Sugárzóan okos megoldás – egyelőre kihasználatlanul

Huszár István Zoltán, az Agroster Zrt. vezérigazgatója szerint világszerte az élelmiszerek mintegy hatvan-hetven százalékát tartósítják, illetve fertőtlenítik besugárzással. Kínában hetente adnak át élelmiszer-besugárzókat, a norvég és japán halászhajókon pedig még a tengeren elvégzik velük a halkonzervek sterilizálását. Itthon jelenleg egyetlen cég foglalkozik a tevékenységgel ipari szinten: az Agroster.

A kőbányai cégnél az élelmiszerek és egyéb termékek csíraszámcsökkentését - szükség szerint sterilizálását - ionizáló energiával végzik.

Bár a kezelés sugárzással történik, de maga a kezelt áru ettől nem válik sugárzóvá, akár a kezelés után azonnal fogyasztható, illetve felhasználható.

A technológia a termékek mikrobiológiai minőségének javítását, a fogyasztói biztonság fokozását szolgálja és az élelmiszerektől kezdve a gyógyászati és kozmetikai alapanyagokon keresztül az egészségügyi és labor eszközökig szinte minden területen alkalmazható, ahol mikrobiológiai probléma léphet fel.

A legtöbb élelmiszer ionizáló energiával történő kezelése hatékony módszer a csíraszám csökkentésére, miközben a termékek táplálkozási értéke változatlan marad. Az eljárás kényelmes és egyszerű, mivel a csomagolást sem kell megbontani hozzá. A romlást okozó és a patogén baktériumok elpusztításán túl minden másnál eredményesebben csökkenti a penész- és élesztőszámot is.

Az elnyelt dózis a sugárforrástól adott távolságban eltöltött időtartammal pontosan adagolható, de a kezelési folyamat kritikus tényezője. Ha az anyag a szükségesnél kevesebb energiát nyel el, nem következik be a kívánt mértékű hatás, míg a túl nagy dózis alkalmazása minőségromláshoz vezethet, az olajos magvak például avasodhatnak.

A besugárzás nem vált be a bor esetében, de kiváló minőségben öregíti például a viszkit. Itthon is alkalmazzák egyebek mellett a kukorica növényvédelmére, méghozzá úgy, hogy besugárzott mustárvetőmaggal együtt vetik a haszonnövényt. Amikor a mustármag növekedésnek indul, minden más gyomot elnyom. Egy korai fenofázisban azonban befejezi a vegetációját, egyszerűen elhal, ekkora azonban a kukorica már megerősödik annyira, hogy sikerrel konkurál a gyomnövényekkel a fényért.

– mondja Huszár István Zoltán -, hiszen vegyszermentes, ráadásul az elpusztuló növényrészek még táplálják is a talajt.” Úgy véli, nagy kár, hogy a technológia itthon nincs megfelelően kiaknázva, annak ellenére, hogy a hazai nukleáris ipar nagyon fejlett. Ő maga is bejárta a világot, és számos országban telepített besugárzó berendezéseket.

Az egyenlítő környékén a fertőzéseket terjesztő szúnyogpopulációk ellen is nagy sikerrel alkalmazzák a besugárzást. Ivarzásképtelen hím példányok millióit bocsájtják szabadon. Az EU-ban ez nem megengedett gyakorlat, az élelmiszerek besugárzása azonban igen.

Más kérdés, hogy Magyarországon szinte alig alkalmazza az élelmiszeripar. Jogszabály, hatósági előírás ugyan nem tiltja, de kötelező a kezelt terméken jól látható helyen feltüntetni, hogy ionizáló technológiával kezelték. Ráadásul nemcsak a besugárzott őrölt paprikán kötelező a matrica alkalmazása, hanem a belőle készült kolbászon, sőt, a kolbászból készült étel esetében az étlapon is.

Ki az a gyártó, aki felvállalja ezt a fogyasztók által igen kevéssé ismert és nagyon negatív képzettársításokat idéző technológiát? „A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől az ENSZ-élelmezésig mindenki támogatja több mint fél évszázada, de a magyar jogszabályok szigorúbbak.

