0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 13.

Wilm Vermeir a póniakadémián

Wilm Vermeir, a világszinten elismert edző és kiváló lovas neve gyakran olyankor hangzik el, amikor a beszélgetések témája a lovak top sportra való felversenyeztetése lesz. Nem véletlenül, hiszen számos sikeres ló top karrierjének elindításában vett részt a 43 éves lovas. 12 éves kislánya is sikeres versenyző 130 cm-en pónival, fia is indul versenyeken.

Április közepén tartották Tökön a Scuderia Sonnevend és a Varga Ménes által szervezett nagy sikerű Pony Academy elnevezésű tehetséggondozó program második évfolyamának edzőtáborát, melyen szép számban vettek részt a lovasok a póni kategóriától kezdve a tapasztalt versenyzőkig. Dr. Lénárt Ágota, a sportpszichológia egyik legnagyobb szakértője és elismert személyisége is előadást tartott. (Az előző edzőtáborról a februári Pegazusban olvashattatok.) Az edzőtábor sztáredzőjével sikerült egy rövid interjút készíteni, akit ezáltal egy kicsit jobban is megismerhettek.

A legtöbbet két főnökétől tanulta. 18 évesen befejezte az iskolai tanulmányait és egy eladóistállóban dolgozott öt évig Joris de Wachternél, aki nagyon sokat segített a lovastudása fejlesztésében és abban, hogyan válasszon top lovat, hogyan kommunikáljon a tulajdonosokkal.

Második főnöke Luc Tillemans volt, nála tíz évet töltött el, a mai napig az ő tulajdonában van a híres belga fedezőmén, Toulon (Heartbreaker × Jokinal De Bornival), melynek sikerességéhez nagyban hozzájárult Wilm Vermeir munkája is. Ebben az időszakban az általa lovagolt lovak többsége nyolcéves korára eladásra került. Ma már saját 27 boxos istállót vezet, ami mindig tele van és ma már több lehetősége nyílik hosszabb ideig is versenyeztetni a lovakat. Munkáját egy díjlovas segíti. A legnagyobb erényének azt tekinti, hogy soha nem adja fel és jó érzéke van a jó ló kiválasztásához. A legfontosabb kritérium, aminek meg kell felelnie az általa választott lovaknak, a tüzes temperamentum. Igaz, ezeket a lovakat egy kicsit nehezebb eladni, viszont venni annál könnyebb, mert a legtöbb üzletember könnyen lovagolható lovat keres. Ő viszont csak a minőséget nézi, a többit megpróbálja megoldani. Az olyan ló, ami top minőségű, de lusta, nem neki való, ki sem próbálja.

A tenyésztésben nagyon fontosnak tartja az anyai vonalat.

Előnyben részesíti a hosszú lábú, nagy lovakat. Az ugrás felett midig a vállakat figyeli, az a jó ló, amelyik felhúzza a vállát is. Nem kell a hátuljával brillíroznia, de legyen gyors az elejével.

Ki volt az élete lova?

Az életem lova Toulon (Heartbreaker × Jokinal De Bornival) volt, és az utódaival is nagyon sikeres vagyok. A jelenlegi öt legjobb lovam közül három Toulontól van. Az egyik a legjobb lovam, Iq van het Steentje (Toulon × Kannan), és egy hét­éves nagy reménység is köztük van. Tudni kell Toulonról, hogy az utána született csikók nem első lónak és nem gyerekeknek valók.

Mi a véleménye a modern sportról és tenyésztésről?

Hihetetlenül felgyorsult, rengeteg különböző adottságokkal rendelkező verseny van szinte egyszerre a világ minden táján, számtalan lehetőség adódik versenyezni, én is szinte állandóan úton vagyok.

A modern tenyésztésről az a véleményem, hogy ma már olyan kiváló lovak születnek, hogy csak a lovasok miatt alakul ki különbség a lovak közt.

Ez tíz éven belül még inkább így lesz, mert ma már annyira jó lovak születnek, hogy a lovas „minősége” mindennél fontosabb.

Mi a tréningfilozófiája?

