A génszerkesztés nem fér össze az ökológiai gazdálkodással

A cikkben a szerző zöld géntechnológián a gének elcsendesítését érti, amit az ökológiai szemlélet mindenképp egyfajta génmódosításként értelmez, s mint ilyet elvből elutasít. Annak az okairól, hogy az ágazat miért utasít el minden génmódosítást, Szépkuthy Katalin, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet foglalta össze a szakma véleményét.

Ma már az a tudomány álláspontja, hogy ha minimális mennyiségben genetikailag módosított szóját vagy kukoricát, fogyasztanánk, az nem lenne olyan nagyságrendű, ami veszélyt jelenthetne. Sokkal nagyobb kockázatot jelentenek a növényeinkben, élelmiszereinkben előforduló növényvédőszer-maradékok, illetve egyéb szennyezőanyagok, különösen, ha ehhez hozzávesszük még a levegőszennyezettséget, a szálló port és a többi környezeti tényezőt. De szögezzük le, hogy az ökológiai gazdálkodásban nincsen GMO - emeli ki Szépkuthy Katalin.

Az ökoágazat egyelőre teljesen elutasító a génmódosítással kapcsolatban és vélhetően elutasító is lesz még elég sokáig. Felmerülhet, hogy ha növekedne a biopiac, akkor elképzelhető egyfajta változás, de a szakértő ezt kétségbe vonja.

A bioélelmiszereket alapélelmiszernek tekintjük, nem pedig luxuscikknek.

Kevesebb inputot használ és kisebb a környezeti terhelése, mert ugyan vannak köztük kirívó luxustermékek és nagy ökológiai lábnyommal rendelkezők is, azért az ökológiai gazdálkodásból származó termékek zöme, mégiscsak helyi és szezonális.

A GMO-val más a baj. Az ÖMKI vezető szaktanácsadója felhívta a figyelmet arra, hogy a termesztésbe vont élelmiszernövényeknek a faj- és fajtaválasztéka nagy tempóban csökken. A GMO egyik hatása, hogy a termesztésben 1-2 növényre csökkenhet a változatok száma, vagyis a termesztett növények tekintetében gyakorlatilag megszűnik a biológiai sokféleség. Ez a legfőbb oka az elutasításnak. Az emberiség táplálkozásának a zömét adó növényfajokon belül fellelhető bizonyos tulajdonságokban kiemelkedő fajták és a hibridek eleve óriási nyomás alá helyezik a fejlett országok gazdálkodóit, hiszen adott termesztéstechnológiával érhetőek el a tervezett hozamok. Ezen a területen egy komoly fajtaszűkülés tapasztalható és hogyha ezt megfejeljük azzal, hogy a rovarkártevőknek ellenálló, vagy szárazságtűrőnek mondott hibrideket használják a gazdálkodók, akkor eljuthatunk oda, hogy a meglévő húsz hibrid közül csak egy vagy kettő közül választunk, ami tovább szűkíti a fajtaválasztékot, ami katasztrofális.

Urs Niggli cikke kapcsán Szépkuthy Katalin véleménye, hogy

A cikkben olvasható, hogy nagyon-nagyon lassú a természetes módszereket használó nemesítés, mivel egy generációt fel kell nevelni, utána szelektálni kell és utána kezdődik a folyamat előröl, egészen addig amíg a kívánt tulajdonság nem manifesztálódik. Némileg gyorsítható a folyamat, hogyha üvegházba vagy a trópusokra viszik a nemesítési folyamatokat. Erre példa, hogy a hazai szójanemesítők is Afrikában dolgoznak. Itt Magyarországon a legtöbb növényből évi egy generációt tudnak eljuttatni az egynyáriak közül oda, hogy szaporítóanyagot fejlesszen, vagyis elég lassú a folyamat. Így hosszú évekbe telik, amire egy ígéretes fajtát kiszelektálnak, utána fölszaporítanak és elismertetik a hatóságokkal.

Az említett cikkben ehhez képest arról van szó, hogy ha tudjuk, milyen irányba szeretnénk egy meglévő fajtát elvinni, a rendelkezésre álló információk, tehát a géntérkép alapján, bizonyos pontokon tudjuk a géneket „csendesíteni”. Ebben az esetben a CRISPR-technológia alkalmazása a csendesítést jelenti. Tehát a zöld géntechnológiának nem az célja, hogy új géneket adjon az örökítőanyaghoz, hanem az, hogy egy meglévő gént elnémítanak. Ezzel gyakorlatilag az előbb említett hagyományos nemesítési időt drasztikusan lehet csökkenteni. Azonban az ÖMKI szakértője szerint az ökomozgalom nem ebbe az irányba megy, hanem sokkal inkább a diverz populációk fenntartása a célja.

Ehelyett az ökológiai gazdálkodási szemléletben a rugalmas alkalmazkodóképesség megőrzése érdekében inkább heterogén anyagok kerülnek előtérbe például a növénytermesztésben, aminek az elvetésével sokkal nagyobb esély van arra, hogy a változó klimatikus tényezőkre jobban reagáljon az állomány.

Az alkalmazkodóképesség szempontjából vizsgálva sem szerencsés a génszerkesztésben gondolkodni – véli a szakember, mert jelenleg a klimatikus tényezőkön túl is annyi minden változik, hogy az akkomodációnak jelentős szerepe van és lesz is. Hogyha a nem ökológiai gazdálkodást vizsgáljuk,

ha ezeknek a hibrideknek nem tud a gazdálkodó annyi tápanyagot kijuttatni, – hiszen a műtrágyagyárak bezárnak – és nem tud olyan növényvédelmet kijuttatni, mint azt a technológia előírja, onnantól kezdve ezek a hibridek, akár genetikailag módosított növények, akár nem, nem fogják tudni azt a pluszt hordozni és visszaadni,

amit egyébként egy adott termőhelyen a szelektált vegyes populáció tudna megtermelni. Utóbbival egyébként a takarmányellátás is sokkal inkább biztosítható lenne. A termésátlagok drasztikus csökkenése oda vezet, hogy az állatállomány csökkenni fog, mert egyszerűen nem tudják a gazdálkodók ellátni a korábbi méretű állományaikat.

A helyzet elemzése során a műhús is szóba kerül. A húsfogyasztás iránti nagy igény kielégítésének környezetkímélőbb alternatívájaként hirdetik a zárt körülmények között, megfelelő oldatokban felszaporított sejttenyészeteket, vagyis a biokémiai úton „termesztett húst”. Azonban bioágazatban ez sem valósítható meg, hiszen az ökokológiai gazdálkodás elveivel ez sem egyeztethető össze.