0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Kékfrankos-klónszelekció

A szőlőfajták és változataik közötti különbségek megfigyelése egyidős lehet magával a szőlőtermesztéssel. Az ember ösztönösen a küllemre szebb, édesebb, jobban beérő és finomabb bort adó fajtákat részesítette előnyben. A termesztésbe vont fajtákat – néhány kivételtől eltekintve – e szempontok alapján választották ki.

Hazánk legnagyobb felületen termesztett vörösborszőlő-fajtája a Kékfrankos, amit a mai igények alapján szelektál a Mészáros Borház Kft. vezette konzorcium.

Idővel bővültek a szelekciós kritériumok, csemegeszőlőknél például fontos lett a nagyobb (sőt hatalmas) fürt, a mag nélküliség vagy a különleges bogyóforma, borszőlőknél pedig éppen a kisebb bogyók és fürt, az egyöntetű érés és a megfelelő színanyagtartalom került előtérbe.

Utóbbiak különösen a vörösbort adó szőlőfajták esetében fontosak, melyek borászati felhasználása igen széles körű: megfelelő technológiával kékszőlőből pezsgő, fehérbor, rozébor, siller, könnyed vörösbor és testes, hosszú érlelést lehetővé tevő vörösbor is készíthető. Ha a szőlőfajta adott, akkor e számos lehetőség alapja a borászati technológián túl az éghajlathoz és a szűkebb értelemben vett terroirhoz leginkább alkalmas klónok (változatok) megfelelő kiválasztása.

Biztos fajta új célok előtt

Európa nagy bortermő vidékei szőlőfajtáikról ismertek. Ezek klónszelekcióját külföldön évtizedekkel ezelőtt elvégezték. Magyarország legnagyobb felületen termesztett vörösbort adó szőlőfajtája a Kékfrankos. Igaz ugyan, hogy nem egy ősi helyi fajtáról van szó, de a Kékfrankos hazánkban, a Kárpát-medencében igazi otthonára lelt, és olyan lett számunkra, mint a Cabernet sauvignon a franciáknak, a Garnacha (Grenache) a spanyoloknak vagy a Sangiovese az olaszoknak. A Kékfrankos történelmi borvidékeink majd mindegyikén megtalálható, s ennek egyszerű oka, hogy a múltban évről évre, évjáratról évjáratra megállta a helyét.

Az új évezred termesztési kihívásai (elsősorban az új szőlőkárosítók és a klímaváltozás megjelenése), illetve a fogyasztói igények megváltozása azonban elengedhetetlenné tette a fajta felülvizsgálatát.

Világossá vált ugyanis, hogy nagy beltartalmi értékekkel rendelkező vörösborokhoz a közelmúlt tömegtermelési igényeit kielégítő Kékfrankos-változatok nem alkalmasak, és más-más klónok szükségesek a modern rozék és a fűszeres sillerek vagy pezsgők készítéséhez is.

A probléma összetettségét növeli a klímaváltozás, az évjáratok közötti hatalmas különbségek és az a tény, hogy az egyre aszályosabb évjáratokban a beérett szőlő már nem feltétlenül egyezik meg a technológiailag érett szőlő fogalmával.

Részletes mérések

A Mészáros Borház Kft. vezetésével 2018-ban alakult konzorcium célul tűzte, hogy a Szekszárdi és a Hajós-Bajai borvidéken olyan Kékfrankosokat választ ki, amelyek megfelelnek a kor kihívásainak. A projekthez csatlakozott még a Koch Borászat Kft., illetve Kiss Ferencné borotai, Mészáros Péter szekszárdi, Szűcs Péter bátaszéki szőlész. A munkában részt vállalt a Pécsi Tudományegyetem, Jakab Gábor és Deák Tamás szakértők, Terpó István szaktanácsadó, valamint a mosonmagyaróvári székhelyű Gazda Kontroll Kft. mint projektmenedzser.

A tagok a Kékfrankos szőlőfajta klónszelekcióját kívánják elvégezni. E célból előzetesen 188 klónváltozatot választottak ki a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársainak köszönhetően.

A projektben meghatároztuk a klónok termésének mennyiségi és alapvető minőségi tulajdonságait, valamint borászati értékeiket három évjáratban, 2020 és 2022 között.

