0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 18.

Nekibuzdult zöldborsótermelők

Az egyik fél mindig rimánkodik a másiknak. A zöldborsó- és a csemegekukorica-termesztésben különösen ritkán esik egybe a termelők és a feldolgozók szándéka.

Évről évre kemény győzködéssel szokott telni a téli időszak. Most eljutottunk oda, hogy a gazdák szeretnének az eddiginél több nagymagvú zöldségfélét előállítani. Ez főként a zöldborsóra igaz, a csemegekukoricánál csak enyhe növekedést prognosztizálnak a hozzáértők. A kora tavaszi vetések kezdete előtt nem sokkal megkerestük a témában Kis Józsefet, az Agromarketing 95 Kft. alapító-tulajdonosát, mint meghatározó termeltetőt és integrátort.

A zöldborsóról és a csemegekukoricáról csak akkor tudunk megközelítőleg pontosat mondani erre az évre, ha ismerjük az előzményeket. Tavaly a zöldborsó az aszály ellenére is 80–90 százalékos hozamot produkált országos szinten, ami utólag nézve nagyon is elfogadható eredmény. Kora nyáron még abban reménykedtünk, hogy a kiesést a csemegekukorica ellensúlyozni fogja, mert fogalmunk sem volt róla, hogy az évszázad aszálya alapjaiban megrengeti a magyar csemegekukorica-termesztést. A durva aszály főként az öntözetlenül termesztett korai csemegekukoricákba könyökölt bele, ami azért okozott nagy gondot, mert minden szakmai érv és erősködés ellenére ezt a növényt kb. 30 százalékban még mindig a természetes esőre bízzuk, az öntözése még mindig megoldatlan.

Nagy tanulsággal szolgált 2022, mert ahol nem tudtak öntözni, ott a csemegekukorica semmit, esetleg minimális mennyiséget termett.

A hozamok szó szerint elégtek, megsemmisültek. Ennek aztán lettek következményei az üzleti-partneri kapcsolatokban.

A konzervgyárak és a hűtőházak többsége belátta és elfogadta a vis maiort, kivéve a Kecskeméti Konzervgyárat. Ők előrelátóak voltak a saját szemszögükből vizsgálva a dolgot, mert mindkét növényre adásvételi szerződést kötöttek, így magyarázkodást nem fogadtak el. Kötbéreztek, főként azokat a hajdú-bihari gazdákat, akik nem tudták teljesíteni vállalásaikat.

Tételesen nézve, volt olyan integrátor és termelő, amelyik 3, 5, esetleg 8 ezer tonnával bukott be. Ennek következtében előfordult, hogy valakinek 20 millió forintja bánta a nagy aszályt. Nyilván nem újdonság, ha hozzátesszük, hogy ez volt a kisebb tétel. Közszájon forgó információ, hogy akadt, akit 40, másvalakit 100 millióra kötbéreztek.

Utólag kevés a sopánkodás, hogy nem kellett volna egyoldalú termékértékesítési szerződést kötni, mert hibáztak.

Viszont bennük erős az elhatározás, hogy azokkal a feldolgozókkal, akik minimális belátással sem voltak a gazdák iránt, azokkal a jövőben, tehát már ebben az évben sem kötnek termelési szerződést.

Az Agromarketing 95 Kft. esetében konkrét tény, hogy a tavaly integrált 3200 hektár csemegekukoricából 580 hektáron semmi nem termett. Nem volt mit levágni, nem küldtek betakarító kombájnt sem. A tervezett mennyiségnek – ugyanúgy, mint országosan – ők is csak 60–70 százalékát tudták beszállítani, mert a koraiak egyértelműen megbuktak.

Az öntözés tavaly nagyot bizonyított – ha erre egyáltalán szükség volna. Szakember manapság ezt már egyáltalán nem vitatja. A kései és főleg öntözött csemegekukoricák 2022-ben akkor bizonyítottak, amikor az átvételi áruk legalábbis elfogadhatónak mutatkozott. A várt eredmény mégis elmaradt, mert a korai és az öntözetlen csemegekukorica akkorát bukott, amilyenre még a legrégebbi gazdák sem emlékeznek.

Sajnos, itt nem arról van szó, hogy felelőtlenül gondolkodnának az emberek, mert a kényszer viszi őket a száraz viszonyok közti gazdálkodásra.

Egyszerűen rákényszerülnek, hogy öntözetlen körülmények között is csemegekukoricát vessenek. Ilyenkor az égi áldástól várjuk a megoldást.

Az ágazatok öntözött felületekért folytatott versengésében a jobb pozícióban lévő, úgynevezett pénzes növények vezetnek, mint amilyen a hibridkukoricavetőmag-előállítás vagy korábban néhányszor a szemes kukorica is.

