Ijedős lovak: kimutatható-e a génekből a nem kívánatos viselkedés?

Ez a menekülési ösztön egy reflex: a lovak nem tesznek különbséget egy puma, vagy egy váratlanul felbukkanó nejlonzacskó között, mindkettőt egyformán ijesztően találhatják. Egyes lovak azonban erőteljesebben reagálnak: megugranak, bakolnak, ágaskodnak, ami veszélyes helyzetet teremthet a gondozóik és a lovasuk számára is.

A Floridai Egyetem kutatói ezért azon dolgoznak, hogy azonosítsák azokat a géneket, melyek ijedőssé teszik a lovakat - írja a Phys.org. Ez az első lépés lenne afelé, hogy olyan vérmérsékletű lovakat tenyészthessünk, melyek megfelelnek az igényeknek. Azonban az eredményekre lehet, hogy akár évtizedeket is várnunk kell még…

Samantha Brooks, az egyetem lógenetikával foglalkozó docense olyan kísérleteket koordinált, melyben az egyetem tenyészprogramjából származó több fiatal ló viselkedését vizsgálták.

„Nem tudunk olvasni a gondolataikban” – mondta Brooks – „De a szívritmus alakulása elárulja, hogy mi játszódik le bennük, amit a testbeszédük nem mutat meg. Érdekes történeteket tudtunk meg a szívritmusuk alakulásából.”

A kísérlet eredményeképpen két jól elkülönülő csoportra tudták osztani a lovakat. Az első csoport megijedt a kinyíló esernyőtől, a szívritmusuk is kiugró eredményt produkált, és hosszú ideig megmaradt a hiper-érzékeny és reaktív állapotuk: több ideig figyelték az esernyőt, és igyekeztek minél inkább eltávolodni tőle. A második csoport is hasonló módon megriadt a kinyíló esernyőtől, ám más módon reagáltak.

Ezeknél az állatoknál is kimutatható volt az gyorsabb szívritmus, de nyugodtabban viselkedtek, és ugyanúgy folytatták a napjukat, mintha semmi sem történt volna.

Ezek a lovak is érzékelték az ingert és meglepte őket, mégsem mutatták az elkerülésre vagy a félelemre jellemző viselkedési mintázatokat.

A lovak több ezer éve élnek együtt az emberekkel, aminek eredményeképpen alkalmazkodtak az új környezethez, és kevésbé mutatják a menekülési ösztönt, mely oly jellemző fajukra, magyarázta Brooks. A mostani vizsgálatok segítenek abban, hogy megértsük a ma velünk élő lovak viselkedését, és a mögötte álló genetikai okokat.

Most hogy ezt a két csoportot egyértelműen elkülönítették egymástól, a kutatók a kapott információk alapján egy olyan tanulmány kidolgozásába kezdtek, melynek segítségével elkülöníthető azoknak a lovaknak a genetikai háttere, melyek erőteljesen reagálnak a számukra félelmetes dolgokra. Ehhez szőr és vérmintákat gyűjtöttek az összes vizsgált állattól.

Ha sikerül feltárni a viselkedés mögötti genetikát, az segítheti a lótulajdonosoknak és a lovaknak egymásra találni. Egy ijedős ló ugyanis nem a legjobb választás egy fiatal, kezdő lovas számára, azonban egy energiaigényesebb sportban, például a díjugrásban jobban teljesíthet egy reaktívabb hátas.

„Az egyes lovak genetikájának megértése segíthet megérteni, hogy milyen típusú állatra van szükségünk” – mutatott rá Brooks.

Emellett a lovak kényelmetlen helyzetekre adott válaszának megértése segítséget nyújthat abban is, hogyan kezeljenek egy adott példányt például orvosi kezelések vagy éppen szállítás közben.

„Fontos megismerni ezeket a tulajdonságokat, mivel befolyásolják azt, ahogyan a lovakat gondozzuk” – mondta Barclay Powell, a projekten dolgozó egyik doktorandusz hallgató. „Ez nagyon fontos az állatgyógyászat területén is. Nem csak azoknak az embereknek jelent segítséget, akik gondozzák ezeket a jószágokat, de a lovak jólétére is hatással van.”

„Nem számít, hogy a ló egy versenyló, terápiás állat vagy épp fogathajtásban versenyez, egy váratlan megriadás általánosságban gondot okoz2 – mutatott rá Brooks. „Még csak a felszínt kapargatjuk ezzel kapcsolatban. Akár 10 vagy még több évbe is telhet, mire teljesen megértjük (a menekülő viselkedést kiváltó genetikát), de megéri a befektetett energia.”

A kutatás a hallgatók számára is fontos lehetőséget kínált arra, hogy gyakorlatban lássák és tanuljanak a lovak viselkedéséről, mutatott rá a projektben résztvevő egy másik professzor, Carissa Wickens. Ez pedig jó lehetőséget kínált arra, hogy a hallgatók a terepen végzett viselkedési mintázatok kutatásába belekóstolhassanak, és hogy miként kell fiatal lovakkal együtt dolgozni. Wickens szerint a résztvevő diákok kifejezetten élvezték a munkát, ami egy izgalmas adaléka volt a projektnek. Az tanulmány által feltárt eredményeket a Genes folyóiratban publikálták.