Gazdák jöttek a Muravidékről, a Drávaszögből, csakúgy, mint a környékbeli településekről: Lendva, Lenti, Tormafölde, Csörnyeföld, Letenye, Becsehely, Tótszentmárton, Eszteregnye, Homokkomárom, Nagykanizsa, Miháld legjobb borai kerültek az érdeklődők poharaiba.
Megszólítottuk a környezetünkben élő, a hazai és határon túli borászokat, s első szóra jöttek, s hozták legjobb boraikat, hogy megkóstoltassák a vendégekkel”- köszöntötte a résztvevőket az esemény egyik szervezője Németh Géza, Becsehely polgármestere. Az ilyen alkalmaknak köszönhetően eljárnak egymás eseményeire.
Simon Zoltán, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke elmondta, örvendetes, hogy egyre több a fiatal, akik megtalálják számításukat a szőlőben. Miközben folyamatosan csökkennek a szőlőterületek, egy-egy ilyen rendezvény hozzájárul ahhoz, hogy egy kicsit ráirányítsa a figyelmet, milyen értékek vannak a kezükben.
„Manapság már nem lehet azt mondani, hogy gazdasági szerepe van a szőlőnek, a bornak a település életében, sokkal inkább közösségteremtő, közösségmegtartó ereje van, a kultúránk része. Attól érdekes a mi vidékünk, hogy az itt élőknek mindig volt egy kis szőlőjük, boruk, volt ahova ki tudtak menni. Korábban Becsehelyen találhattuk Zala vármegye legnagyobb egybefüggő zártkertjét, talán ennek köszönhetően nem is alakultak ki nagybirtokok. Az, hogy egyetlen nagy borászat sem létesült, most óriási hátrányunk”- magyarázta Németh Géza, hogy 400 hektár volt zártkertté minősítve, most 30-40 hektár közé tehető a szőlőterület nagysága.
A legszebb tájalkotó kultúrelem a szőlő, felmerült ez is, de ezen kívül nyilván kell, hogy legyen egy gazdasági hatása. Az emberek egy bizonyos ideig szerelemből csinálják, abban reménykednek, hogy az a borkultúra, ami jelenleg jellemzi a térséget,jelentős mértékben nem csökken.
Sokak számára vonzó a gyönyörű kilátás, így a zárkert hétvégi házas jelleggé kezd átalakulni.
„Ha a termőhelyet vizsgáljuk, nagyon jó helyen vagyunk, a Zalai-dombság legdélebbi nyúlványa, alatta déli irányban a muraközi síkvidék. A szőlő- és gyümölcstermesztés számára kiváló adottságokkal rendelkeznek ezek a hegyvonulatok, nem véletlenül, hogy az ország első és legnagyobb egybefüggő kivi ültetvénye is itt létesült. Három és fél hektár kivi van nálunk és kiválóan kiválóan terem”- hívta fel a figyelmet az ökológiai adottságokra.
Akik idejönnek, nagyon jól érzik magukat és, ha lesz közöttük olyan ember, akinek még nincs szőlője, de majd szeretne, akkor már nem dolgoztunk hiába”- magyarázta. Fiatalként nem szeretett a szőlőben dolgozni, de mára először neki lett a településen a legnagyobb szőlőterülete, és 35-40 év elteltével kezdett visszatérni a gyökerekhez.
A borturizmusról kérdezve a polgármester elmondta, lenne rá igény, ám kevés olyan gazda van, aki igazán alkalmas a feladatra, akiknek pedig a lehetőségeik meglennének, azoknak általában nem ez a megélhetési forrásuk.
Az eseményen Vértes Tibor pálinkamester, az Agárdi Pálinkafőzde tulajdonosa osztotta meg tapasztalatait a szőlőből készült pálinkákról. A szakember előadása elején leszögezte, ezen a vidéken itta a legjobb direkttermőből készült párlatot, ami Fekete Noah volt. Ugyan próbálkoztak Izabellával, Ottelóval, de nem hozták a várt eredményt. A szőlő hálás növény pálinka szempontjából, szépen hozza azokat az aromákat, melyek a héjban találhatók. Éppen ezért érdemes az illatos fajtákkal – mint a Tramini, a Sauvignon blanc, az Irsai Olivér vagy a muskotályok – dolgozni. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, míg a muskotályoknál meg kell várni a teljes érettséget, az irsainál inkább a korábbi szüreti időpont ad illatos párlatot.
Ugyanakkor nem szabad túl sokáig erjeszteni, mert könnyen elveszítik az illatokat. Az erjedés reduktív körülmények között menjen végbe, oxigéntől elzárva, s nem kell a cefrét állandóan kevergetni. A szakember rámutatott, ha ként teszünk a cefrébe, akár ki is önthetjük, mert a lepárlás során bekoncentrálódik.
„Globalizálódó világ áll a borfogyasztási trendek mögött, a fogyasztók egyre inkább eltávolodnak a termeléstől”- jelentette ki Brazsil Dávid. A korábban meglévő rövid terméklánc megnőtt, s lazul a kapcsolat a vásárló és a termelő között. A pandémia hatására viszont sokan újra felvették a kapcsolatot a borászokkal, így egyszerre van jelen a lokalizáció és a globalizáció. Ma a világon megtermelt bor 50 százaléka egy országhatárt átlép, mire a fogyasztóhoz kerül. Folyamatosan csökken a borfogyasztás – itthon és a világban –, ha ez a tendencia folytatódik, 100-150 ezer ember megélhetése kérdőjeleződik meg, akik közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódnak a borhoz.
Az „alkoholhisztinek” köszönhetően megnőtt az alkoholmentes borok iránti kereslet, ami téves egészségügyi megfontoláson alapul. Hogy kik állhatnak amögött, hogy az alkoholtól elidegenítsék a fogyasztót, jó kérdés? Több NGO szervezet folytat negatív kampányt.
Talán nem véletlen, hogy a franciáknál az egészségügyi minősítés kategóriájába tartozik.
Békebeli időket idéző eseményen vehettünk részt Becsehelyen, ahol nem a megfelelési kényszer, sokkal inkább a közös élmény volt tetten érhető. Egyedi adottságok, egyedi megjelenéssel: egy felfedezésre méltó borrégió.
