0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 24.

A fedett pálya amatőr bajnoka

Szilvásváradon rendezték a díjugrató fedett pályás szezon korosztályos és amatőr lovasainak döntőjét. A gyermek, ifi és fiatal lovasok mellett az amatőrök között is bajnokot avattak.

Az idei évben egy fiatal győri lovas örülhetett a győzelemnek, Fekete Luca, aki már egészen picike kislánykora óta imádja a lovakat és a sportban családja is támogatja. Ugyan csak a közelmúltban lelt rá új sporttársára, de már szép győzelmek sorát tudhatja maga mögött a páros.

Mit mondanál el magadról azoknak, akik még nem ismernek?

Februárban volt a 19. születésnapom, tehát ez az első évem, hogy amatőr kategóriában versenyzek a díjugrató szakágban.

Kicsi korod óta lovak között vagy, hogyan alakult ki ez a rajongás benned?

Nem egy tipikus lovas családba születtem. A lakóhelyem közelében működött egy lovarda, ahova apukám levitt bennünket a nővéremmel. Természetesen, amikor megláttam a lovakat, rögtön elvarázsoltak, és egyből tudtam, hogy én lovagolni szeretnék.

Egervári Orsolya volt, aki először lóra ültetett négyéves koromban, és vele is sajátíthattam el az alapokat.

Hogyan emlékszel az első versenyedre?

Az első futószáras versenyem hatéves koromban volt, később ügyességi versenyeken indultam és a díjlovaglást is kipróbáltam. A rajtengedélyvizsgát 2017-ben tettem le Wilhelm Tell nevű lovammal, és utána vele is kezdtem el versenyezni. Az első alkalmak nem voltak egyszerűek, mivel Wili korábban nem sokat versenyzett, így két kezdő alkotott egy párost, ami persze nem a legszerencsésebb. Ugyanakkor a kezdetek óta tudtam, hogy díjugrató szeretnék lenni.

Győrzámolyon készülsz, hosszú idő óra Horváth Gábor az edződ. Milyen vele együtt dolgozni? Hogyan telnek a hétköznapok a lovardában?

Hat éve Horváth Gábor az edzőm, aki mindenben támogat. Győrzámolyon, a Horváth Lovasklubban minden adott a versenyekre való felkészülésre.

Gáborral nagyon szeretek együtt dolgozni, mindig arra törekszik, hogy a lovammal a lehető legjobb formában legyünk és támogat a céljaim elérésében.

Az iskola után mindennap megyek a lovardába, heti hatszor lovagolok, ebből kétszer van ugróedzésem, a többi nap pedig síkmunkát és idomítómunkát végzünk.

Számodra milyen a jó edző?

A jó edző? Számomra a jó edző olyan, mint Gábor: megértő, támogató, de ugyanakkor vannak elvárásai és azok mellett következetesen ki is tart.

Nemrég új társat kaptál, milyen Ariane? Hogy viselkedik otthon? Milyen személyiség? Mit szeret a legjobban?

Ariane december óta a családunk tagja. Régen is sokat figyeltem ezt a lovat, mert mindig is nagyon tetszett, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az enyém lesz. Egy kisangyal, mindig jól viselkedik, nem hisztis, eddig még nem csinált olyat, amiért egy rossz szavam is lehetne rá.

A lovardában a többi lóval is jól kijön. Ugyanakkor nem egyszerű a lovaglása, meg kell szoknom, hogy ő egy nagyon temperamentumos és erős ló.

Élvezi az ugrómunkát mind otthon, mind versenyen. Hatalmas szíve van, ezt már többször bebizonyította, amiért nagyon hálás vagyok neki. Alapvetően egy nagyon nyugodt természetű ló, nem zavarja semmi, neki minden jó. Nagyon kedveli az emberek közelségét, bújós, igényli a sok szeretetet.

A versenyekre ki szokott elkísérni? Mennyire tud a családod támogatni?

A családom kezdetek óta komoly támaszom, amiben csak tudnak, támogatnak. A versenyre járás nálunk amolyan apa-lánya program, apukám mindig mindegyiken ott van és segít. Ő nagyon szereti az összes lovunkat, imádja sétáltatni és szeretgetni őket. Anyukám és a nővérem is nagy támaszaim, amikor csak tudnak, eljönnek szurkolni.

Melyik volt az eddigi legjobb versenyed vagy lovas pillanatod?

Nem mondhatok mást, mint hogy természetesen a mostani fedeles döntő volt a legjobb és legeredményesebb versenyem.

A fedeles szezon legfontosabb versenyében mind a három nap elsősorban a hibátlan pálya volt a cél.

Ezt elérve és a terveket felülmúlva az első két napon a harmadik helyen végeztünk. A döntőben pedig egy újabb hibátlan pálya után az összevetésben a leggyorsabb hibátlan lovaglással sikerült nyerni. Felejthetetlen élmény volt.

Ha lehetne egy lovas kívánságod, mi lenne az?

Egyértelműen az, hogy a jövőben Arianéval és edzőmmel, Gáborral sok versenyen eredményesen részt tudjunk venni. A későbbiekben pedig mindenképpen szeretnék Arianétól egy kiscsikót.

Idén érettségizel, de mellette versenyre is fogsz járni. Mik a hosszú távú terveid?

A lovaglást semmiképpen nem tervezem abbahagyni ebben az évben sem. Ebből az évből is szeretném a maximumot kihozni, amennyire csak tudom az amatőr kategóriában, jövőre pedig a saját korosztályomban, fiatal lovas kategóriában szeretnék majd versenyezni.

Amikor készülsz egy versenyre, az edzéseken kívül milyen feladataid vannak még?

Horváth Brigittához szoktam járni és vele mentálisan is felkészülünk az adott versenyre. Ez nekem nagyon fontos, mivel nagyon izgulós vagyok.

Brigi rengeteg módszert és feladatot tanított nekem, ami segít abban, hogy fejben is elég erős legyek.

Ezenkívül verseny előtti nap előkészítem a lovam, megigazítom a sörényét és alaposan lepucolom. Ilyenkor szoktam a nyergemet és a többi felszerelésemet is ellenőrizni és ápolni, majd mindent elpakolok a ládámba.

Az iskola és a lovaglás mellett belefér az idődbe más is?

Nyilván, mint minden lovasnak, nekem is kevesebb időm van a barátokra, de mindig próbálok időt szakítani rájuk. Ha lehetőségem van, akkor konditerembe is járok, hogy jobban bírjam a lovaglást.

Az osztálytársaid hogy viszonyulnak a sportágválasztásodhoz?

Mindig is támogattak, többen voltak már kint nálam a lovardában, sőt még ültek is a lovaimon. Mindenki elfogadja, hogy lovagolok, és elismerik a sportteljesítményemet, mert látják, hogy mennyi edzéssel és áldozattal jár mindez.

Forrás: Pegazus