0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A távol-keletieknek gigantikus heréjét gyúró szent állat, nálunk vadászható vadfaj

Február végén tartotta utolsó társas apróvadvadászatát a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Alattyáni Úttörő Vadásztársaság. A vadászat egyik körhajtása közben a sűrűből kiváltó vad egy hazánkban idegenhonos ragadozófaj (emiatt egész évben vadászható), mégpedig egy nyestkutya volt, ami a 84 éves vadász, Mosonyi Sándor felé somfordált. Az élemedett vadász jól irányzott lövésétől a vad tűzbe rogyott.

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

Sok vadász csak hallomásból ismeri a nyestkutyát, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében pedig még nem is igen láttak ilyen ragadozót, ezért is számít különleges elejtésnek, ami az Alattyáni Úttörő Vadásztársaság vadászatán történt. A nyestkutya csak kis létszámban van jelen Magyarországon, a 2021/22-es vadászati évben az egész országban 6 példány került puskavégre.

A faj vándorlás útján jutott keletről nyugatra, Magyarországon a ’60-as évek elején figyelték meg először, de szőrmetenyészetekből kiszökve is elterjedt Európában, amíg 1997-ben az Európai Unió megtiltotta tenyésztését és kereskedelmét.

A Japánban, Kínában és Szibériában őshonos állat a japán folklór egyik szent állata.

A tanukiként nevezett nyestkutyák az ottani néphiedelem szerint alakváltó lények, tárgyakat, személyeket képesek lemásolni.

Emellett a hagyomány úgy tartja, hogy a hatalmasra duzzadó herezacskóikkal bármire képesek, akár egy anyahajót is hajtogatnak belőle szükség esetén.

Távol-Keleten szerencsét hozó állatnak tartják, ezért sok bolt kirakatában megjelennek különböző tárgyi formában. Mivel a valóságban remekül rejtőzködnek, valószínűleg ez lehet az alapja annak a legendának, miszerint még akkor is az emberek közt járnak, amikor nem látni őket, hiszen képesek az átalakulásra.

A japán ábrázolásmódban is merész szerepet kapott a nyestkutya, ugyanis gigantikus méretű bőrredőkkel látták el a különféle alkotásokon.

A nyestkutyának főként a herezacskója került be a köztudatba a praktikus nyúlósága miatt, azonban a távol-keletiek nem társítottak hozzá szexuális játékosságot, és nem kapcsoltak az állatokhoz termékenységkultuszt sem.

Az ábrázolásmódok alapján a tanukik a herezacskóikat gyakran használják mindennapi tevékenységek közben, ezekkel halásznak, vagy éppen esernyőként készítenek maguknak belőle – addig gyúrják, amíg a bőr fel nem veszi a kívánt formát.

Ráadásul a távol-keleti legenda szerint a nyújtható nyestkutyaherével pénz is állhat a házhoz. Az ötvösmesterek aranyverés közben a rendkívül rugalmas tanuki-herezacskóbőrbe tették az aranyat, hogy azt minél vékonyabbra lapíthassák. Így kapcsolódott később össze a here és a pénz, aminek köszönhetően később nyestkutyabőrből pénztárcákat kezdetek készíteni.   

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu