Akár 4-6 m magasra és igen terebélyesre nőhet egy fügebokor még hazánkban is, ahol azért néha elfagynak az ágai. Szerencsére az egyre ritkább kemény fagyok után tőből képes megújulni.
Éppen ezért nem teljesen egyértelmű, hogyan nyúljunk hozzá, mondja Miklós Ákos, aki nagy fügegyűjteményt tart fenn Zala megyében. A hajtáson termő növények esetében általánosan érvényes, hogy minél több a friss hajtás, annál több lesz a gyümölcs is. Metszés szempontjából ez azt jelenti, hogy először kellően megritkítjuk a koronát, majd visszavágjuk az ágakat. Általában igyekszünk szétnyitni, a napfénynek átjárhatóvá tenni a koronát, ezzel a füge nagy fényigényét tudjuk kielégíteni.
Kora tavasszal, de még nyugalmi állapotban metsszük a fügét, mielőtt beindul a nedvkeringés, a tavaszi fagyok pedig nagyrészt már elmúltak. Erre a füge késői kihajtása lehetőséget ad. Szerencsére a tavaszi fagy nem érinti a főtermést, az erős téli lehűlés viszont az ágak pusztulásával jár. A füge nagyon jól tűri a metszést, jól reagál az ifjításra is.
Először távolítsuk el a tő körül fejlődő sarjakat és a beteg, sérült, valamint befelé növő ágakat. A vastagabb ágakat ne tőből vágjuk le, hanem hagyjunk egy kis „kalaptartót”, ahonnan megújulhat a bokor. A magasságából pedig úgy vegyünk vissza, hogy kifelé álló elágazásra vágjuk vissza a túl magasra nőtt ágakat. Az ágvégeken kifejlődött, csokrosan álló vesszők közül válogatnunk kell, elsősorban a befelé növőket vegyük ki a bokorból. Az első termést rejtő gömbölyű rügyekről látjuk, hogy melyik vesszőn várhatunk gyümölcsöt a nyáron, így ha fontosnak tartjuk a nyári szedést, ezekből hagyjuk meg a legtöbbet.
Távolítsuk el a gyenge, vékony vesszőket, valamint ilyenkor érdemes leszedni az őszről maradt áttelelő gyümölcsöket is, mert azokból nem lesz teljes értékű, finom füge, inkább csak töppednek, könnyen megrothadnak ezek a gyümölcsök.
Mint Miklós Ákos gyűjteményéből kiderül, a fügefajták növekedése is nagyon eltérő. Hazánkban a leginkább elterjedt fajta levele erősen karéjos és nagyon szétterülő bokrot nevel, valamint sok sarjat hoz. Ebben az esetben a sarjak levágására ügyeljünk és igyekezzünk a metszéssel „összefogni” a koronát.
Túl erős metszéssel nagyon erős hajtásnövekedést váltunk ki, ami a rontja a hajtások beérését és ezáltal érzékenyebbek lesznek a téli fagyokra. A nagy metszési sebeket kenjük be sebkezelő anyaggal. A fügéből is sűrű fehér tejnedv tör elő a sérülések helyén, sőt a nem elég éretten szedett gyümölcs kocsányánál is. Ettől a tejnedvtől alkoholos vagy más oldószeres ronggyal tisztíthatjuk meg a metszőollót.
