A Science of the Total Environment folyóiratban nemrégiben közzétett kutatás szilícium műtrágyával és búzával végzett szántóföldi kísérleten alapul, a kelet-németországi Brandenburg határterületein.
A vizsgálat során az 1%-os szilíciummal trágyázott parcellákon a búzatermés több mint 80%-kal nőtt a kontroll állományhoz képest. Ráadásul a növények rendelkezésére álló víz mennyisége is mintegy 40%-kal megnövekedett. Schaller szerint ennek az az oka, hogy az amorf szilikát (SiO2) magához vonzza a vízmolekulákat, amelyek a szilikát mag körül egy gélhéjban halmozódnak fel. Amint a ZALF tudósa beszámolt róla, ez körülbelül felére növelte a növényi biomasszát, ami azt is eredményezte, hogy több szerves szén került a talajba szalma formájában. Ez ott rögzül, és javítja a talaj termékenységét.
– hangsúlyozta Schaller. A kutatók szerint a szilíciumtrágyázás „egyszeri beavatkozás” lenne a talajkészletek pótlására, hiszen a természetes, kevéssé rossz talajok hat-hét százalék amorf szilikátot tartalmaznak. A ZALF szerint a szilíciumvegyületek a kőzet mállása során keletkeznek, és a növények amorf szilikát formájában raktározzák őket a szárban és a levelekben. A természetes rendszerekben a vegyületek visszakerülnek a talajba, amikor a növény elpusztul és lebomlik. A szilícium egy része azonban minden betakarításkor eltűnik a szántóföldekről, és a talaj elszegényedik. A kutatók számára a következő feladat, hogy meghatározzák és megvizsgálják a túl magas szilikátdózis lehetséges negatív hatásait. Ezáltal teljes képet kaphatnak szilícium műtrágya pontos használatáról.
