Nem véletlen, hogy az igazi borversenyek éppen a tavasz idejére esnek. Erre az időre a pincékben már szebbik arcukat mutatják a fehérborok, s megszületnek a gyümölcsösebb vörösök is. De sokan a rozéjukat is idáig őrizgetik a tartályokban, mondván, nem szabad időnek előtte palackba tölteni. Ilyenkor már fogalmat alkothatunk arról, milyen évjáratot őrizgetünk a pincékben.
Húsvétkor viszont az asztalra kerülő hagyományos ételek mellé is könnyebben válogathatunk a borokból. A hazai színes palettát tekintve nehéz egy-egy borászatot, fajtát kiemelni, inkább bortípusokat említhetnénk.
Nem múlhat el húsvét sonka nélkül. A füstölt sonka erőteljes ízhatása nagymértékben határozza meg a borválasztást. Fehérborral nehéz lenne az intenzív ízekhez igazodni, egy nagy vörösbor pedig nem a legjobb párosítás a sonka sós karakterével. Amennyiben a sonkánkhoz mégis szeretnénk hozzá illő bort fogyasztani, legyen rosé vagy siller, esetleg egy gyümölcsös vörös. Ezeknek a bortípusoknak legjobb alapja a teljesség igénye nélkül a Kékfrankos, esetleg lehet Pinot noir vagy Kadarka.
Nagy divat ilyenkor töltött tojást fogyasztani, amihez kicsit érettebb – kevésbé manöken alkatú – rozét társíthatunk, de nem nyúlunk mellé, egy teltebb fehérborral sem. A friss saláták mindig elgondolkodtatják a fogyasztót, de az élénkebb savakkal, üde illatokkal rendelkező borok, esetleg egy gyöngyöző bor méltó társai lehetnek. Így tölthetünk a poharunkba Irsai Olivért, Sauvignon blanc-t, vagy akár egy Cserszegi fűszerest.