Pirospaprikából például korábban 120-150 tonna érkezett a besugárzó állomásra hetente, de amióta uniós szinten a legszigorúbb jogszabályokat vezettük be a technológiára, a terméket leginkább gőzöléssel csírátlanítják, ami a szakember szerint egyértelműen meg is látszik a minőségén. „Megváltozik a színe és az íze, ráadásul a két eljárás a mikroorganizmusok szintjében sem azonos hatású.”

Dél-Koreában úgy népszerűsítették az élelmiszerek besugárzását, hogy reklámfilmeken mutatták be: ilyen ételt visznek magukkal az űrhajósok. Az eredmény az lett, hogy a fogyasztók még többet is fizetnek az így kezelt ételekért.

A harmadik világból szinte nem érkezik fűszer, ami nincs besugarazva, hiszen például a fahéj vadon terem, óhatatlanul érintkezik például állati ürülékkel, ráadásul kézzel szedik, és megkérdőjelezhető a személyes higiéné.

„Nem is lehetne forgalmazni besugárzás nélkül! De hány napig őrzi meg a minőségét a hűtőben a kertünkben leszedett, megmosott eper? És az, amelyiket Spanyolországban szedtek le, mostak meg, deponáltak, szállítottak, deponáltak több száz, ezer kilométeren és napokon keresztül?”

A korábban egyszemélyes állami tulajdonban álló Agroster Zrt-t 2020-ban privatizálták, amikor is hazai magánbefektetők kezébe került. Ahogy a neve is jelzi, néhány évtizede még elsősorban mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket sterilizált, az utóbbi években azonban a gyógyszer-, illetve egészségipar vált a fő megrendelőjévé, amiben a hazai élelmiszeripari előírások változása mellett a COVID-nak is komoly szerepe volt.

Az élelmiszer-besugárzási kutatások már az 1950-es évek végén, tehát nemzetközi vonatkozásban is igen korán elkezdődtek nálunk. A magyar kutatók tudományos és gyakorlati munkája elismerten hozzájárult a nemzetközi eredményekhez, és az ország 1965-ben bekapcsolódott a nemzetközileg koordinált kutatásokba. A szakminisztérium mellett az Országos Atomenergia Bizottság, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is segítséget nyújtott ahhoz, hogy a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet egy Co-60 – vagyis kobaltizotópos - sugárforrást építsen fel Kőbányán 1969-ben.

A kézi anyagmozgatás miatt a sugárzó készülék kezdetben elsősorban kísérleti minták és kisebb tételek kezelésére volt alkalmas, de 1972-ben felső függesztésű szállítópályával egészítették ki. A besugárzásra váró termékeket ma is ez az 52 kocsiból álló csillerendszer mozgatja a besugárzás folyamán. 1986-ban korszerűsítették is a besugárzot, hogy alkalmasabbá tegyék az ipari méretű termelésre.

Az AGROSTER még Magyarország EU-csatlakozása előtt felkerült az EU élelmiszer-besugárzóinak hivatalos listájára, de szerepel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a sugárzó berendezéseket forgalmazó világcég, az MDS Nordion hasonló nyilvántartásában is, aminek köszönhetően az általa kezelt élelmiszerek szabadon részt vehetnek az európai, illetve világkereskedelemben.
Kezelési szolgáltatásait rendszeresen ellenőrzi az Országos Atomenergia Hivatal, az ÁNTSZ, a Nébih, és gyakori látogatók a különféle gyógyszergyárak, egészségügyitermék-gyártók szakemberei is, akik saját szempontjaik szerint auditálják a működést.

Ha hisszük, ha nem, a sugárkezelés a megfelelő szakmai ismeretek birtokában és a korszerű, nemzetközileg szabályozott technológia mellett környezetkímélő, hatékony, biztonságos és minden tekintetben fenntartható eljárás, amelyre az élelmiszeripar és a mezőgazdaság majdnem minden ágában szükség lehet.

Itthon azonban egyelőre kevéssé kiaknázott. Igaz, jelentős beruházást kíván, ami a szakember szerint állami támogatás nélkül nem is elképzelhető, de úgy véli: a hazai tudásra és szakértelemre alapozva nagy jövője lehetne. Persze, nem a kőbányai besugárzó állomás fejlesztésével, mert az jelenleg is maximális kapacitáson és - az évi egy-két hetes karbantartástól eltekintve - folyamatosan működik, a jelenlegi helyszínen pedig már nem bővíthető.