0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Borverseny egy római tábor felett

Almásfüzitő polgármestere, Beró László büszkén meséli, már 40 éve szervezik a borversenyüket, amelyre nem csak hazai borvidékekről érkeznek minták, de a határon túli szakemberek is elküldik boraikat. Az esemény már csak azért is különleges, mert nem lehet azt mondani, hogy a település nagy szőlészeti-borászati múlttal rendelkezne.

Talán éppen ezért kiemelt a jelentősége, mert az itt résztvevőket nem lehet elfogultsággal vádolni.

Bár a település gyökerei a római időkre nyúlnak vissza, ám az akkori katonai tábor, az Azaum, ma egy vörösiszap-tározó alatt alussza álmát. Almásfüzitő is igazán a második világháborút követően kezdett fejlődni, s városias infrastruktúrával rendelkező szocialista közösség alakult ki. Az egyik lexikonban úgy szerepeltnek, mint Magyarország első szocialista lakótelepe, ahová sokan települtek be a környékről.

„A mintegy 10 kilométerre található dunaalmási dombokon nagyon sok helyi embernek volt kertje, szőlője, így a nagyszüleimnek is. Bort fejtettek, és lassan elkezdtek iható borokat készíteni. Ezen a vonalon jött létre a borbarát hölgyek szervezete, majd a nyomdokain a kertbarát egyesület, a kettő később fuzionált, és a környéken megtaláltak mindenkit, akit érdekelt a szőlő és a bor”

– magyarázta a polgármester. Mára a 40. Nemzetközi Nyílt Borversenyt szervezték, ahová közel 350 tételt neveztek. A település első embere hozzátette, a Duna nem elválaszt, hanem összeköt, a rendszerváltáskor megalakult Hídverő Társulás arra szerveződött, hogy a folyó két partján fekvő településeket összefogja. Így lett Almásfüzitő testvértelepülése a szlovák oldalon található Izsa.

A borversenynek nem csak szakmai hozadéka van, igazából összetartó erő. Jönnek a testvértelepülések, küldik a boraikat, s később egyéb rendezvényre is meghívják egymást.

Megjelenik a kultúra, működni kezd az idegenforgalom, barátságok születnek. És nem csak a szervezetek, a közösségek, hanem a civilek között is.

Az idei borversenyre nem csak magyar, hanem szlovákiai borászok is neveztek, de jöttek minták Erdélyből. Folyamatosan bővül a kör, talán az osztrákok maradtak el az évek során. A jó szervezéshez kell egy aktív helyi csapat, és természetesen a szponzorok. Beró László magára vállalta az esemény pénzügyi részét, tartja a kapcsolatot a cégekkel, a vállalkozókkal, magánszemélyekkel. Sokan látnak benne fantáziát, reklámlehetőséget. Egy megfontolt vállalatvezető, amikor arról dönt, mire költse a pénzét, ami a végén meg fog térülni, az almásfüzitői borverseny ebben a tekintetben a sor elején található.

A polgármestert kérdezve elmondta, kiugrási lehetőséget látnak az idegenforgalomban. Erre alapot nyújt a Duna, az ártéri erdők, a tervezett kerékpárút csakúgy, mint a rekonstruált római tábor. Tartottak már náluk céges napot, ahol több száz embert foglalkoztattak.

„Működik az alternatív borbarát egyesületünk, s bár a járvány megakasztotta, de újra akarom éleszteni. Hasonló módon a római erődben tartani fogunk ismételten olyan nyári estéket, ahová be lehet jelentkezni, s borászokat hívunk el. Lesz bor, lesz pogácsa, zsíros kenyér, és naplemente. Vannak zenész barátaink Győrből, a környékről, helyi és környékbeli borászok. Ezzel pedig meg tudjuk szólítani az értelmiségi, vállalkozói, középkorú réteget”- hívta fel a figyelmet Beró László.
 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu