0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A Cápával szemben – Beszélgetés Moldován Andrással

A lóval kapcsolatban nincs olyan dolog, amit lehet nem szeretni, vallja a Cápák között című üzleti show-műsor egyik befektetője, Moldován András, akinek egyebek között sertés­integráció, étteremlánc és állattenyésztési szoftver kötődik a nevéhez. Nem mellesleg pedig a fogathajtás a legnagyobb szenvedélye.

Elfoglalt üzletemberként olyan hobbija van, ami igencsak időigényes. Ideális esetben ez egy mindennapos tevékenység. Mennyi szabadideje marad a lovakra?

A szabadidő éppen úgy tervezhető, mint a munkaidő. Bár igaz, hogy mindig egy kicsit többet szeretnék belőle, de csak azért, hogy többet ülhessek a bakon. Ma már nagyon igyekszem hetente legalább három napot nem dolgozni és a lovaimmal tölteni.

Miért állnak közel önhöz a lovak? Mit szeret bennük?

Mindent szeretek! Egy lóval kapcsolatban nincs olyan dolog, amit lehet nem szeretni. De ami nekem a legkedvesebb, az a kiképzés. Megtanítani valamit egy állatnak, számomra ez a legizgalmasabb. Abban teljesen igaza van, hogy ez mindennapos elfoglaltság, de nekem olyan szerencsém van, hogy Nyögéri Tamás, az én fantasztikus lovászom kivált engem ebből a kötelezettségből, és amikor nem vagyok otthon, akkor ő dolgozik a lovakkal.

Hogyan jött a fogathajtást? Mi a vonzó benne? Miért szereti csinálni?

Először ugrani akartam, és ugrottam is. Aztán mire vettem magamnak egy olyan lovat, amivel 1,35-ön akartam menni és már azt hittem, hogy tudok is valamennyire lovagolni, akkor ez az én drága lovam elkezdett ledobálni…

Egyszer, kétszer, negyvenhétszer… és akkor azt mondtam, hogy ha valaki negyvenévesen tanul meg lovagolni, van, hogy be kell látnia, hogy valami nem megy.

Egyszerűen nem volt már az ugrás annyira fontos, hogy egy balesetet kockáztassak. Ekkor valahogy szembejött a fogathajtás. Van izgalom, van sebesség, van finomság, van kiképzés, és rengeteg öröm és boldogság a lovakban. Kell ennél több?

Mennyi időt ül a bakon, hány lóval dolgozik?

Hetente legalább három napot, de van, amikor négyet. Két versenyképes és két nagyon kezdő, de fantasztikus reményű versenylovam van. Ezenkívül van két quarter lovam, amikkel lovagolok, de nyertem velük C osztályos fogathajtóversenyt is. Na és ott van Legény, a mindenkit megtanító ló, és van két extra származású kancám, akik idén is két gyönyörűséges csikóval ajándékoztak meg.

Hol tartja a lovakat?

A kapolyi sertéstelep közvetlen szomszédságában van az istállóm, itt dolgozom a már említett csodálatos kollégámmal:

Tamás futószáraz, istállót rendez, szerszámot tisztít, és megteremt minden feltételt ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

Miért fiatal lovakat hajt, versenyez velük? Mennyire nehéz ez a kombinált versenyszám?

Nekem a kiképzés a mindenem, én ezt szellemi kihívásnak látom. Nyilván nem fogok örökké csak fiatal lovat hajtani, de ameddig ezek a lovak mehetnek ebben a kategóriában, addig biztos itt leszek én is. Nem a kombinált a nehéz – bár nekem a maraton rész nagyon nem sikerült most a világbajnokságon –, hanem a díjhajtás. Egyesben nem takar semmit semmi, itt a bíró mindent lát, ez a nagy kihívás. Végtelenül pontosnak kell lenni, a ló életkorához képest nagyon nehéz feladatokban. Az első tíz évben még a hajtó is kezdő, szóval én még bőven kezdő hajtó vagyok.

Mi okoz nagyobb örömet: a mindennapi munka a lóval, a fogattal otthon, vagy a versenyzés? Milyen célokat tűzött ki, amikor belevágott?

A mindennapi munka egy csoda, a verseny viszont maga az ünnep. Két év után döntőbe jutottam a fiatal lovak világbajnokságán, a következőn is jó lenne már helyezettnek lenni, ráadásul szeretnék az öt- és a hét­évesben is menni.

Jövőre pedig el fogok jutni a világbajnokságra egyesben. Pedróban minden megvan ehhez, nekem kell még rengeteget fejlődni, de megcsináljuk!

Hogyan fogadta a lovas- és a fogathajtó-társadalom? Sikerült beilleszkednie?

Én nagyon jól érzem magam, és mindent elkövetek, hogy elfogadjanak. Remélem, nem állok rosszul! Tisztelet a munka, az eredmény és a hozzáállás előtt, azt hiszem, ez a lényeg. Ebben a közegben mindenki tudja, hogy ezek nélkül nem juthat sehova, így aztán könnyen kerülünk egy nevezőre.

Félig külső szemmel hogyan látja a fogatsport helyzetét?

Én versenyző szeretnék lenni, nagy terveim vannak. Ha hívnak, segítek, de tisztséget nem vállalok a vezetésben, ez biztos. Egyébként a helyzet egyszerű: vannak lovak, vannak hajtók és nekik jó versenyek kellenek, amelyekre ők jól felkészülnek. Én ennél nem bonyolítanám tovább…

Van kedvenc versenyhelyszíne?

Szilvásvárad! De azért még előttem van, hogy bejárjam Európát.

Nézi, követi a sportág legjobbjait?

Igen, nézem. De nézek nagyon sok Youtube-videót is, azt gondolom, hogy a vizuális tanulás is fontos. Sokszor kikockázom, nézem, mit csinál a versenyző keze vagy a felsőteste.

Vannak a sportban példaképei?

Nyilván most fogatsportról beszélünk, különben az újság összes lapját teleírhatnánk… És én most ezt tovább szűkítem, maradjunk a jelenben: igen, az én példaképem Hölle Martin.

Mit gondol, hogyan lehetne népszerűsíteni a lovat, a lovaglást, a fogathajtást? Hogyan lehetne több meghatározó embert, közszereplőt megszólítani és a lovas ügy mellé állítani?

Sehogy! Ez vagy jön valakiből, vagy nem. Egyébként én nem hiszek ebben a melléállításban.

Mivel lehetne a lovaséletünknek új lendületet adni, ha kell egyáltalán? Vannak komoly lovas hagyományaink: huszárság, fogathajtó tradíció, őshonos lófajták, Kincsem, Kincsem Park, Ügetőszilveszter, Nemzeti Vágta. Hogyan lehetne sikerrel megújulni?

Pénz, pénz és pénz. Ha van pénzdíj a versenyen, ha van fogadás, ha lehet nyerni, akkor jönnek majd a játékosok és a befektetők is, akkor lesznek drága lovak és jó edzők. Egyébként van, aminek az ideje lejárt, azt meg nem kell megújítani.

Szerintem a huszárok már nem baj, ha otthon maradnak, viszont 500 ezer euró összdíjazású ugróverseny lehetne Budapesten!

A pályán és a bakon is olyan határozott, következetes, őszinte és szigorú, mint a Cápák között műsorban?

Igen, igyekszem! De azért a bakon a hozzá nem értés jobban korlátoz, mint a stúdióban.

Mennyiben változtatta meg az életét a ló és a televíziós műsor?

A kettő együtt semennyire, de külön-külön azért jelentősen. De mielőtt megkérdezné, hogy ha választani kellene, nos, akkor ezerszer is a ló!

Szemmel láthatólag élvezi a televíziós műsor minden percét. Lubickol a megmondóember szerepkörben. Mit kapott a műsortól? Mit tanult az ott megjelent jelöltektől?

A minap azt mondta nekem valaki, hogy az élet egálra játszik. Azóta ezen gondolkozom, és most egy kicsit kiegészíteném: de csak azokkal, akik a pályán maradnak.

Munka, kitartás, szorgalom – az én világomban ezek az értékek.

A műsor rengeteg különböző karaktert hoz elénk, nagyon fontos, hogy minél hamarabb felismerjük, hogy valójában ki áll velünk szemben. Nagyon sokszor mondom, hogy senki sem lehet jobb üzletember, mint amilyen ember. Én embereket keresek ott is és a stúdión kívül is.

A kérdésre válaszolva: a jelöltektől nem tanultam semmit, vagy legalábbis nem emlékszem semmi meghatározóra. Viszont fantasztikus élmény részese lenni ennek a show-nak és óriási dolog, hogy ennyi befektetésre váró vállalkozót láthatok évről évre. Én összességében négy remek befektetést kaptam vagy találtam eddig ebben a műsorban, amelyeket nagyon szeretek és élvezem a közös munka minden percét. Erről jut eszembe: szólok a wermambás fiúknak, hogy ettől az évtől menjünk a nagy lovasversenyekre elektromos rollert árulni!

Gyakran és talán jogosan is kíméletlen a műsorban, de a fiatalok felé mindig nagyon nyitott. Mit vár a mai huszonéves generációtól?

Feltétel nélküli kitartást! Okosak, tanultabbak, mint mi voltunk, remélem, lesznek olyan éhesek is, de a legnagyobb kihívás szerintem a kitartás. Az üzleti életben nagyon sok hídon kell átmenni, mire az ember eljut oda, ahonnan elindulhat oda, ahova menni szeretne.

Akinek nincs elég kitartása, aki nem képes mindennap egy kicsit megfeszíteni magát a vállalatért, az nem fog odaérni.

Hol szeretné látni magát öt év múlva a hazai lovaséletben?

Én most ezt megmondom, és mindenki azt fogja majd nézni, hogy sikerült-e. De nem baj, akkor is megcsinálom. Szeretnék a mezőny elejében lenni, szeretnék világversenyen szerepelni és szeretnék látni egy bizonyos arckifejezést mások arcán, amikor a melegítőpályán nyújtanak a lovaim. Abban a tekintetben minden benne van!

Forrás: Pegazus