Iq van het Steentje 15 éves, a másik kettő 14. Régen az ilyen korú lovak már bőven nyugdíjasok voltak, de most Iq például a legjobb formájában van. Ez elsősorban a modern lovaglásnak, a fejlett infrastruktúrának, a szinte mindenhol kiváló talajnak köszönhető. Feltételezem, hogy tíz évvel ezelőtt itt Magyarországon sem oktathattam volna ilyen jó talajjal rendelkező pályán. A régi időkben Iq sokkal keményebb napi munkát kapott volna, most hétfőn sétál, kedden kis idomítómunka, szerdán a vágtapályán dolgozik, csütörtökön futószáras munkát végez… Ma már nem kérünk a lovainktól mindennap maximumot. A modern sport egyre jobban közelít az amerikai sporthoz.

Régen, amikor Amerikába érkeztek a sportlovak, elámultak rajta, mennyire jók, és ennek megfelelően is bántak velük.

Ma az európai lovasok is elkezdtek ilyen szellemiségben lovagolni. Úgy látom, hogy egy kicsit javult a horsemanship, lóbarátabb a kiképzés, versenyeztetés.

A lánya is pónikkal versenyez. Mi a véleménye arról, ha a gyerekek pónin kezdik a versenykarrierjüket?

Véleményem szerint nagy különbségek vannak a pónik közt. Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert kiváló pónikkal rendelkezünk, kiváló tulajdonosokkal, egy póni pedig a sajátunk. Nagy a stressztűrő képességük, ha valamit hibázik a lovasuk, megoldják. Sajnos az első pónik, amiket vettünk, bár gyönyörűek voltak, de megbízhatatlanok, ami elriaszthatja a gyerekeket a lovaglástól. A mostani pónijaink olyanok, mint a nagy lovak, a pályán is ki tudják galoppozni a távolságokat. Úgy gondolom, ha egy póninak nincs nagy vágtája, az nem tesz jót a lovaglásnak, mert nem mindegy, hogy 7 vagy 10 vágtaugrást lovagolunk két akadály közt…

Tehát a kiválasztott póni legyen megbízható, rendelkezzen nagy vágtával.

Mi a tanácsa a fiatal generációnak?

Erre nagyon könnyű a válasz. Dolgozzanak keményen!

Mik a tervei erre a szezonra és a távolabbi jövőre?

Belgiumban nagyon sok a legmagasabb szinten versenyző lovas, így nem olyan könnyű előre tervezni, mint például egy osztrák lovasnak. Ettől eltekintve eddig elég jól indult a szezonom. Iq-val két Nemzetek Díjával kezdek Rómában és La Baule-ban, utána látunk majd távolabb, a legjobban a Nemzetek Díjában szeretek lovagolni. 43 éves vagyok, 50 éves koromig tervezek versenyezni, aztán átadom a stafétát a gyerekeimnek. Szeretnék teljes mértékben mellettük állni, de nem hagynám abba a lókiképzést.

Versenyzőként hogyan tudja menedzselni a gyermekei versenykarrierjét?

Nagyon könnyű dolgom van, mert bár a legtöbbször sajnos nem tudok ott lenni a versenyeiken, mert épp a világ másik felén versenyzem, a feleségem mindent megold, ő van velük.

Mi a véleménye az edzőtáborban részt vett lovasokról?

Röviden összefoglalva úgy tapasztaltam, hogy a póni- és gyermeklovasok még sok segítségre szorulnak, ezért az ő fejlődésük volt a leglátványosabb a három nap alatt.

Szerencsére mindannyian nagyon figyelmesek voltak, meg tudták oldani a feladatokat, amiket kértem tőlük.

Az utolsó csoport lovasai már gyakorlottak, ott csak finomítottunk a lovaglásokon, nagyon jók voltak.

Megkérdeztünk néhány lovast is az edzőtáborban szerzett tapasztalataikról.

Milyen feladatokat kaptatok a belga edzőtől és mi újat tanultál a három nap alatt?

– Első nap két edzésen vettünk részt, a délelőtti edzésen volt talajmunka, meg néhány alacsonyabb ugrás. Itt leginkább az ülésünkre kellett odafigyelni. A délutáni edzésen hasonló feladatokat gyakoroltuk, mint délelőtt. A második nap hosszabb (1:15-1:30 perces) volt az ugróedzésünk, és a lovaglási technikán volt a hangsúly. Mentünk egy hibaidős, majd egy összevetés pályát. A fordulókat gyakoroltuk. Wilm azt tanácsolta, hogy mindig egyenletes tempóban menjünk a pályán, nem szabad nagyon változtatni a sebességen. A kezünkkel mindig óvatosan kell bánni, de a lábunkkal lehetünk határozottabbak, a felsőtestünkkel nem szabad mozogni, csak nagyon minimálisan, foglalta össze Gubicza Dorottya.

– Nagyon jól éreztem magam az edzőtáborban,

tette hozzá Czirok Márton, aki a vasárnap délutáni sportpszichológia előadáson nem tudott részt venni, mert aznap még versenyen volt, de a hétfői két edzést már nem hagyta ki. – Az első edzésen egy kis síkmunkával melegítettünk be, ahol Wilm nagy hangsúlyt fektetett a lovak egyenesre való lovaglására. Ezután ugrottunk néhány bemelegítő ugrást ügetésből és vágtából, itt mindig meg kellett mondani, hogy melyik lábra vágtázik a ló az ugrás után anélkül, hogy lenéznénk, ami nagyon hasznos, ugyanis meg kellett érezni a ló mozgását. Ezután egy vonalat kellett először 7, majd 8 vágtaugrással teljesíteni, közben hangosan számolni a vágtaugrásokat, és a sor után nyílegyenesen továbbvágtázni, majd egy pontosan kidolgozott átmenettel felvenni a lovat. Utolsó feladatként pedig körön ugrottunk úgy, hogy egy vágtával az elugrás előtt már az ugrás utáni továbbhaladáson kellett gondolkozni, azaz nem szabadott az ugrásra nézni, hanem érezni kellett azt.

A hétfő délutáni edzésre önállóan melegítettük be a lovakat.

A bemelegítés után egy törtvonalat gyakoroltunk. Ezután az eddigi feladatokat összekombinálva pályarészleteket lovagoltunk, szintén úgy, hogy az ugrás után meg kellett mondani, hogy melyik lábon vágtázik a ló. A keddi edzésen ismét Wilm irányításával melegítettünk be, itt volt egy kis kengyel nélküli idomítómunka is. Bemelegítés után egyre hosszabb és nehezebb pályákat ugrottunk. Az edzés végén pedig egy összevetés pályát mentünk, szűk fordulókkal. Ez nagyon tetszett, mert az összevetés szituációt nem igazán gyakoroltam még edzésen. Nagy hangsúlyt fektetett az edző arra, hogy a rövidítéseket vagy átmeneteket ne a kezünkkel, hanem inkább a testünkkel hajtsuk végre. És ahelyett, hogy lepillantunk, hogy helyes lábon vágtázik-e a lovunk, vagy próbáljuk nézni a távolságot, ezeket inkább érezzük meg. Ezenkívül a feladatokat váltakozva, könnyített vagy idomító ülésben (éppen ahogy mondta) kellett lovagolni. Az edzőtábor nagyon hasznos volt, mert sokat segített nekem az ugrófeladatok megoldásában, és abban, hogy a lovastusa-versenyeken magabiztosabb lehessek a díjugrató részfeladatban, amiben eddig úgy éreztem, hogy a legtöbbet kellene fejlődnöm, mondta Czirok Márton.

Fekete György azt emelte ki az első napi két edzésből, hogy az első foglalkozáson nagyobb hangsúlyt fektettek a bemelegítésre, a lovak jó állapotba hozására, valamint egyszerűbb idomítófeladatokat gyakoroltak;

majd ezután hajtottak végre néhány kisebb ugrást ügetésből, utána pedig néhány pályarészletet lovagoltak kisebb akadályokon, így felmérve a lovak és lovasok felkészültségét; hogy aztán a délutáni edzésen a délelőtt gyakorolt pályarészleteket teljes pályává kössék össze, itt már magasabb akadályokon. – Nagy hangsúlyt fektettünk a lovak jó állapotára és a lovasok nyugalmára, türelmére, valamint a vonalak helyes lovaglására. Második nap egy edzés várt ránk, átépített pályán, ahol vonalak és kombinációk gyakorlására volt lehetőség, itt nagy szükség volt a lovak jó idomítottságára, mert bővebb és szűkebb távolságokat kellett megoldani, amiket kevésbé átengedő lóval nehéz volt végrehajtani. Összességében nagyon hasznosnak éreztem a tábort, sok apró segítséget kaptunk, melyeknek köszönhetően sokat fejlődtünk mi és lovaink is egy pálya lovaglása közben, idézte fel Fekete György.

Forrás: Pegazus