A méhész is vállalkozó 8. - Vállalkozásvezetés gyorsan változó környezetben 2.

Nem véletlen, hogy a hatékonyságnövelés (lean) mint szakma fejlődése a második világháborúban és az azt követő években Japánban volt a legnagyobb ütemű, mondhatni, onnan ered. Ennek oka egy porrá bombázott országban könnyen belátható: nem álltak rendelkezésre források, nyersanyagok, munkaerő, mondhatni, semmi sem. Mégsem adták fel. TOJODA KIICSIRÓ japán üzletember irányítása alatt vált a Toyoda szövőipari vállalkozás autógyártóvá a második világháború alatt, Toyota Motor Corporation néven. Tojoda a Toyota első elnöke volt 1941–1950 között. Még ilyen helyzetben is sikerre tudta vezetni cégét. Példának okáért ebben az időszakban a Ford cég, amely feltalálta a sorozatgyártást, még csak fekete színű autókat tudott gyártani. Gyártósorait nem tudta úgy átalakítani, hogy más színű autókat gyártson. Pedig ha belegondolunk, ez nem olyan nagy különbség. Illetve, később napok alatt volt képes rá.

Elkezdték hát a gyártósorokat olyan irányba fejleszteni, hogy kevés köztes készlettel legyenek képesek autókat gyártani gyorsabban, azaz kisebb átfutási idővel (az autó gyártósoron töltött ideje), és ne csak az autó színét tudják változtatni, hanem akár más modellt is tudjanak rajta gyártani. Teljesen eltérő autókat. Továbbá az egyik termékről a másikra való átállás se tartson sokáig.

Ma már a világ összes autógyára a készletek minimalizálásán dolgozik. Már a just in time módszer is – azazhogy „pont időre” érkezzen be minden, amikor elkezdődik az adott típus gyártása – elavult. Minden autó egy kicsit más, a vevő egyedi igényei szerint (szín, felszereltség stb.). Így ma már a just in sequence hozzáállást részesítik előnyben a gyártók. Ennek célja, hogy az adott termék pontosan akkor érkezzen be közvetlenül a gyártósorra (a gyárba, a raktárak kihagyásával), amikor fel akarják használni. Természetesen ez még nincs kiforrva. De láthatjuk, hogy az egyedi gyártásra és a készletek minimalizálására törekszik mindenki. Ugyanis a készletek azok, amelyek a legjobban elfedik a hibákat, ráadásul rengeteg pénz és nyersanyag áll bennük.

Tegyük fel, hogy egy autógyárban háromféle gyártósor van. Az egyik a motorokat gyártja, a másik a karosszériát, a harmadik a teljes összeszerelést végzi.

Amennyiben a motorsoron valami hibát vétenek, ami nem derül ki, csak a gépjármű összeszerelésekor, az összes addig legyártott motor selejt lesz. Amennyiben ez egyhetes készlet, akkor bizony a gyár harmadának egyhetes munkája vész kárba.

Ha a motorgyártó sorról a motorokat azonnal a kész autóba szereljük, ez rögtön kiderül, és csak azt az egy darabot kell kidobnunk. Ezért olyan sikeres a Toyota, és ezért vált a világ legnagyobb autógyártójává.

A lean fejlődése, ezen történet leírása külön cikket érdemelne. Hosszú és nagyon érdekes történet. Nekünk azt kell megtanulnunk belőle, hogy olyan befektetéseket eszközöljünk, amelyek pénzt takarítanak meg vagy több bevételt hoznak. Például, ha eddig egy kisméretű utánfutóval egyszerre 10-20 méhcsalád szállítására volt lehetőségünk egy fuvarral, és most befektetünk egy nagyobb utánfutóba, amelyen elfér 30-40 kaptár, akkor ez a benzinköltség felének megtakarítását eredményezheti. Ha eddig két nap személyi költséggel (segédmunkás) számoltunk emiatt, akkor most már csak eggyel kell. Ez éves szinten megtakaríthatja a vándorlási költség felét. Vehetünk fedelezőgépet.

Az egyenes út a legrövidebb

Az előzőek csak kiragadott, de jó példák a hatékonyságunk növelésére, megtakarításra. De ezeket a befektetéseket is ésszel tegyük. Ha, mondjuk, egy családban van két őstermelő, akkor az egyik legyen áfa-körös. Persze ilyenkor figyelnünk kell majd a könyvelésre, amiben egy könyvelő sokat segíthet – egyébként megfizethető áron, de szerintem mindenképpen megéri. Tegyük fel, hogy vásárolunk 1,6 millió forint bruttó értékű utánfutót, annak az áfája 336 ezer forint, amit visszatérítenek nekünk. Ezután a fennmaradó 1 264 000 forintból további 600 ezer forintot visszatérít a nemzeti program, ami nagyon kedvező lehetőség. Tehát végeredményben az 1 600 000 forint értékű utánfutónkat 664 ezer forintért kapjuk meg. Ez nagyon nagy segítség, csak tudni kell élni vele. Nyilván odafigyelést és utánajárást igényel, és sokan nem szeretnek a papírmunkával törődni, hanem inkább vásárolnak használtat, vagy rosszabb esetben feketén vásárolnak/értékesítenek, de ez szerintem nem követendő példa.

Számomra mindig az egyenes út volt a legrövidebb, és így nem kell félnünk az adóellenőrzéstől sem. Tavaly például megkaptam életem első NAV-ellenőrzését, amitől először megijedtem. Minden létező számlámat és papíromat bekérték és ellenőrizték. Majd kiszámolták, hogy tartoznak nekem 270 ezer forinttal.

