Hogy kerül egyáltalán a természetbe?
A legjelentősebb szennyezési források: az állattenyésztő telepek és a vágóhidak környéke; olyan területek, ahol kezeletlenül használják fel a hígtrágyát a termesztésben; a városi szennyvíz.
Sok városban nem fordítanak elég figyelmet arra, hogy a hormonális fogamzásgátlás és egyéb hormonális terápiák alkalmazása végett megnövekedett ösztrogént kiszűrjék a vízből.
A gond tehát óriási, hiszen azon túl, hogy becsordogál a természetes vizekbe, beszivárog a talajba, még a háztartásokba is visszakerül közvetlenül és közvetetten.
Egy közelmúltban készült magyar tanulmány megállapítása szerint a helyenként a szarvasmarháknak adott nemi hormonok kimutathatók a hígtrágyában. Ez azt jelenti, hogy aztán bekerülnek a talajba, szennyezik a talajvizet, illetve más természetes vizeket, valamint onnan visszajutnak a táplálékláncba. Ez indokolttá teszi, hogy a hígtrágyát és az iszapot veszélyes anyagnak tekintsük, és a kijuttatása előtt feltétlenül szakszerűen megtisztítsuk a hormon- és egyéb gyógyszermaradványoktól.
Fajok tűnhetnek el
Az élőlények közül azok vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, akik az egész életüket vízben töltik, illetve akik szaporodásuk miatt keresik fel a vizes élőhelyeket. Egy meglehetősen friss lengyel kutatás elborzasztó és egyben elgondolkodtató eredményre jutott. A környezetben előforduló ösztrogének negatívan befolyásolják az élőlények életét. Olyan jelenségeket figyeltek meg, mint a feminizáció, a szaporodáshoz kapcsolódó természetes viselkedés zavarai, az élettani funkcióik romlása, és a daganatképződés, ami drasztikusan csökkenti az állatok jóllétét és élettartamát. Csupán néhány megdöbbentő eset a rengeteg abnormális dolog közül, amiket feljegyeztek: egyazon egyeden megfigyelhető hímekre és nőstényekre jellemző nemi jegyek, női ivarszervek vagy ismertetőjegyek kifejlődése hím állatok esetében.
Az ösztrogénszennyeződésnek (természetes és szintetikus) az egyik leginkább kitett csoport a gerincteleneké, hiszen az életük számos területére hatással van.
Már a halak sem élhetnek olyan gondtalanul, mint ahogy a mondás tartja. Megfigyelhető a hímhalak elnőiesedése, és ez a változás nem csak a belső szerveket érinti, hanem a másodlagos nemi jellegüket is. Az ösztrogénexpozíció a halakra széles körűen hat: morfológiai, viselkedési, fejlődési és szaporodási bonyodalmakat okoz. Egészen egyszerűen csak ez az egyetlen szennyezőanyag halfajok teljes eltűnéséhez vezethet. Arról nem is beszélve, hogy a különféle hormonális anyagok és gyógyszermaradványok összekeveredése megjósolhatatlan reakciókat eredményezhet, és még a környezeti hőmérséklet változásának befolyásával is számolni kell. Tovább rontja a helyzetet, hogy a fenéken felhalmozódó szennyezőanyagok bármikor felkavarodhatnak és akkor ismét működésbe lendülnek.
A kutatók úgy gondolják, hogy a kétéltűek számának döbbenetes csökkenése a természetes vizek fokozott szennyeződésével (és főleg a szteroidhormonokkal) hozható összefüggésbe. A szennyezés viselkedési, érzékszervi és fiziológiai változásokat eredményez, amelyek az egyedfejlődés bármely szakaszában zavarodást okozhatnak.
leggyakrabban megfigyelt jelenség a környezet megnövekedett ösztrogénszintje miatt bekövetkező elnőiesedés. A szintetikus etinilösztradiolnak kitett hím békák továbbá kevésbé lelkesen, gyakran és kisebb hangerőre állítva énekeltek. Hangjuk megváltozik, daluk egyértelmű üzenete elveszik, ezért kevésbé keltetik fel a nőstények érdeklődését. Magyarán a szennyezésnek való kitettség csökkenti szaporodásuk sikerességét. Ezeken felül az etinilösztradiollal való kapcsolat károsodást okoz az ivarmirigyek kifejlődése során a következő generációkban.
A hüllők ritkán kerülnek a kutatók célkeresztjébe, így velük kapcsolatban csak kevés tanulmány készült. De az már így is világosan látszik, hogy a szennyezőanyagoknak való kitettség a vegyületek testen belüli felhalmozódásához és morfológiai degenerációk kialakulásához vezet. Az Apopka-tó nőstény aligátorainál abnormális petefészek- struktúrákat találtak, számtalan tüszővel és polinukleáris petesejtekkel. A fiatal hímek esetében pedig alacsony tesztoszteronszintet és alulfejlett nemi szerveket eredményezett az ösztrogénhatás. Ezeken túlmenően májdegradáció és a csontszerkezet előnytelen változása lépett még fel náluk.
Emlősök esetében szaporodási rendellenességeket, az általános állapotuk romlását eredményezi, továbbá daganatok kifejlődésének nagyobb valószínűségét teszik lehetővé. Az ösztrogén a lovaknál az utódnemzés képességének csökkenését, a nőstény juhoknál meddőséget, az ember esetében pedig sok egyéb mellett a spermiumok számának csökkenését okozza. És miután az étvágyszabályozás mechanizmusát is megzavarja, elhízottság kialakulásához vezet.
Ha tovább folytatódik a szennyezés, csupán egyedül az ösztrogén olyannyira felfoghatatlan katasztrófát okozhat az élővilág számára, amelyet még elképzelni sem szeretnénk.
