„Annak ellenére, hogy családomban nem volt erdész, vadász, madarász, kisgyermek korom óta az volt legfőbb törekvésem, hogy a Természettel minél szorosabb kapcsolatba kerüljek. Fekete István, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond könyvei nagy mértékben erősítették meggyőződésemet, hogy csak úgy érdemes élni, ahogy ők is tették.
Természetfotós témák szempontjából „mindenevő” vagyok, de az utóbbi években leginkább vadfotózással foglalkozom. Meggyőződésem, hogy az élővilág és a fotós technikák ismerete mellett a természetfotósnak törekednie kell a természeti területek tulajdonosaival és használóival való jó kapcsolatra. Én az eredményeim jelentős részét a Gemenc Zrt. vezetőinek és alkalmazottainak is köszönhetem. Több alkalommal eljutva álmaim kontinensére, Afrikába, arra a véleményre jutottam, hogy csodálatos helyek vannak a világban, de a legjobb fotós témák a lakóhelyünk közvetlen közelében találhatók.
Az itt bemutatott kép több mint egy évtizedes tervezés és próbálkozások sora után készülhetett el.
Egy késő tavaszi terepfelderítés során figyeltem fel arra, hogy az egyik kiszáradó holtágban fényes nappal vaddisznók halásznak a vízimadarak között. Akkor nem voltak ideálisak a viszonyok a fényképezéshez. A szomszédos holtágban azonban találtam egy jó helyet, ahová lessátrat lehetett elhelyezni. Szerencsére sikerült szabadságot kivennem. Majd’ egy hétig ott töltöttem az összes hajnalt és délutánt. Amellett, hogy a fényképek kézzelfogható eredményei azoknak a napoknak, örök élmény marad számomra, amit a természet tobzódásának abban az epicentrumában tölthettem.”
