Így metsszen, aki nem tud metszeni!

A gyümölcsfák metszését nagyon nem lehet elrontani, a legrosszabb ami történhet, hogy túlritkítunk és az adott évben nem lesz gyümölcs. Ám ha nem nyúlunk a fákhoz az sem sokkal jobb, mert esetleg sok, apró gyümölcsünk lesz. A metszés lényege a fa termőegyensúlyának kialakítása és fenntartása. Azaz, hogy annyi gyümölcs legyen rajta, ami se nem sok, se nem kevés a fa méreteit tekintve.
Emellett a korona kialakítása is a metszés célja, ami a növényvédelemre is kihat. A koronának szellősnek kell lennie, és jól benapozottnak. Ennek híján csapadékot követően, vagy a hajnali harmat sokáig nem szárad fel, ami kedvez a bakteriális-, és gombabetegségek terjedésének. A túl sűrű lombkorona hátránya az is, hogy a permetszernek nem lesz megfelelő a borítottsága a növényvédelmi kezelésekkor.

Ha valaki nem tud metszeni, elég józan ésszel hozzálátni: először beteg és száraz részeket távolítsuk el. Utána az egymást keresztező és a korona központja felé növő részeket ritkítsuk. Ne hagyjunk csonkokat, mert ott csak vízhajtások nőnek majd, amiket újra elk ell távolítanunk.

Az almafák koronája sudaras, általában hagyunk egy felfelé törő vezérhajtást

Fotó: wikipedia

A metszés részben szubjektív

Állítólag két kertészt úgy lehet a legjobban egymásra haragítani, ha egy fát akarunk megmetszetni velük, mert biztosan véleménykülönbség fog kialakulni. Ez a munkafolyamat alapvetően szubjektív, ám vannak alapszabályai, amiket be kell tartani – nem véletlenül.

A cseresznye és a meggy metszése főként a lobkorona ritkításáról szellősebbé alakításáról szól. Körte és almaféléknél esetén háromféle rügytípus van. A vegyes rügyek, amelyek duzzadtabbak ezekből hajtás és virág is lesz. A virágrügyekből csak virág, a hajtásrügyből pedig csak hajtás lesz. Almán és körtén kis gyakorlattal könnyen felismerhető melyik rügyekből lesz levél, és melyekből virág. Lévén a virágokból alakul ki majd a gyümölcs, azokból annyit és olyan eloszlásban hagyjunk a fán, hogy az se túl, se alul ne legyen terhelve. Érdemes metszéskor inkább kicsit több virágrügyet hagyni, mint kevesebbet, mert a virágzási időben fellépő éjszakai fagy is ritkíthat még a termés mennyiségén, vagy ha ez nem következik be akkor a kis terméseket még mi is megritkíthatjuk később. A cél, hogy egy-egy ág se legyen annyira túlterhelve, hogy például egy szeles időben a túl sok gyümölcs tömege miatt leszakadjon.
Cseresznye és meggy esetén, ha a virágoknak a 25-30 százalékából lesz csak gyümölcs, akkor az már jó termésnek ígérkezik, tehát e fajok rengeteg virágot bontanak, de maguk is gondoskodnak a termésritkításukról, nem fog annyi termés kialakulni, amennyi virág volt a fán. Épp ezért esetükben a metszés inkább a lombkorona formájának korrigálásáról szól.

Az őszibarack katlan koronája nyitott, szétterülő, segíti az érést, a jobb benapozottságot

Fotó: wikipedia

Legalább az alapvető koronaformákat ismerjük

A koronaformáknak sok változata van, a két legeltérőbb csoport a sudaras és a katlan. A sudaras többnyire az almaféléknél figyelhető meg egy közepén felfelé törő vezetőággal, a másik az őszibarackokra jellemző katlanforma, amely jobban beengedi a napfényt, ami a barack érésénél igen fontos szempont. Ennél nincs felfelé irányuló sudár, ehelyett a törzs egy ponton szétágazik oldalirányú ágakra egyenesen feltörő vezérhajtás nélkül.
Ennél jóval többféle koronaforma létezik, de metszéskor legalább ezt a kettőt tartsuk szem előtt, főleg egy fiatal fa esetén, ahol a koronaforma kialakítása még nem fejeződött be, hogy sudaras, vagy katlan forma lesz a végeredmény.

Metszés erősen és gyengén

Amennyiben egy vesszőt hosszúra metszünk, (azaz gyengén metszettük meg mert hosszabb részt hagytunk belőle), akkor 3-5 db rügy fog kihajtani, és közepes nagyságú hajtásokat fog hozni. Erősen metszve rövidebbre vágjuk a vesszőt, ez esetben az alatta levő rügy fog kihajtani, de az így egyedül erőteljesebb hajtást fog eredményezni.

Amelyik rügyből hajtást szeretnénk nevelni, a fölött vágjuk el a vesszőt, de hagyva egy centimétert, e fölött ferdén a rügytől átellenes irányban lejtően metsszünk. Ha a rügy felé lejtéssel vágunk, akkor a csapadék ráfolyhat, ha az megfagy „megvakul a szem”, vagyis elhal a rügy.

Merre nőjön a fa? Irányítsuk!

A növekedés irányát is tudjuk metszéssel szabályozni, ha azt szeretnénk, hogy kifelé nőjön majd a vessző, akkor kifelé álló rügyre metsszük a hajtást. Lényeg, hogy a metszés után megmaradó hajtáson a legfelső rügy amerre áll, arra fog nőni. Keresztbe, vagy a befelé növekvő vesszőket eredményező rügyeket ne hagyjunk, mert ezekből lombkoronát sűrítő hajtások lesznek, amit idővel úgyis el kell távolítanunk.