0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A dió sekély kéregrákja

Hazánkban tíz éve azonosították a diófák új, veszélyes baktériumos betegségét. A sekély kéregrák a tengerentúlról érkezett Európába, és az utóbbi harminc évben terjed földrészünkön.

A közönséges dió egyik veszélyes betegségét, a sekély kéregrákot a Brenneria nigrifluens baktérium­faj okozza, a fertőzés következtében csökken a termésmennyiség, romlik a fa alapanyag minősége. Elsőként Kaliforniában izolálták a baktériumot, akkor még Erwinia nigrifluens néven írták le. 1989-ben Iránban azonosították súlyos tüneteket mutató, a pusztulás különböző szakaszaiban levő diófákról. A későbbiekben Európa-szerte is megjelent: 1994-ben Spanyolországban, 1998-ban Olaszországban, 2004-ben Franciaországban azonosították, 2013-ban Szerbiában észlelték egy harmincéves dióültetvényben (a törzseken és az ágakon), ahol a fertőzöttség az állomány 80%-át érintette és 50%-os termésveszteséget okozott.

2019 augusztusában a törökországi Hatay tartományban szórványosan figyeltek meg váladékos rákos sebeket a diófák törzsein és ágain.

Hazánkban 2013-ban Zánkán, házikerti diófa törzséről írták le a kórokozót. Magyarországon a betegség tüneteit már korábban is észlelték, feltételezzük, hogy már előzőleg is jelen volt. 2013 óta folyamatosak a megfigyelések az ország minden területén, házikertekben, közterületeken és ültetvényekben is. A kórokozót klasszikus és molekuláris módszerekkel azonosítjuk folyamatosan laboratóriumi körülmények között.

Tünetek, kedvező feltételek

A Brenneria nigrifluens-fertőzés esetén szabálytalan alakú, sekély fekélyek láthatók a diófák törzsén és az ágakon. Amennyiben a kérget eltávolítjuk, láthatóvá válnak a fekete, nekrotizálódott foltok, amelyek akár a kambiumot is elérhetik. A baktérium egyaránt támadja a fiatal, 2-3 éves egyedeket és az idősebb, 15-20 éves fákat. Később az ágak és a törzs súlyos károsodását és torzulását okozza.

A foltokból sok esetben barnásfekete váladék szivárog, főként a nyári hónapokban, mert a kórokozónak a 28-30 °C és a magas páratartalom kedvez, de 36 °C felett leáll a fejlődése.

A fertőzést befolyásolja a fa állapota, erőnléte: ha a fa legyengül, termésmennyisége is csökken, leveleit korábban elveszti, az öregedési folyamat felgyorsul, ami a fa pusztulását eredményezheti. A rákos sebeken, a váladékokban telel át a kórokozó. A baktériumnak kedveznek a fákat ért stresszhatások, a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, a változó tápanyagellátás, a hőstressz, az egyenetlen vízellátás, az aszálykár, az öntözés elmaradása. Feltételezhető, hogy a tünetek megjelenésének ideje szoros kapcsolatban lehet a fát vagy az ültetvényt ért stresszhatások gyakoriságával, erősségével.

Lassítható a folyamat

A védekezés elsődlegesen a megelőzésen alapul. Megfelelő termesztési körülményeket kell teremteni a diófák számára, kerülni a fás részek sérüléseinek lehetőségét, vagy sebkezelést kell alkalmazni.

Különös jelentősége van az őszi és a rügypattanáskor végzett rezes lemosó permetezéseknek a kórokozó visszaszorításában.

Oltványok telepítésénél fontos a kéregvédelem, mivel már a fiatal, néhány­éves fákat is megfertőzheti a kórokozó és kíméletlenebb, emiatt nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a baktériumok elleni védelemre a szaporítóanyag-termelés során. Sajnos a sebek tisztításával, réztartalmú kezelésekkel nem mentesíthetők a tüneteket mutató fák, de a kórfolyamat mindenképp lassítható. A ragacsos, nyálkás váladékfolyás vonzza a rovarokat, így mindenképp érdemes a törzset tisztítani, kezelni, mert így megakadályozható a kórokozó terjedése.

A dión előfordul egy ehhez nagyon hasonló másik baktériumos betegség, a dió mély kéregrákja, amit a Brenneria rubrifaciens okoz. Hazánkban egyelőre nincs tudomásunk a jelenlétéről.

A két baktériumos kéregrák látható tünetei nagyban megegyeznek egymással.

A betegségek tüneteiért felelős kórokozók azonosítása, pontos meghatározása laboratóriumi vizsgálatokkal történik.

A kutatás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/671/20) támogatásával készült.

Végh Anita

MATE Budai Campus, Növényvédelmi Intézet, Növénykórtani Tanszék

Forrás: Kertészet és Szőlészet