• Hol és milyen rendszerben méhészkedsz?
A méhészetem is Hódmezővásárhelyen van, pontosabban egy környékbeli tanyán (lásd képek). Nagyjából 75 méhcsaláddal teleltem be idén. Jelenleg éppen átállok NB fekvőről ½ NB keretméretre. Mivel a mentorom NB 18-as fekvőben méhészkedett, egyértelmű volt számomra, hogy én is ezzel a rendszerrel fogok kezdeni. Aztán ahogy telt az idő, egyre inkább láttam, hogy váltanom kell. A pergetésekhez és az egyéb, nagy fizikai erőt igénylő munkákhoz évről évre nehezebb munkaerőt találni, ezért esett a választásom a jól gépesíthető ½ NB rakodóra. Egyébként Tamási rendszerű kaptáraim vannak. Remélem, a következő szezon folyamán sikerül minden családommal átállni.
• Mióta méhészkedsz?
2010-ben ütöttem le az első rajomat egy fáról. Aztán ebben az évben már három családdal teleltem be. Előtte hosszú évekig olvastam a méhekről, és kerestem szakembert, aki segít megtenni a kezdeti lépéseket. Még középiskolás voltam, amikor kaptárakat láttam a határban. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne méhészkedni; de sokáig nem mertem belevágni. A családomban nem tudok senkiről, aki méhészkedett volna. Két pici lányom van, a nagyobbik szívesen sündörög velem a méheknél, de még nem igazán lehet tudni, hogy valamelyikük szeretné-e majd továbbvinni a méhészetet.
A gyakorlati tanulást természetesen kiegészítettem elméleti oktatáson való részvétellel is. 2010–2011-ben a Szegedi Tudományegyetem mezőgazdasági kara szervezett Hódmezővásárhelyen méhész szakmunkás képzést, amit sikeresen el is végeztem. Mindezek óta pedig már előfordul az is, hogy hozzám szegődik el tanulni valaki – van, akiből sikeres méhész lett azóta, de az is megesik, hogy feladják a szakmát.
• Hogyan néz ki nálad egy szezon?
Szoktam vándorolni is, de csak a környéken. Kicsik még a gyerekek, nem szívesen hagynám itt a családot hosszabb időre, amíg valahol az ország túlsó felén a méheket őrzöm.
Már repcére is vándorolni szoktam, de csak itt a környéken. Akácra is csak alsó akácra megyek, és ugyanoda szoktam vaddohányra is menni. Ezenkívül még a Tisza-ártérben szoktam kihasználni az ámorakác-virágzást. A napraforgót a tanyámon vagy két-három másik környékbeli tanya egyikén, jó ismerősöknél szoktam kihasználni.
Mostanra már akkora lett az állomány, hogy meg is tudnám felezni, és az egyik részével messzebbre is lehetne vándorolni. Eddig a vándorlásokat baráti segítséggel oldottam meg, viszont nagyon szeretnék végre egy saját teherautót is, amihez most egy pályázat segítségével szeretnék hozzájutni.
A pergetéseket egyelőre a helyszínen szoktuk végezni. Már említettem, hogy komoly gondot okoz a szükséges munkaerő összeszedése, ezért is dolgozom azon, hogy átálljak ½ NB-re, és gépesíteni tudjam a pergetést. Négyen-öten szoktuk végezni ezt a munkát, ha sikerül ennyi embert összegyűjteni. Én jobban szeretem kényelmes tempóban, nem kapkodva végigcsinálni a pörgetéseket, így egy-két napig szokott tartani.
Tavasszal semmi különöset nem szoktam tenni a méhcsaládokkal, inkább csak segítgetem őket, hogy minden feltétel adva legyen, ami a felfejlődésükhöz szükséges: felkarcolom a mézes kereteket, helyet adok a családnak, ha valamelyik nagyon korán rajozni szeretne, azt megcsapolom. Repcén még nem szoktam szaporítani, csak később, akác után, ámorakácon – mindig az adott szezon dönti el, hogy mennyit szaporítok. Az idei például meglehetősen aszályos év volt, nem nagyon akartak rajozni a családok, viszont jól termeltek. Ez az akác végi időpont az, amikorra az új anyákat is meg szoktam rendelni. Bár nevelek is saját részre, de a 60-70 százalékát vásárolom, és mindig petéző anyát veszek. Saját anya esetén az érett bölcsőt kis pároztatóba teszem, vagy pedig egy háromkeretes rajnál keltetem ki és pároztatom be.
Rendszerint innen már ki szokták engedni a méhek (kirágják), és ellenőrzéskor már gond nélkül fiasít a lépeken. A szaporításokat három-négy kerettel szoktam indítani, ezek a kölyökcsaládok napraforgón már termelni szoktak.
Ami még meghatározó része minden egyes szezonnak: az atkairtás. Egész évben alkalmazom az építtető kerettel történő atkagyérítés módszerét. Ezenfelül oxálsavval szublimálok, és zárókezelésnek oxálsavval csurgatok; ennek időpontját az határozza meg, hogy mikor húzódnak fürtbe a családok. Komolyabb atkaproblémám még nem volt. Most (október végén) még van fias, és az időjárás sem sürgeti a méheket, hogy összehúzódjanak, így a zárókezelés még várat magára.
A télre egyébként az atkairtáson és a telelőélelem időben történő feletetésén kívül az egérrácsok felhelyezésével és hungarocell takarásokkal készülök. A fekvőkaptárakban oldalról is takarok, a rakodókba viszont csak felső takarás kerül.
• Mennyire vagy elégedett a 2022. évi mézterméseddel? Értékesítesz más méhészeti terméket is?
Alapvetően elégedett vagyok az idei szezonnal. Többnyire közepes vagy átlagon felüli eredményeket értem el.
A mézemből igyekszem minél többet kiüvegezve értékesíteni. Egyáltalán nem piacozom, házhoz viszem a vásárlóimnak.
Ami megmarad, azt szoktam felvásárlónak eladni. Évről évre egyre többet tudok üvegezve eladni, folyamatosan nő a vevőköröm. A későbbi terveim között szerepel, hogy virágport is gyűjtsek, ezzel szeretném majd szélesíteni a termékkínálatomat.
• Hogy látod, mik voltak az idei év legnagyobb nehézségei?
Egyértelműen az aszály. Minden nagyon gyorsan levirágzott. Aggódtam a virágpor mennyisége és minősége miatt is. Kiemelt figyelmet fordítottam arra, hogy méheimnek rendelkezésére álljanak a virágporpótlók a kritikus időszakokban, és erre folyamatosan felhívtam méhésztársaim figyelmét is. Nyár végén a parlagfű elkezdett virágozni, remélem, virágporával segített a méheknek, adva nekik a tél előtt egy utolsó lökést.
Mindig bizakodóan tekintek a jövőbe, most sem számítok az átlagosnál nagyobb mértékű veszteségre.
