezőgazdasági stratégiát alakítana ki, ami az élethez és az észszerűséghez alkalmazkodik, nem a divathoz és a népszerűséghez.

❷ Ha az előző pont első lépéseként sürgősen létrehoznak egy önálló állattenyésztési kamarát!

❸ Ha megvalósulna és felgyorsulna a termelői szerveződések és azok közös fejlesztéseinek érdemi ösztönzése, és e szerveződések élelmiszerfeldolgozásba, élelmiszer-kereskedelembe való bekapcsolódásának elősegítése.

❹ Ha prioritást kapna a rövid, 150 kilométeresnél rövidebb ellátási láncok megszervezése. (A környezetvédelem, az üzemanyagköltség, az alkupozíció, az ellátásbiztonsággal kapcsolatos elvárások mind javíthatók velük.)

❺ A magyar gyártói márkákra épülő export ösztönzését. Amennyiben nagy hozzáadott értékű termékekről beszélünk és nem alapélelmiszerekről, logikájában nem mond ellent az előző pontnak.

❻ Az innováció érdemi támogatását, kis­üzemek számára is elérhetővé téve.

❼ Ha lehetővé válna a méltányos jövedelem megszerzése. (A futószalag melletti bér másfélszerese kellene ahhoz, hogy a kényelmetlenségeivel együtt is vonzóvá váljon az ágazat. A vidéki foglalkoztatottság növelése és az új bekapcsolódók megélhetésének a biztosítása a KAP céljai közé tartoznak.)

❽ Az energiahatékonyság javítását, a megújuló energia és a biomassza-energia használatát lehetővé tévő beruházások érdemi támogatását, üzemmérettől független hozzáférhetővé tételét.

❾ A stratégiailag nem támogatandó ágazatok segítését tevékenységük diverzifikálásában vagy a profilváltásban.

Ezekre a pontokra a sokat szidott EU az új KAP-pal lehetőséget ad! Élni kellene vele a szétosztandó összegek arányainak megállapításánál!!!

Várunk, és meglátjuk. Meglátjuk, mi lesz erősebb, a hektár vagy a jövő…”

Balogh Attila

Forrás: Magyar Mezőgazdaság