0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2023. december 5.

A távlovasok legfőbb erénye a türelem

A Pegazus olvasói nem először találkoznak dr. Fekete Patrícia nevével, távlovas rovatunk visszatérő nyilatkozója a rendkívül eredményes fiatal tehetség.

Tavaly novemberben számoltunk be róla, hogy azon kevesek között volt, akik sikerrel befejezték a fiatal lovak távlovas világbajnokságának 120 kilométerét, és ezzel az FEI kombinációs (ló-lovas párosokat rangsoroló) világranglistájának élére került. Fiatal tehetségek sorozatunk szerzője ezúttal vele beszélgetett.

Te vagy az első magyar lovas, aki világranglista-vezető voltál. Tavaly ősszel a távlovas szakág kombinációs értékelésében álltál az élen. Mekkora visszhangja volt ennek a hatalmas sikernek?

Itthon és nemzetközi szinten is felfigyeltek erre a nagyon szép eredményre, hiszen ez nem „csak” országos szinten elért siker. Nagy dolog ebben a szakágban, amit minden kontinensen magas szinten művelnek.

Mit jelent ez az értékelés? Mi alapján tartják nyilván?

Ebben az értékelésben az adott szezonban rendezett összes versenyen elért pontokat összegzik. Ez azt jelenti, hogy lovammal közösen egész évben jól teljesítettünk és gyűjtöttük a pontokat.

Milyen nemzetközi versenyek és eredmények kellettek ehhez a fantasztikus sikerhez?

2022-ben lovammal négy jelentős nemzetközi versenyen vettünk részt közösen, ebből háromszor dobogón végeztünk.

A legnagyobb versenyen, a fiatal lovak világbajnokságán a nagyon előkelőnek számító 12. helyet szereztük meg, amire roppant büszke vagyok.

Tudnád érzékeltetni az olvasóknak, hogy mekkora eredmény ez a 12. hely?

Ez alapesetben is nagyon szép helyezés, a magyar távlovaglósportban az egyik valaha volt legjobb eredmény ezen a versenyen. Amiért kimondottan büszke vagyok rá, az az, hogy a lovam rendkívül nehéz lovaglású. Rengeteg munka és sok nehéz óra volt csak a belovaglásában, és sosem gondoltam volna akkoriban, hogy idáig jutunk.

Több szakágban kipróbáltad magad, díjugratásban és militaryban is versenyeztél komolyabb szinten. Mi szólt a távlovaglás mellett?

Nagyon szerettem mind a két sportágat, főként a militaryt, a lovastusát. Ennek ellenére mégis a távlovaglásban sikerült elérnem a legszebb eredményeket. Ami még e sport mellett szól, hogy szüleim is távlovagolnak. Véleményem szerint ez az a sportág, amiben a legközelebb kerülhetünk a lovunkhoz, alaposan megismerhetjük és kiismerhetjük őket, hiszen a legtöbb időt töltjük velük. Az edzések itt a leghosszabbak, minimum napi másfél-két órát töltünk a hátukon.

Kik segítettek fiatal korodban? Kitől tanultál a legtöbbet?

Militaryban es díjugratásban is kiváló edzőim voltak, rengeteget tanultam tőlük. Nem sorolnék fel mindenkit, hiszen úgyis kifelejtenék valakit, de akivel az egész versenykarrierem kezdődött, az Magasházy János volt. Ő szerettette meg velem a militarysportot, tőle kaptam hozzá az első nagypályás lovamat, és sok évig az edzőm volt, rengeteg tudást adott át nekem ezalatt.

Jelenleg távlovaglásban a szüleim segítenek a legtöbbet, az edzésekben és a versenyeken is.

Miért lehet ezt a nagyon nehéz sportot szeretni? Hogyan fér el a sport a hivatásod és a magánélet mellett?

A távlovaglást már hívhatjuk hivatásnak is az esetemben, hiszen minden napom legalább felét a lovardában töltöm. A másik szakmám gyógyszerész, részmunkaidőben gyógyszertárban dolgozom és ez a kettő nagyszerűen kiegészíti egymást. A magánéletben is szerencsés vagyok, úgy intéztem, hogy a barátom is távlovagol, így sok a közös program.

Milyen fizikális felkészülés szükséges a lovas részéről a mindennapi lovaglás mellett?

A mindennapi lovaglás és a munka mellett már nem nagyon van időm sajnos más jellegű edzést végezni. De miután órákat töltök napi szinten lóháton, az itt megszerzett fizikai erőnlét általában elég szokott lenni a versenyeken is.

Hány lovat lovagolsz most? Ez időben és távban kifejezve mit jelent?

A versenyszezonban általában két lovat lovaglok naponta, ez 20-30 kilométert jelent az edzésterv alapján. Hétvégén vannak a hosszú tréningek, ami ilyenkor felmegy 40 kilométerre. A versenyek is hétvégére esnek, a távok itt elég változatosak. Hogy melyiken indulok el, ez sok mindentől függhet, a program függvényében 40, 80, 100, 120 és 160 kilométeres versenyek vannak.