Általában jogos elvárás, hogy pontosan meg tudjuk mondani, adott évben melyik növényből mennyit termesztünk. A zöldborsó és a csemegekukorica esetében mégis bizonytalan a helyzet, mert a vetőmag-forgalmazás alapján általában meg lehet állapítani a tényleges vetésterületet, csakhogy ezt az adatot, hogy melyik fajtatulajdonos mennyit adott el, sokáig mindenki hétpecsétes titokként kezeli. Most a zöldborsónál 12, esetleg 14 ezer tonnáról lehet szó, hozzátéve, hogy idén a gazdák termelési szándéka megerősödött, most szeretnének a korábbinál többet vetni. A zöldborsónál a fajtától függ a hektáronkénti vetőmagnorma, ami további pontatlanságot eredményez.

Hektáronként 1,2–1,3 millió csírával szokás számolni, attól függően, hogy a borsó apró vagy nagyobb szemű.

Az előző év január-februárja elég idegesen telt, de aztán hirtelen minden jóra fordulni látszott, mert a zöldborsó és a csemegekukorica felvásárlási árát 20 százalékkal megemelték a feldolgozók. Viszont ez csak ott tudta kifejteni jótékony hatását, ahol termett is, vagyis ahol öntöztek. Ahol nem, ott jószerével csak költségek voltak. Ehhez hozzájött még, hogy a kötbérezés miatt azon felül is fizetni kellett.

Most, február vége felé abban bíznak a termelők és abban bízik az integrátor is, hogy idén újabb 15–20 százalékos áremeléssel kötnek szerződést. Így a csemegekukorica kilogrammjáért várhatóan 100 forintot, a zöldborsóért 220 forintot fizetnek a feldolgozók. Tavaly a zöldborsó átlagára 180–200 forint volt kilogrammonként, a csemegekukoricáé 70–75 forint, de az infláció és a feldolgozott termék iránti kereslet arra enged következtetni, hogy a 20 százalékos áremelkedés realitás.

A tavalyi értékesítési árakat nézve egyértelmű, hogy már a vetéskor is gond volt a zöldborsó és a csemegekukorica versenyképességével.

Az, hogy mégis többen vállalkoztak ennek a két növénynek a termesztésére, bizony abból következik, hogy sokan megszokás alapján dolgoznak, vagy mert erre vannak berendezkedve gépekkel.

A termelési költségeket nézve alig akarunk hinni a szemünknek. Tavaly irtózatosan megdrágult az energia, a műtrágya és még a vetőmag is. A csemegekukorica alá oda kellett adni 250–300 ezer forint értékű vegyes hatóanyagot. Egy szem csemegekukorica-vetőmag 2,2 forintba került. Idén egy magért 2,5 forintot kérnek. Ez, 65–70 ezer csírával számolva hektáronként, 150–175 ezer forintot jelent csak vetőmagra.

A kései kukoricákat tavaly tíz-tizenkétszer kellett öntözni. Ez még a régi energiaárakkal ment, de azóta hatalmasat drágult a gázolaj és az elektromos áram is. Most a termelők abban bizakodnak, hogy nem lehet még egyszer olyan aszály, mint amilyet 2022-ben megéltünk.

Ha megnézzük a csemegekukorica egyes költségnemeit, akkor semmi meglepő nincs abban, hogy a talajművelése hektáronként 350 ezer forintra rúg. A vetőmagot már említettük (150–175 ezer forint), a műtrágya 350 ezer forint, a növényvédelem 75–80 ezer forint, az egyéb költségek és a bérleti díj együtt 190 ezer forint. Ugyanennyi az öntözés hektáronkénti költsége, és a megemelkedett kamatszint miatt a finanszírozás költsége eléri a hektáronkénti 70 ezer forintot.

Tavaly a csemegekukorica átlagtermése 17,5 tonna lett, a betakarított területen. Ennek az árbevétele 1,45–1,5 millió forint volt, miközben a költségek 1,3 millió forint fölé kúsztak. Így a hektáronkénti jövedelem 160 ezer forint. Ehhez oda kell írni, hogy ennyi volt.

Főként az energiahordozók drágulása okoz kétségeket, bár azt is érzékeljük, hogy a téli csapadék most elfogadható volt, amivel a zöldborsó, mint tavaszi és rövid tenyészidejű növény, már célba tud érni.

Ha a zöldborsónál nézzük az egyes költségnemeket, ott a talajmunkáért 240 ezer forintot, a vetőmagért 140 ezer forintot, a műtrágyáért 240 ezer forintot számolnak hektáronként. A növényvédelme 80 ezer forintba kerül, a finanszírozás költsége 85 ezer forintot tesz ki, az öntözésére pedig idén be kell tervezni 140 ezer forintot, és azzal is csak ötször lehet számolni. Ha 5 tonnás hektáronkénti terméssel számolunk – tavaly ez volt a tény –, akkor az árbevétel hektáronként közel 900 ezer forint. A termelés költsége megközelíti a 700 ezer forintot. Ezzel a zöldborsó átlagjövedelme 200 ezer forintra tehető. Bármennyire is meglepő, a termelők körében leginkább csak azt tudják a gazdák, hogy az energiahordozók ára mérhetetlenül megnövekedett. De hogy pontosan mennyi lesz az áruk, arról nem tudnak biztosat mondani. Ha mégis számolásra kényszerítjük őket, akkor hozzáteszik, hogy a csemegekukoricánál az jár jól, aki az öntözésnél hektáronként 250 ezer forinttal számol, mert az áramdíj a tavalyi négy-ötszöröse.