Mind a 188 tétel esetében meghatároztuk a tőkék teljesítőképességét termés (fürtszám, fürtsúly) tekintetében; felmértük a tőkén termett fürtök egyöntetűségét, méretét, valamint a bogyók súlyát. Gyors analitikai módszerrel meghatároztuk az egyes tételekből külön-külön készített mustok alapvető minőségi paramétereit: a szárazanyag-tartalmat (°Bx), savtartalmat, pH-t.

Egy rozébor készítésére alkalmas változattól azt várjuk, hogy megbízhatóan magas termést adjon, savtartalmát jól őrizze meg; míg a testes, érlelt vörösbor készítésére alkalmas ideális változat az átlagosnál kisebb bogyójú fürtökkel, de jól terem, cukorgyűjtő képessége is kiemelkedő.

Az organoleptikus értékelés során kiemelt figyelmet fordítottunk a karakteres ízű tételek azonosítására, amelyekből jellegzetes, összetett vörösborok készíthetők.

Támogatás

Az Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás támogatása (VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-
4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1-8.5.2-
8.6.1-17) keretében társfinanszírozott projekt címe: A Kékfrankosnak, mint Magyarország legnagyobb felületen termesztett szőlőfajtájának vizsgálata, szőlészeti és borászati értékeinek feltárása klónszelekcióján és genetikai variabilitásán keresztül.

A klónváltozatok borászati értékelése a szüreti paraméterek összehasonlításával kezdődött, majd mikrovinifikációs erjesztési sorozattal folytatódott. Ennek célja az volt, hogy mindhárom évjáratban mind a 188 klónból összehasonlítható kistételes borminta készüljön. Értékelésükhöz rutin analitikai és nagyműszeres vizsgálatokat hívtunk segítségül: a szüreti paraméterekre 28, az elkészült borokra pedig 67 változatot határoztunk meg. A három évjáratból összesen több mint 53 ezer borászati analitikai adattal dolgozhattunk. Ezt egészítette ki a borok organoleptikus értékelését végző szakmai csapat munkája, akik a három évjárat borait kóstolták és minősítették.

Változó a színanyagtartalom

A három év adatai alapján kiválasztottuk az értékesnek ígérkező tételeket, amelyek megfelelnek a különböző termesztési céloknak.

A következő lépés a kiemelt klónok felszaporítása és nagyobb felületen történő tesztelése. Így pontos képet kaphatunk szőlészeti szempontból a termesztési értékükről, borászati szempontból pedig az üzemi technológiával történő feldolgozással elérhető minőségükről.

További fontos feladat a kiválasztott tételek vírusfertőzöttségének részletes felmérése, az esetleges problémás tételek kizárása.

Összegzésként elmondható, hogy változó éghajlatunkon a kiegyensúlyozott borminőség elérése érdekében szavazatunkat nem tehetjük le egyetlen klón mellett. A főbb borászati paramétereket figyelembe véve a klónok közel 70-80%-a mind a három vizsgált évjáratban az elvárásoknak megfelelően teljesített (ez azt is jelenti, hogy 20-30%-uk nem). Ebből azonban nem következik, hogy mindegyik alkalmas minőségi borkészítésre. Az aromakomponensek az évjáratokban kisebb, a színanyagtartalom nagyobb szórást mutat. Akadnak azonban stabilabb Kékfrankos-változatok is, melyeknek az ilyen kilengései kisebbek – mondhatni, minden évben hozták a formát.

Az érzékszervi bírálatok eredményei alapján a vizsgált minták tizede képvisel magas minőséget (tekintve a kiinduló mintaszámot, ez így is jelentős), 50%-a pedig inkább középszerű.

A legtöbb, borászati szempontból stabilnak mondott klón – nem meglepő módon – e középső kategóriát erősíti. Az egymástól meglehetősen eltérő évjáratok mellett dobogós, minden tekintetben kiemelkedő klónok egyelőre nem hirdethetők. Ehhez további vizsgálatok (ha úgy tetszik, újabb évjáratok) szükségesek.

A projektmunka során kapott eredmények alapján elmondható, hogy a minőségi borkészítés szempontjából a boncolgatott Kénfrankos-klónok körét sikerült jelentősen szűkíteni. Végső következtetésre e jelöltek mélyebb szőlészeti-borászati vizsgálata után juthatunk.

Forrás: Kertészet és Szőlészet