Ne legyen belőle félreértés, nem azt mondom, hogy minden rózsás, mert nem az. De amit tudunk, azt próbáljuk meg helyén értékelni és kihasználni. Ha hibát követek el, akkor a legfontosabb az azonnali kármentés, ha lehetséges. Ezután lelkileg kell helyreállni, kibeszélni, majd levonni a tanulságot. Nem minden fenékig tejfel. Most például értesítettek, hogy elutasították egy pályázatomat, amit magam írtam meg, és nagyon számítottam rá. (Eddig minden pályázatot megnyertem, amire pályáztam.) Hát itt azért mélyen magamba fordultam. Nagyon sok munka volt benne. De sajnos nincs pénz az államkasszában. Nem fogok örökké szomorkodni, megpróbálom máshogyan megoldani. Minimáltervet készíteni és haladni előre azzal, amit meg tudok valósítani. Más utakat, forrásokat keresek a pergetőházam megépítésére.

Megtérülés-számítás

Mint írtam, ésszel kell befektetnünk. Számoljuk ki, mennyi idő alatt térül majd meg a befektetésünk, mielőtt nagyobb kiadást eszközlünk! Tekintsük át az új utánfutó vásárlását példaként. Amennyiben évente, mondjuk, hat alkalommal akarunk költöztetni 80 családot 50 kilométerre, azt alkalmanként eddig, mondjuk, négy este alatt tudtuk megvalósítani, ha az utánfutóra 20 család fért. Ez egy átlagos fogyasztású autóval számolva, alkalmanként, mondjuk, 8 liter (oda-vissza 100 kilométer), az jelenleg, ha majd rendes áron kell tankolnunk [a cikk még az ársapka eltörlése előtt íródott – a Szerk.], 900 forintért alkalmanként 7200 forint, és tegyük fel, hogy 5000 forintért találtunk valakit, aki eljött segíteni.

S ne legyenek illúzióink: ha barát, testvér, családtag segít, az ő munkája is pénzt ér, függetlenül attól, hogy nem kéri el. Tehát nagyjából öt év alatt pusztán ezzel visszahoztuk az utánfutó árát. Ha közben megduplázzuk a méhállományt, mert így képesek vagyunk többet is szállítani, akkor már évi ~300 ezer forintot takarítunk meg, tehát úgy két év alatt kitermeljük majd az árát. S a saját munkabérünket még nem is számoltuk, pedig az is nagyon fontos.

A kaptárak hevederrel történő összekötése teljesen fölösleges munka, mert úgyis csak leszedem és megint összehajtom pár óra múlva. Ezért a képen szereplő megoldást találtam ki. Pakolásnál az aljdeszkánál emelek, és egyszerre kötöm le a nyolc családot. Higiénikus aljjal még a nejlont sem kell leszedni, ha van elég helye a családnak. De látszik, hogy fiókok vagy méz szállítására is kiválóan alkalmas. Így mondjuk, ha egy este kétszer fordulok, 64 családot nyugodtan elviszek innen oda, és csak a gurtnizással is nyerek legalább egy órát, de ha a szellőzőnyitást és a nejlon visszahelyezését is számolom, akkor legalább kettőt. S nem utolsósorban azt a folyamatot hagyom ki, ami bántja a derekamat. Ez ergonómiai szempontból is hasznos.

Ugyanilyen hatékonyságnövelést kell elérnünk természetesen minden területen (etetés, pergetés, tavaszi fejlesztés), és akkor már kétszer annyi méhcsaládot is ugyanannyi idő alatt tudunk ellátni, akkor azon 80-nal több család bevétele lesz a többletbevételünk, vagy ha úgy tetszik, többlethasznunk.

Ezeknek a fejlesztéseknek és technológiáknak a felmérésére és megismerésére tökéletes a nyugodt téli időszak. Valamint ilyenkor elő tudunk készülni a szükséges eszközökkel is. Nehéznek tűnhet hatékonyságunk megduplázása minden területen, de nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik. Nekem már majdnem kétszer sikerült. A fentebb leírt és egyéb eszközök, illetve a módszerek fejlesztése segített benne. Valamint nem feltétlenül akarok mindent magam kitalálni, hanem meghallgatom, hogyan csinálják mások jobban. De hangsúlyozom, hogy ezeket helyén kell értékelni, és a butaságokat le kell rázni magunkról.

Ezeket a dolgokat kell szem előtt tartanunk. Itt az ideje meghúzni a nadrágszíjat, úgy a magán-, mint az üzleti életben. Termelékenységet növelni, mert úgy tudunk megtakarítani és kapa­citást felszabadítani. Valamint beruházni, hogy a felszabadult kapacitást többletbevételre cserélhessük, és az így létrejövő új bevételt és az idén el nem adott mézet (ami a gyakorlatban eszközbe fektetésnek is felfogható, mint akár a kőolaj-shortolás vagy hasonló tőzsdei manőverek, csak sokkal egyszerűbb) majd az új piaci egyensúly beálltakor kialakuló magasabb árakon extra­profittal értékesítsük.

Azt kívánom, kedves méhésztársam, hogy a sötétségben is lásd meg a fényt, várd a jót, bízz magadban és Istenben! De ne csak várd, hanem dolgozz is meg érte! Tegyél meg mindent, amit tudsz! Érj el sikereket, és háborgó világunkban is találd meg a lelki békédet!

Szarka Tamás
méhészmérnök

 

A korábbi részeket itt olvashatják:

A méhész is vállalkozó – A méhészet, mint vállalkozás

A méhészet, mint vállalkozás 2.

A méhész is vállalkozó 3.

A méhész is vállalkozó 4.

A méhész is vállalkozó 5.

A méhész is vállalkozó 6.

A méhész is vállalkozó 7. - Vállalkozásvezetés gyorsan változó környezetben