0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. január 13.

Virágok és zöldségek a balkonon: ezek a buktatók, amik elkerülhetők

A balkonládákba, virágcserepekbe ültetett egynyári virágok üde színfoltjai a terasznak, és egyre többen tartanak ilyen módon fűszereket és zöldségeket is. A tartásmódmól adódóan azonban kicsit másképp kell gondozni ezeket, mintha szabad földbe lennének ültetve…

Korlátozott a gyökerek rendelkezésére álló hely

Az ültetőedényekben tartott növények esetén alapvető szempont, hogy minél nagyobb cserépbe tudjuk ültetni ezeket, annál könnyebb dolgunk lesz gondozásuk során, aminek két oka is van. Egyik, hogy minél nagyobb mennyiségű talaj áll a növény rendelkezésére, az annál jobban tudja kompenzálni az esetleges problémákat.

Több talaj több vizet és tápanyagot tud elraktározni, amiből növényeink táplálkozhatnak.

Gyakori probléma, hogy a megvásárolt egynyári virág palántát kis cserépbe ültetjük, mondván nem nézne ki jól, szinte elveszne egy nagyobban. Ám idővel ahogy növekszik, gyökerei átszövik a rendelkezésre álló teret, lombfelülete is egyre nagyobb lesz, ami egyre többet párologtat, és ezzel el is jut egy olyan állapotba, ahol fejlődése korlátozni kezdi nem csak további fejlődését, hanem akár azt is hogy az életfeltételeihez szükséges anyagokhoz hozzájusson. Az egyre több levélnek egyre több víz és tápanyag kellene, ám a gyökerek fejlődéséhez nincs több hely, tehát egyre kevesebbet tud ezekből felvenni. Az egynyári virágok az évelőktől eltérően folyamatosan virágoznak, ehhez is kell bőven víz és tápanyag, a balkonzöldségek, például a paradicsom, vagy a csilipaprikák pedig termésnevelésükkor is fokozottan igénylik a vízben oldott tápanyagokat.

Gyakorlatilag bármit is csinálunk, bármilyen nagy cserépbe is ültetjük ezeket akkora terük soha sem lesz, mint szabad földben lenne.

Elég csak arra gondolni, hogy ha egy átlagos töknövény minden gyökerét egymás után tennénk, az akár több, mint 10 kilométeres hosszúságot is elérne.

Van megoldás…

Szerencsére létezik megoldás, ami a növényeknek is megfelelő, és nekünk sem kell lemondani az edényben történő termesztésükről…

-Egyik, fontos – már említett – szempont, hogy próbáljuk meg minél nagyobb cserépbe ültetni ezeket. Másik, hogy a legtöbb fajból, vannak kompaktabb, kisebb növésű fajták, változatok, jó, ha ilyet választunk a balkontermesztésre, hiszen így kisebb eséllyel, vagy később növi ki a helyét. Paradicsomból is vannak cserepes „balkon változatok”, muskátlikból és sok más egynyári virágként tartott fajból is akadnak kisebb termetűek.

-A nagy alátét tál is sokat segíthet, hiszen ha abban van víz, akkor onnan folyamatosan tud nedvesedni a fölötte, cserépben lévő föld.

-A föld legyen jó víztartó képességű, tápanyagban gazdag és korábban nem használt. Minél nagyobb a tőzegtartalma, annál több vizet tud magában tartani a földkeverék, ám ha kiszárad akkor a tőzeg nehezen nedvesedik be. Ekkor figyeljünk, mert egy kis adagú öntözéssel a víz csak átfut rajta, amíg vissza nem nedvesedik, a növény nem tud majd vízhez jutni belőle.

-Amikor a cserepet már nagyon átszőtték a gyökerek, akkor vagy ültessük át, vagy rendszeresen tápoldattal öntözzünk, hiszen akkorra már a talaj tápanyag tartalma is kimerülőben lesz.

– Gondoskodjunk a növények árnyékolásáról, hiszen ha folyamatosan tűző napon vannak, akkor többet párologtatnak, amihez több víz kell, és ez egy idő után híján lesz a cserépben.

-Metszéssel is szabályozhatjuk a gyökér-levél arányt. Ha a gyökerek a korlátozott hely miatt nem tudnak már fejlődni, de a növény össz-levélfelülete egyre csak nő, eltolódik az arány. Ilyenkor metsszük meg egy kicsit, ezzel visszaállítva az ideálisabb arányokat. Ez mondjuk egy petúniánál teljesen működőképes, ám egy cserépben tartott paradicsom esetén a termés kárára is mehet. Paradicsomnál a fajtaválasztás ezért is fontos, hogy ne egy folyton növő fajtát, hanem egy determinált, vagy fél determináltat válasszunk balkontermesztésre.

-Balkon zöldségesünk fajösszetételének tervezésekor ne csak a klasszikus kerti növényekben gondolkodjunk, hanem a rövid tenyészidejűekben is, hiszen ezeknél nem jellemző, hogy kinőjék a helyüket. Vessünk mizunát, tépősalátát, madársalátát, tépőkelt, rukkolát, új-zélandi spenótot, hiszen ezek már 30-50 nap alatt szedhetők, majd utána újra vethetők.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu