A jövedelmező húsmarha- és juhtenyésztés, -tartás, -takarmányozás záloga a szakszerű gyepgazdálkodás, a szakmai tudás és a technológiai fegyelem – állítja dr. Tasi Julianna, a Gyepgazdálkodási Munkacsoport szakmai vezetője, akit arra kértünk, szóljon hozzá a lapunkban megjelent gyephasznosítási cikkekben írtakhoz.
A januári számban megjelent dr. Póti Péternek, egyik első tanítványomnak – katedrára kerülésemet követően az első diplomaterves hallgatóm volt, akinek résztémavezetője lehettem – egy áttekintő írása a gyepre alapozott állattenyésztés újraértékeléséről. A cikk felhívja a gazdálkodók figyelmét arra, hogy a rendelkezésükre álló legeltethető és kaszálható, tömegtakarmány termelésére alkalmas területeket a gazdaság szintjén, együttesen kell a technológiába illeszteni, számba venni és összehangolni valamennyi alkalmas területet. Ez nagyon fontos azért, mert a cikkben felsorolt potenciális tömegtakarmánytermő területek különböző ökológiai adottságokkal rendelkeznek, eltérő a talaj vízháztartása és tápanyag-szolgáltató képessége, ezért különböző termőképességgel, takarmányminőséggel bírnak, más-más időszakban sülnek ki, vagy szerencsés esetben egyes részeket egyáltalán nem érint a kisülés.
Ezt fokozza az alkalmazható technológia különbözősége a Natura 2000 és a konvencionális gyepek között. Síkvidéken a mélyfekvésű rétek, árterek gyepjei különböznek a száraz gyepektől, valamint a telepített gyepek jobb adottságúak, különösen a szántókon vetett ideiglenes gyepek. A szántókról bevonható másodvetések, keveréktakarmányok szintén nagyobb hozamot tudnak biztosítani, mint a természetes gyepek.
Az állatállomány egész éves tömegtakarmány-igényének kiszolgálását úgy kell megtervezni, hogy az olcsóság figyelembevételével valamennyi rendelkezésre álló lehetőség ki legyen használva. A természetes gyepek kisülési időszaka alatt a jobb adottságú réteken, szántóföldi gyepeken, vetett takarmánynövényeken kell legeltetni! Az erdei legeltetéssel mind tavasszal, mind ősszel megnyújtható a legeltetési idény, különösen alkalmasak erre az akácosok.
Rendkívül fontosnak tartom kiemelni, hogy a hazai természetes gyepek mintegy 800 ezer hektáros területét kell jól kihasználni, ott megtermelni a tömegtakarmány-igény lehető legnagyobb részét, és csak olyan, jelenleg szántóként használt területet bevonni, amely más gazdaságinövény-termesztésre alkalmatlan (pl. ártér). A tarló- és másodvetés-hasznosítás kivételt képez ez alól.
A klímaváltozás hatása erőteljesen sújtja a természetes gyepeket, de vannak technológiai lehetőségek, amelyekkel lényegesen mérsékelni lehet a hozamcsökkenést, a legeltetési idény lerövidülését, még Natura 2000 besorolású gyepeken is. Ehhez kell a szakértelem, a szakszerű gazdálkodási technológia alkalmazása, az új információk beépítése a technológiába. Ennek egyik legfontosabb eleme a legeltetési technológia korszerűsítése, főleg a rotációs legeltetési módszerek alkalmazása (beleértve akár a „mob grazing” néven ismertté vált rövid füvű legeltetési módszert is). Annak érdekében, hogy az állattartók minél szélesebb rétege – aki nem agrárvégzettségű, az is – megismerje és megtanulja a szakszerű technológiákat, sürgető szükség van az ismeretek terjesztésére, szakmai napok (mint például a Húsmarha Szemináriumok), bemutatók szervezésére és a szaktanácsadók képzésére, továbbá hatékony szaktanácsadási rendszer kidolgozására a legeltetésre alapozott állattartásban, -tenyésztésben!
A szakszerű gyepgazdálkodási technológia és a legjobb legeltetési módszer megtervezése, megszervezése csak akkor lehetséges, ha a gazda ismeri a gyepterületeinek az adottságait. Rendszeres, kitartó gyeptermésbecslésre van szükség, melyhez minden olyan adat feljegyzése, rögzítése fontos, melyekről az általam nagyra becsült Csóti Sándor gyepgazda, legeltető állattartó ír. Nagyon fontos, hogy a legeltetési tervet előzetesen, a tél, illetve a kora tavasz folyamán kell elkészíteni. Ehhez szükséges ismerni egyrészt az átlagos, a csapadékos és a száraz évjárat hatásait a legelőinkre (várható hozam és annak fűnövedékenkénti megoszlása), másrészt nagyon hasznos, ha meg tudjuk becsülni, melyik évjárat várható az adott évben, legeltetési idényben. Utóbbihoz nagyon jó segítséget nyújt az idős juhász megfigyelése, melyet Sándor ellenszolgáltatás nélkül hozott a tudomásunkra! Igaz, ahol nincs mandula, ott más növénnyel kell behelyettesíteni.
Egyetemista koromban sok évfolyamtársam csodálkozott, nekem miért nem okoz gondot bemagolni a sok növény vetésidejét, ami beugró kérdés volt Antal professzornál a vizsgán. Egyszerűen azért, mert egyrészt abban éltem, beivódott, másrészt a kökényvirágzáshoz igazítottam azokat.
Helyes megfigyelés, hogy szabad legeltetés esetén, néhány év után eltűnnek a legelőből a legértékesebb füvek. Ez az egyik oka, hogy nem tartjuk követendő módszernek ezt a legeltetési módot, illetve csak nagyon szélsőséges körülmények között, mondjuk szükségből, és akkor is a javított változatban (láb alóli legeltetés). Szakszerű megállapítás, hogy a csillagpázsit az egyik legjobb szárazságtűrő fűféle hazánkban, legalábbis azok közül, melyeket az állatok hajlandók megenni. De ez nem jelenti azt, hogy erre kéne a jövőben alapozni a legeltetést! Ez csak szükségmegoldás lehet. A korszerű, szakszerű technológiákkal kell elérni, hogy ne alakuljon ki ez az állapot.
A Csóti Sándor által megemlített tárcsás termésbecslő eszköz ígéretes segítség a gazdáknak a gyorsabb és nagyobb gyakoriságú adatrögzítéshez, azonban nagyon sok mérést kell még elvégezni a hazai gyepeken ahhoz, hogy alkalmas legyen a kalibrációja a jó pontosságú termésbecslésre.
Ami 2022-ben a Gyepgazdálkodási Munkacsoport irányításával elvégzett országos gyepfelmérést illeti, az abban önkéntesen résztvevő gazdák számára írásban eljuttatjuk a saját területeikre vonatkozó adatokat és szaktanácsadás keretében a véleményünket, javaslatainkat. Ezt a munkát elkezdtük, de mintegy 150 gazda 481 fizikai blokkjának adatairól van szó, ezért a gazdáktól türelmet kérünk. Bízom benne, hogy tavasz végéig mindenkinek el tudjuk küldeni az anyagát.
Dr. Tasi Julianna
szakmai vezető
Gyepgazdálkodási Munkacsoport
