Az orvosi pióca ránézésre sem az a tipikus háziállat, pedig régen sok háztartásban úszkáltak példányai egy-egy nagyobb befőttesüvegben. Gyógyító tulajdonságaikat ma is elismerik, még a modern orvostudomány sem seperte le e hasznos gyűrűsférgeket a gyógyászat palettájáról...
A gyűjtés és élőhelyeik csökkenése miatt számuk mára megritkultFotó: wikipedia
A fura gyógyító
Az orvosi pióca eredetileg egész Közép-, és Dél-Európában előfordult, ám a számuk főleg a mocsarak lecsapolása és a túlgyűjtés miatt mára megcsappant. Ennek a piócafajnak a teste 10-15 centiméter hosszú, színe a sötétbarna-, olykor sárgásbarna és sötét olajzöld között változik. Az alapszínen hat feltűnő, vöröses hosszanti sáv látható, közülük néhányat sötét foltok tarkítanak. Hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott fekete foltokkal.
A fejtájék nem határolódik el élesen, a tíz kis szem felül, az elülső szelvények oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong van. A szájnyílásban három félhold alakú, finoman fogas állkapocs található. Testének kígyózó fel-le mozgatásával gyorsan képes úszni.
Az orvosi pióca túlnyomóan lápos, mocsaras vizek és dús növényzetű tavak lakója. Melegvérű állatok – köztük az ember – vérével táplálkozik, élősködő életmódot folytat.
Régóta használják
A terápiás felhasználásuk nagyon régre nyúlik vissza, és már az ókori Egyiptomban is tapasztalt betegségekhez kötődik, mint az orrvérzés és a köszvény. A kínai, arab, ógörög és római orvosok is alkalmazták a gyógyításban a piócát az antik feljegyzések tanúsága szerint. A piócák vérszívó képességét az aranyértől a fejfájáson át a depresszióig sok mindenre javasolták az eltelt hosszú évek alatt.
Az interneten rákeresve napjainkban is könnyen találhatunk pióca terapeutákat, de ami még érdekesebb, hogy a modern orvostudomány mikrosebészeti ága is használja elvesztett ujjak, fülek és hasonló szervek újracsatlakoztatásának kapcsán.
A piócák bevetését ilyenkor az indokolja, hogy csonkoláskor, vagy részleges csonkoláskor bár a sebész összehúzza a csontokat, összekapcsolja az inakat és idegeket, visszavarrja az ereket a megfelelő helyre, majd a bőrt is rögzíti - például egy leszakadt ujj esetén -, ám bizonyos esetekben az újonnan csatlakoztatott artériák több vért szállítanak például a visszavarrt ujjba, mint amennyit a vénák onnan ki tudnak szivattyúzni. Ez duzzadt, bíborszínű ujjakat eredményez, és a véráramlásnak ez az egyensúly vesztése vezethet gyulladáshoz és más fellépő problémákhoz. Emiatt a fölösleges vért el kell távolítani az ujjból, s itt kerülnek képbe a piócák. A duzzadt területre felhelyezik a vérszívókat úgy, hogy a beteg ne lássa, mert a látványtól sokan rosszul lesznek. Az állat, amelynek 300 foga van, sebet ejt a bőrön, és táplálkozni kezd: nagyjából 40 perc alatt 15 milliliter (körülbelül egy evőkanálnyi) vért is kiszívnak. Amikor az állatok “megtelnek”, egyszerűen lehullanak a bőrfelületről.
A piócavadászattól a lovak vesztéig
Hazánk a régmúltban jelentős pióca nagyhatalom és exportőr volt. Ám e hasznos férgeket valahogy össze kellett szedni. Előbb pálcával szedték ki őket a vízből, de mivel elég jól úsznak, ehhez nagyon jó reflexek kellettek.
Később fejlődött a módszer és a piócás ember beleállt a vízbe, majd kijött és a lábára tapadt piócákra sót hintett így azok lehullottak és össze lehetett szedni az állatokat. A pióca gyűjtés azonban még nagyobb üzemi módszereket követelt, ami sok, már leselejtezett lónak okozta a vesztét. Beleállították a lovat a vízbe, kikötötték egy karóhoz, majd egy óra múlva kivezették a vízből, ekkor már 200-300 pióca volt rajta, amit leszedtek.
Egy ló általában 2-3 piócázásnál nem bírt ki többet. Ha hozzá vesszük azt az adatot, hogy Napóleon állítólag hatmillió piócát rendelt a hadserege számára Magyarországról, akkor az elég sok ló áldozattal járhatott.
Nem teljesen veszélytelen
A piócák gyakori alkalmazása vérveszteséget eredményez, ami bizonyos mértéken túl már nem ideális. Továbbá a pióca a vért baktériumok segítségével emészti meg, ami fertőzést okozhat. A gondot az állatban lévő Aeromonas hydrophila mikróba okozza, melynek antibiotikum-rezisztenciája megnövekedett, ezért ha fellép a fertőzés, nem egyszerű kezelni. Egy öt évig végzett kutatás eredményei szerint a piócakezelésen átesett emberek körében a fertőzések aránya körülbelül 4 százalékos volt. A fertőzés kockázata miatt a pácienseknek egyben antibiotikum kúrát is kiírnak, hiszen a piócát nem lehet olyan szinten fertőtleníteni, mint a (nem élő) orvosi eszközöket.
|
Mielőtt azonban bárki pióca-gyűjtésbe kezdene, jobb ha tudja: Magyarországon az őshonos orvosi pióca (Hirudo medicinalis) VÉDETT, így nem gyűjthető! Eszmei értéke 25.000 Ft. A védettségének oka, hogy élőhelyei megfogyatkoztak, ezért gyűjtése tilos, tenyésztése sem engedélyezett. |
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
