Bolygónknak csak igen kis százalékát borítják tőzeglápok, tőzegmezők, mégis óriási mennyiségű szenet tárolnak; kitermelésük során ez CO2 formájában mind a légkörbe jut. Hagyományosan a tőzeg a gyökerek rögzítésére való, és műtrágyák szolgáltatnak tápanyagot a növényeknek. Ha viszont mesterséges kemikáliáktól mentes közegben, fenntartható módon szeretnénk növényt nevelni, a műtrágyák sem jöhetnek szóba, már palántanevelés alatt sem. Amit keresünk, az fenntartható és környezetbarát forrásból származik, könnyen újratermelhető, lebomló vagy újrafelhasználható, valamint megfelelő mennyiségben és arányban tartalmaz tápanyagot a palántanevelés idejére a termesztett növény számára.
A műtrágya nélküli közegekre jellemző, hogy gyakran a két funkció (tartó és tápanyag-szolgáltató) nem különül el élesen: egy-egy anyag mindkettőt betöltheti egyszerre, valamint az adott fajnak megfelelő szerkezetet és tápanyagtartalmat több anyag keverésével lehet elérni. A kombinációk száma szinte végtelen és mindenhol a helyben megtalálható alapanyagok használata lenne kívánatos.
Sokan választják kerti talajukat, vakondtúrásföldet vagy bolti földkeveréket az otthoni, kis léptékű palántaneveléshez. A bolti verzió tagadhatatlan előnye, hogy kényelmes, de az összetétele, tárolási körülményei nem feltétlenül ismertek. A magas ár, illetve egy esetleges korábbi rossz tapasztalat is ellenük szólhat, ilyenkor mi is elkészíthetjük otthon saját palántaföldünket.
A legnagyobb nehézség valószínűleg az, hogy helyi viszonyokra kell kikísérletezni a keveréket, ami eltökéltséget és szaktudást igényel, de ne ijedjünk meg! Néhány alapvető információ birtokában bátran nekivághatunk a kalandnak.
Szervetlen szerkezetjavító összetevők
A homok a legrégebben használt szervetlen közeg, és a mai napig igen elterjedt. Nem tartalmaz tápanyagot, ezért más, tömörebb, de tápdús anyagokkal szokás keverni. A nagyobb szemcsés (folyami) homokot részesítsük előnyben, mert ez kevésbé tömörödik össze, jobban segíti a gyökerek levegőztetését. Olcsó, könnyen hozzáférhető alapanyag, sem kémiailag, sem biológiailag nem aktív. Nagyon tartós, újrafelhasználás céljából hővel könnyen fertőtleníthető. Hátránya, hogy nagyon alacsony a víz- és tápanyagmegkötő képessége, és könnyen kimosódnak belőle a tápanyagok, ami hiánybetegségekhez vezethet, hiába adtunk megfelelő mennyiségű tápanyagot.
Általában meglehetősen olcsó, könnyen beszerezhető, tartós és újrafelhasználható, amennyiben két vetés között sterilizáljuk. Nagy tömege miatt nehezen kezelhető. Inkább vízelvezető rétegnek alkalmas cserepek, konténerek aljára.
A perlit egy természetes vulkanikus ásvány, melyből hevítés hatására eltávozik a kémiailag kötött víz, és a szemcsék térfogata sokszorosára nő, nagyon könnyűvé, porózussá, nedvszívóvá válik. Használhatjuk tömörebb alapanyagokkal keverve a szerkezet lazítására. Tápelemeket nem tartalmaz. Sterilitása miatt kiválóan alkalmas csíráztatáshoz. Viszonylag olcsó és stabil szerkezetű, újrafelhasználható hővel (pl. gőzzel) történő fertőtlenítés után. De vigyázzunk, a száraz perlitpor légzőszervi problémákat és szemirritációt okozhat!
Sterilitása miatt kiváló gyökereztetőközeg. Tápanyagot nem tartalmaz, a szerkezetet lazíthatjuk vele. A tápanyagokat megköti és lassan adagolja. Vigyázzunk, nagy mennyiségben ne keverjük a közeghez, mert túl sok nedvességet tarthat meg, ami kedvez a baktériumos és gombás betegségeknek. Gőzzel nem sterilizálható, mert szétesik. Viszonylag drága, és kis mennyiségű azbesztet is tartalmazhat.
Az alginit megkövesedett algabiomasszából és elmállott tufából álló kőzet, amit a Kárpát-medence területén bányásznak. Jelentős a mikroelem- és humusztartalma, de makroelemeket is tartalmaz. Agyagásványai javítják a közeg víz- és- tápanyagmegtartását, általában 15-20%-ban a termesztőközeghez keverve.
Ezek az ásványok könnyűek, porózusak és megfelelő levegő- és vízmagtartó képességük van, javítják a közeg szerkezetét, de mellette ásványi nyomelemeket tartalmaznak. Hátrányuk, hogy a szemcsék éles szélei megvághatják a kezünket, és károsíthatják a növények gyökérzetét is.
Szerves eredetű összetevők
Gyakran találkozni a kertészeti árudákban tőzegalternatívaként kókuszrosttal, amely szerkezet egészen hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a tőzeg, sőt, még könnyebben visszanedvesíthető. Megújuló forrásból származik, hiszen a kókusztermesztés mellékterméke, és nedvesített térfogatának mindössze töredéke a száraz anyagé. Sajnos a rossz hír az, hogy messziről szállítják, és a készítése során végzett vegyszeres sótalanítás súlyos környezeti károsítással járhat, de az is lehet, hogy a sótalanítás elmarad és nekünk kell elvégeznünk, ami otthoni körülmények között tiszta vízzel nem könnyű és hatékonysága is kérdőjeles.
Nagyon lassan bomlanak le, így alkalmasak a szerkezet javítására. Javítják a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait. Olcsó megoldást jelentenek ezek a nagy tömegben keletkező szerves eredetű hulladékanyagok. A termesztés során úgynevezett pentozánhatás (a Nitrogén pillanatnyi hiánya a növények számára) léphet fel. Ennek elkerülésére a növény igényeinél több nitrogént kell adagolnunk. További hátrányuk, hogy nem sterilek, ezért érdemes vízzel átfőzni a nemkívánatos anyagok és patogének eltávolítása érdekében. Hasonló módon szóba jöhet különböző héjas, csonthéjas gyümölcsök héja is, de azok aprítása nagyobb energiát igényel, ami otthon nehezebben kivitelezhető.
A farost faipari melléktermék, amely különböző szemcseméretű változatokban használható: fűrészpor, faforgács, faapríték, kéreg. Azt, hogy mennyire jól működik, a fa fajtája és tisztasága határozza meg elsősorban. A puhafájú fajok (pl. a fenyőfélék) szerepelnek jobban, és maximum 40%-os arányban ajánlott használni. Előnye, hogy olcsó.
A nagyobb szemcseméret kedvezőbb a levegőzöttség tekintetében. Magas lehet a sótartalma és fitotoxinokat (más növények fejlődését gátló anyagokat) tartalmazhat, ezért felhasználás előtt alapos vizes átmosás ajánlott, vagy még célszerűbb vízben átfőzni. Fenyőfélék esetében a savas kémhatásra is gondolni kell, így meszezésre szorulhat (takarmánymésszel).
Tápanyagot szolgáltatnak
A konyhai és/vagy kerti hulladékból készült komposzt használata a legkézenfekvőbb megoldás kiskerti körülmények között. Helyben történő előállításával és felhasználásával nagy terhet vehetünk le a hulladékkezelő válláról, miközben értékes tápanyagforráshoz jutunk vele. Önmagában használva túl tömör és tömény lenne, érdemes keverni szerkezetlazító anyagokkal.
Általánosságban elmondható, hogy mind a növényi, mind az állati eredetű szerves anyagok kellő komposztálás után érik el stabil állapotukat. Ilyenkor sötét színű, földszerű, magas humusztartalmú szerves anyag keletkezik, és a kiindulási anyagokban jelenlévő toxinok és patogének is eltűnnek. Makro- és mikroelem-tartalmuk is van. Tápanyag-összetételük és -arányuk a kiindulási anyagok tápanyagtartalmától függ, ahogy a kémhatásuk is. Nehéz kétszer ugyanolyan összetételű anyagot előállítani, de ennek ellenére kiváló alapanyag. Víztartó képességük jó. Számos hasznos mikroorganizmust tartalmaznak, ám sajnos gyommagok is előfordulhatnak bennük, ezért hőkezeléssel sterilizálni nem érdemes, mert ezáltal a segítő szervezeteket is elveszítjük. A komposztban a kis palánták fejlődése eleinte lassabb lehet, mint egy pelletált trágya esetében, mert a tápanyagok lassabban szabadulnak fel, de a palántanevelés végére a növények behozzák a lemaradást és kisebb a tápanyag-kimosódás esélye is.
Mindenképp teljesen érett formában használjuk azokat, hogy a komposztálás folyamata biztosan ártalmatlanítsa a növényekre, vagy akár emberekre veszélyes patogéneket. Hővel sterilizálni ezeket sem érdemes az említett okokból.
PéldákLássunk néhány ötletet otthoni körülmények között is elkészíthető, csökkentett tőzegtartalmú keverékekre: zöldkomposzthoz adhatunk fele-fele arányban valamilyen tápanyagszegény lazítóanyagot, ami lehet kókuszrost, farost, valamilyen ásványi összetevő, szalmaapríték stb. A gilisztakomposzt töményebb anyag, így abból 10-20% elég a keverékbe. Ha pelletált állati trágyánk van, belekeverhetjük kókuszrostba, vagy más szerkezetjavító anyagba, de ez esetben érdemes valamilyen tömörebb anyagot (pl. agyagot, kerti talajt) is adnunk a keverékhez, hogy ne legyen túl laza. Nedvesítés után többször jól át kell keverni az egészet, hogy a pellet szétessen és rendesen elkeveredjen. A jó minőségű lombkomposztot magában is használhatjuk. Ne féljünk kísérletezni! Lényeg, hogy megfelelő mennyiségű tápanyag párosuljon kedvező szerkezettel. Legjobb, ha olcsó és helyben képződő alapanyagokból dolgozunk. Hasonló módon szobanövényeink átültetéséhez is elkészíthetjük saját környezetbarát keverékünket. Érdemes belevágni, mert így nagyobb rálátásunk van az alapanyagok forrására, olcsó és igényeinknek megfelelő anyagot készíthetünk, miközben a szerves hulladékaink is hasznosulnak. |
A gilisztakomposzt kiemelkedően jó tápanyagforrás. A hagyományos komposztnál még töményebb, tömörebb, így tápanyagszegény anyaggal keverve, maximum 10-20 térfogatszázalékban használható, nagyobb mennyiségben már toxikus lehet. A komposzt-, avagy trágyagiliszták nem földigiliszták! Kisebb termetűek és vöröses színűek, nem készítenek járatokat, hanem közvetlenül az avar alatt élnek a természetben, jobban bírják és igénylik is a komposztálódás során keletkező hőt. 20 °C körül érzik magukat a legjobban. Horgászboltokban ezeket árulják csalinak, de komposztból is kiáshatjuk a gilisztákat.
A kész lombkomposzt szerkezete könnyű, levegős, morzsalékos állagú, rostálást sem igényel. Tápdús, nem is kell mással keverni. Az erdőkből is begyűjthetnénk a talaj felső rétegét, ahol tulajdonképpen természetes körülmények között képződik hasonló anyag a hullott levelek bomlásával, de ne károsítsuk így a környezetet! Akár 2 hónap alatt, kora tavaszra használható palántaföldünk lehet, amire nagyon jó megoldás fűnyíróval felszedni a hullott leveleket, mert az aprítással és a közé kerülő nitrogéndús fűvel gyorsítható a lebomlási folyamat. Míg a klasszikus komposztálásban főként baktériumok játszanak szerepet, addig a lomb esetében gombafajok dominálnak. Fontos megjegyezni, hogy minden levél komposztálható, csak eltérő idő alatt. Könnyen lebomló falevelek közé tartoznak például a juhar, hárs, nyír, fűz, éger, illetve a gyümölcsfák levelei. A lassan lebomló, magas csersavtartalmú típusokat (pl. dió, tölgy, bükk, vadgesztenye, platán, nyár) érdemes külön komposztálni.
Jellegzetes szagú, stabil termékek, állandó tápanyagtartalmuknak és formájuknak köszönhetően jól adagolhatók. Kutatások alapján kb. 2 térfogatszázaléknál többet nem érdemes adagolni belőlük (100 liter közeghez kb. 1 kg-ot adjunk).
Madaras Krisztina