Aztán az elmúlt év során kiderült, hogy a hibridkukoricavetőmag-termeltetők olyan árakat ígértek – tegyük hozzá, jogosan –, amivel toronymagasan ők tették a legversenyképesebb ajánlatot a gazdáknak. A felvásárlási ár alakulása miatt szintén nagyon jó pozícióba került az őszi káposztarepce és a napraforgó, ami tovább rontotta a nagymagvú zöldségfélék esélyeit. A csemegekukorica – természetesen ott, ahol öntözni tudtak – naturáliákban nézve nem teljesített rosszul, mégsem tudta fölvenni a versenyt a többi sikeres növénnyel, mert az előállítása összehasonlíthatatlanul nagyobb figyelmet, hozzáértést és költséget követel a termelőktől.

A téli termelésszervezés eléggé kétarcúra sikeredett.

A zöldborsó és a csemegekukorica pillanatnyi helyzete döntően azon múlott, hogy más növényeknél milyen piaci változások történtek. Amikor az ukrán import miatt az őszi búza és a kukorica ára szinte megfeleződött, a termelők között hirtelen megugrott a vállalkozói kedv. Az eddigi rimánkodás helyett, úgymond, osztani kellett a termőterületet, mert azt sem akarták az integrátorok, hogy valaki olyan kimaradjon, aki a korábbi évek kedvezőtlen feltételei mellett is vállalta a termesztést.

A vetésterületnek a gyakorlatban a feldolgozói kapacitás szab határt. Ez is kedvezőtlenül alakul, mert a Pentafrost bezárt, amivel feldolgozókapacitás esett ki. Ezt némileg ellensúlyozza az Agrosprint kapacitásbővítése, amit szeretnének már idén a lehető legjobban kihasználni.

Ezért arra a kérdésre, hogy mennyi lesz ezen a tavaszon a zöldborsó vetésterülete, Kis József elég határozottan úgy fogalmazott: ő bízik a 14 ezer hektárban. Kukoricából is felülmúlhatjuk a 35 ezer hektárt, viszont e téren nagy változást hozhat, hogy az eddig a terület egyharmadát kitevő öntözetlen termesztés aránya lecsökken 10 százalékra.

Mind a zöldborsó, mind a csemegekukorica termesztéstechnológiája jól kidolgozott, precíz és pontos.

A zöldborsó vetése akkor indulhat, ha a talajhőmérséklet eléri a 4–5 Celsius-fokot. Ezt követően öt-hat szakaszt alakítanak ki, folyamatos vetésben. Most arra törekszik mindenki, hogy a zöldborsó betakarítási szezonját a lehető legjobban széthúzzák. Némely feldolgozó üzem ennek érdekében külön felárral díjazza azokat, akik árpilis 10. és 20. után is hajlandóak zöldborsót vetni.

A betakarítási szezon akkor lenne jó, ha a hossza elérné a 40 napot – bár tudjuk, hogy az utóbbi időszakban erősen 35 nap alá süllyedt. Csakhogy ez egyaránt kedvezőtlen a feldolgozó üzemek és a betakarítógép-szolgáltatást végzők számára, mert a kapacitásukat nem tudják kellően kihasználni.

Pedig itt ennek most helye van: óriási összegek forognak kockán. Míg öt-hat évvel ezelőtt 200 millió forintot kellett fizetni egy betakarító gépért, addig ma ugyanaz a gép 400 millió forintba kerül. Ahhoz, hogy ez megtérüljön – és Kis József szerint ennek az esélye a nullával egyenlő –, mind a zöldborsó, mind a csemegekukorica betakarítási szezonját nagyon meg kéne nyújtani.

A csemegekukoricánál fontos sarokpont, hogy a betakarítása július 10–20. között elkezdődjön, és hogy a másodvetésekkel együtt október 5–10-ig kitartson.

A lényeg, hogy legalább 90–100 napos időszakot sikerüljön elérni, mert a betakarítónak és a feldolgozónak ez az érdeke, rajtuk keresztül pedig a termelőknek is.

Idén mindenki módosított a szolgáltatási díjain, ami azt jelenti, hogy drágább lett. A zöldborsó aratásáért kilogrammonként 28 forintot kértek tavaly, a csemegekukoricáért 6,20 forintot. Valószínű, hogy ebben az évben 15 százalékkal emelkednek ezek az árak.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság