Sok egyéb mellett glikációt és gyulladást okoznak, valamint megnövelik a szabad gyökök képződésével járó oxidációs folyamatokat. Az orvosok ezért azt gyanítják, hogy a kétezres évek elejétől 3- as típusú cukorbetegségnek becézett Alzheimer-kórnak és a 2-es típusú cukorbetegségnek közös gyökere van, márpedig az inzulinrezisztencia. És ez elvezet minket a túl sok finomított szénhidrát fogyasztásának tényéhez.
Veszélyes cukorbevonat
A glikáció folyamata akkor játszódik le, amikor sok a vérben a cukor, és a cukormolekulák rácsimpaszkodnak a fehérjékre vagy a zsírokra, aztán többé nem tudnak szétválni. Ekkor olyan megzavarodott, tehetetlen, feladataikat ellátni képtelen frankensteini molekulák jönnek létre, akiktől talán távol áll az ártó szándék, de akaratukon kívül mégis ellenségekké válnak. A szervezet számára rögtön gyanúsak lesznek, és természetesen védekező manővert kell indítania ellenük. Ami gyulladással jár. Ilyenek bárhol keletkezhetnek az érrendszerben, mivelhogy ott tud összefutni a cukor a zsírokkal és fehérjékkel. Amikor az agyban keletkeznek ilyen kis „szörnyetegek”, az az agyműködés károsodását vonja maga után.
Kártékony gyulladás
Az egyik legellenszenvesebb folyamat, amit a testben a finomított szénhidrátok hagyományosan eltúlzott bevitele tesz az, hogy súlyos, krónikus gyulladást gerjeszt.
Ez nem az a fajta ártatlan gyulladás, ami segít a védekezésben és a gyógyulásban. Éppen ellenkezőleg, veszélyes anyagokat (gyulladásos citokineket) termel, amelyekkel megmérgezi és fokozatosan tönkreteszi a sejteket.
Kellemetlen tünetekkel jár, krónikus betegségeket idéz elő, és a neurodegeneratív betegségek kifejlődésének is remek alapot szolgáltat. Az Alzheimer- betegségben szenvedő agya (is) gyulladásban van, és a szervezetükben található gyulladásos markerek mennyisége alapján megjósolható a betegség kifejlődésének és súlyosbodásának – magyarán a kognitív képességek hanyatlásának – dinamikája.
Éhezés a túlkínálat ellenére
Ennek megfelelően a szervezetnek életveszélyes helyzetet kell elhárítania. Lehetőleg minél hamarabb. Kerül, amibe kerül. És általában ez nagyon sok inzulinba kerül. Minél több a cukorvészhelyzet, annál több és nagyobb inzulincsomagot kell utána küldeni. Ez nagyon megviseli a sejteket, ezért a szervezet kénytelen kitalálni valamit. Jobb híján átkódolja őket. Ezzel létrehozva az inzulinrezisztenciát. Így a sejtek nagyobb biztonságban lesznek, viszont egy idő után éhezni fognak. A nyitókód megváltoztatása miatt azonban akadozik az ellátásuk. Ez további terhet ró a hasnyálmirigyre, mert a normálisnál jóval több inzulint kell előállítania.
Az Alzheimer- kór kialakulásának lehetőségét illetően már az enyhén magas vércukorszint is fontos rizikótényezőnek számít. Ezért már a legkisebb vércukorszintemelkedés is veszélyes és mielőbbi korrigálást igényel. Erre a jövőben nekünk kell jobban odafigyelnünk, hogy levegyünk néhány súlyt a szervezetünk válláról.
Emberhez méltatlan következmények
Az inzulinrezisztencia indítja el azon plakkok képződését az agyban, amelyek aztán átveszik a hatalmat az életünk irányítása felett. Megfosztva az embert attól, hogy időskorában tapasztalatainak megértése és rendszerezése után, bölcs segítője legyen a fiatalabbaknak. És nem csak a gondolkodását valamint lénye egy részét veszíti el, hanem azt a képességét, hogy gondoskodni tudjon önmagáról. Nem hangzik túl jól, pláne nem tűnik emberhez méltónak. Pedig ez még nem minden.
Megelőzés
Ami beválik az inzulinrezisztencia csökkentésénél és megszüntetésénél, az segíteni fog nemcsak a 2-es típusú cukorbetegség, hanem az Alzheimer-kór megelőzésében is. A kristálycukor és a finomított szénhidrátok mennyiségét ajánlott a minimumra csökkenti, de az egészségesebb, összetett szénhidrátok (elsősorban zöldségek illetve kisebb részt gyümölcsök formájában) fontos részei az étrendnek.
A fehérjék és zsírok bevitelét szigorúan alacsony szinten kell tartani, ezért ezekből válasszuk a lehető legjobb minőségű forrásokat. Előnyös még prebiotikumokkal gazdagon táplálni a bélflórát, és időnként léböjtnapokkal szorgalmazni a méregtelenítést.
A degeneratív agyi elváltozás nem szükséges és elkerülhetetlen rossz, ami az „időskorral” jár. Részben azért, mert sajnálatos módon manapság egyre fiatalabbaknál (akár 40-50 éves korban) jelentkezhet, és ami még fontosabb, megfelelő étrenddel megelőzhetjük, javíthatunk a kialakult helyzeten, illetve akár vissza is tudjuk fordítani.