Egy világversenyre hogyan építed fel a munkát? Hány hónapra előre kell tervezni? Mik a felkészülés főbb állomásai?

A világversenyek általában ősszel vannak a leghosszabb távon, 160 kilométeren. Erre már az év elejétől elkezdünk készülni.

Előtte általában két-három felkészítőversenyt iktatunk be a programba. Ezek a versenyek szolgálják legjobban a lovunk felkészültségi állapotának lemérését. E versenyeken reális képet kapunk a lovunk edzettségi állapotáról. A versenyek mellett és között persze nagyon fontosak a mindennapos edzések. Komoly hangsúlyt kell fektetni lovunk optimális takarmányozására.

Milyen lovak a legalkalmasabbak erre a szakágra? Kikkel dolgozol, miért esett rájuk a választás?

Távlovaglásban az arab fajtájú lovak a legeredményesebbek. Mi szeretünk Shagya-arabokkal dolgozni, de vannak tiszta arabjaink is. A több ezer éves szelekció és kipróbálás miatt, valamint a temperamentumuk és a testfelépítésük miatt ők alkalmasabbak leginkább erre a sportra.

Mik a versenyzői erényeid? Mivel tudtál a világ legjobbjai közé kerülni? Miben kell még a legtöbbet fejlődnöd?

Szerintem a távlovasok legfőbb erénye a türelem. Az arab lovak jellemzően későn érnek, sok idő, hosszú évek kellenek, mire felkészítjük őket a nagyobb versenyekre. Gyakran félősek, érzékenyek, egy rossz mozdulattal minden munkánk kárba veszhet.

Mi sose siettetjük a lovakat, hagyunk nekik időt, hogy mentálisan es fizikailag is készek legyenek a minél komolyabb feladatok teljesítésére.

Miben segít téged, hogy a téli időszakot a Közel-Keleten töltöd, a sportág egyik legnagyobb fellegvárában?

Mivel ott vannak a világ legjobb távlovai és lovasai, így sokkal jobb eséllyel lehet felkészülni a versenyekre. Sokkal nagyobb a tempó, ott a leggyorsabbak a versenyek, így rengeteg tapasztalatot lehet szerezni a legjobbak között ebben a sportágban.

Kik a távlovaglásban a legjobbak, kik a példaképeid? Mit lehet megtanulni tőlük?

Nagyon tetszik, ahogy a franciák és a spanyolok versenyeznek, kiválóan lovagolnak, összeszedett csapatuk van, és persze jó képességű lovaik. Mondanám, hogy a csapatban versenyzést és magát a versenyzési stílust kéne megtanulni tőlük. Sajnos itthon a kevés verseny és a kis létszámok miatt erre nemigen van lehetőség.

Mire készülsz 2023-ban? Min van a fő hangsúly?

A legfőbb cél idén az Európa-bajnokság lesz ősszel, illetve újra a fiatal lovak világbajnokságára szeretném helyezni a hangsúlyt, egy másik lóval.

Egy ilyen sikeres év után mi az az eredmény, amit kitűztél, mivel lennél elégedett?

Az Európa-bajnokságon szeretnénk tisztességgel helytállni. Nem a dobogó a cél, mivel a realitások talaján maradva az egy szép álom, de szeretném a legjobbat kihozni a lovamból, mint minden nagyobb versenyen.

Hogyan áll a magyar távlovassport lovas, utánpótlás lovas és ló terén?

Véleményem szerint egyre több magyar távlovas ér el jó eredményeket, egyre többen fektetnek egyre több energiát ebbe a sportba. Ezt mutatja az is, hogy hosszú idő után indul magyar csapat a világbajnokságon. Az utánpótlás viszont elég csekély, mivel ez a sportág rendkívül idő-, és valljuk be, pénzigényes magasabb szinten.

A te korosztályod kiemelkedő sikere volt a 2009-es bábolnai rendezésű junior világbajnokság. Egyéniben hatodik lettél, a magyar csapat pedig a harmadik helyen végzett. Mi lett ezzel a csapattal?

A csapatból sajnos szinte mindenki abbahagyta a távlovaglást azóta. Csupán én és Marcsó Zsófia maradtunk a szakágban, ami viszont örömteli, hogy jelenleg mindketten képviseljük a magyar csapatot a világbajnokságon.

Bízom benne, hogy a közeljövőben ismét lehet hasonlóan szép sikerünk.

A távlovaglással most kacérkodókat mivel tudnád meggyőzni, hogy ezt a sportágat válasszák?

Mint már említettem, és ez a legjobb érvem, hogy ebben a sportágban tudod a legjobban megismerni a társadat, a lovadat. Itt tudsz legjobban közel kerülni hozzá, a lovaglás révén pedig a természethez is – mivel az edzések legnagyobb részben a szabadban zajlanak, nem pályán vagy fedelesben.

A versenyek is mindig jó hangulatúak, és többnyire egész nap eltartanak, folyton a nyeregben lehetünk. Jó ellenpélda díjugratás, ahol két-három percet töltünk összesen a pályán.

Forrás: Pegazus