0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 23.

Kell-e metszeni a fügét?

A fügebokor idővel hatalmasra nő, de nem csak azért érdemes metszeni, hogy elérjük rajta a gyümölcsöt, hanem a rendszeres, kellően erős hajtásnövekedés és a termőegyensúly fenntartása, ami az évi két termést érlelő füge esetében nem olyan egyértelmű.

Akár 4-6 m magasra és igen terebélyesre nőhet egy fügebokor még hazánkban is, ahol azért néha elfagynak az ágai. Szerencsére az egyre ritkább kemény fagyok után tőből képes megújulni.

A füge különlegessége, hogy fajtától függően egy évben két terméshulláma lehet, az első a vesszők oldalrügyeiből fejlődik és az összes termés körülbelül ötödét adja, a második és fontosabb az azévi hajtásokon kialakult gyümölcs, ami ősszel szedhető.

Éppen ezért nem teljesen egyértelmű, hogyan nyúljunk hozzá, mondja Miklós Ákos, aki nagy fügegyűjteményt tart fenn Zala megyében. A hajtáson termő növények esetében általánosan érvényes, hogy minél több a friss hajtás, annál több lesz a gyümölcs is. Metszés szempontjából ez azt jelenti, hogy először kellően megritkítjuk a koronát, majd visszavágjuk az ágakat. Általában igyekszünk szétnyitni, a napfénynek átjárhatóvá tenni a koronát, ezzel a füge nagy fényigényét tudjuk kielégíteni.

Kora tavasszal, de még nyugalmi állapotban metsszük a fügét, mielőtt beindul a nedvkeringés, a tavaszi fagyok pedig nagyrészt már elmúltak. Erre a füge késői kihajtása lehetőséget ad. Szerencsére a tavaszi fagy nem érinti a főtermést, az erős téli lehűlés viszont az ágak pusztulásával jár. A füge nagyon jól tűri a metszést, jól reagál az ifjításra is.

Alakítsunk ki 4-5 erős, körkörösen elhelyezkedő vázágat a bokorban, amelyek a növény alapját képezik, azokon pedig neveljünk oldalágakat. Kezelhetőség szempontjából ez a nyitott, alacsony vázakorona a legcélszerűbb.

Először távolítsuk el a tő körül fejlődő sarjakat és a beteg, sérült, valamint befelé növő ágakat. A vastagabb ágakat ne tőből vágjuk le, hanem hagyjunk egy kis „kalaptartót”, ahonnan megújulhat a bokor. A magasságából pedig úgy vegyünk vissza, hogy kifelé álló elágazásra vágjuk vissza a túl magasra nőtt ágakat. Az ágvégeken kifejlődött, csokrosan álló vesszők közül válogatnunk kell, elsősorban a befelé növőket vegyük ki a bokorból. Az első termést rejtő gömbölyű rügyekről látjuk, hogy melyik vesszőn várhatunk gyümölcsöt a nyáron, így ha fontosnak tartjuk a nyári szedést, ezekből hagyjuk meg a legtöbbet.

Távolítsuk el a gyenge, vékony vesszőket, valamint ilyenkor érdemes leszedni az őszről maradt áttelelő gyümölcsöket is, mert azokból nem lesz teljes értékű, finom füge, inkább csak töppednek, könnyen megrothadnak ezek a gyümölcsök.

Mint Miklós Ákos gyűjteményéből kiderül, a fügefajták növekedése is nagyon eltérő. Hazánkban a leginkább elterjedt fajta levele erősen karéjos és nagyon szétterülő bokrot nevel, valamint sok sarjat hoz. Ebben az esetben a sarjak levágására ügyeljünk és igyekezzünk a metszéssel „összefogni” a koronát.

Ahhoz, hogy harmonikus maradjon a bokor növekedése, legföljebb az ágak egyharmadát távolítsuk el róla.

Túl erős metszéssel nagyon erős hajtásnövekedést váltunk ki, ami a rontja a hajtások beérését és ezáltal érzékenyebbek lesznek a téli fagyokra. A nagy metszési sebeket kenjük be sebkezelő anyaggal. A fügéből is sűrű fehér tejnedv tör elő a sérülések helyén, sőt a nem elég éretten szedett gyümölcs kocsányánál is. Ettől a tejnedvtől alkoholos vagy más oldószeres ronggyal tisztíthatjuk meg a metszőollót.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu