Miközben más fajokról folyik a diskurzus, hogy azok milyen káros hatással lehetnek a klímaváltozásra, ez a baromfitartókat nem annyira érinti, mert a közvéleményben az a nézet alakult ki, hogy akkor is szüksége lesz rá az emberiségnek, ha a vegetarianizmus esetleg tort ülne. A baromfiból készült termékek további előnye, hogy vallási tilalmak sem nehezítenek rajta, ezért a jövője több mint biztató. Hazánk legnagyobb baromfitartó cége, a Baromfi Coop a Mastergooddal közösen évente 81 millió brojlert hizlal vagy hizlaltat és vág le. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, sok minden egyéb mellett megkerülhetetlenül szükségük van tápra, nem is kevésre, amihez pedig sok szemes takarmány kell. Erről érdeklődtünk a cégalapító-tulajdonosnál.
Az áremelkedés – hasonlattal élve – őket úgy megrázta, na, nem mint Isten a vargát, hanem mint a háromfázisú ipari áram azt, aki avatatlan kézzel babrál hozzá. Ha csak 2020 előttre vagy az azt követő időszakra tekintünk vissza, kiderül, hogy az utóbbi néhány évben megdöbbentő változás történt, vagy inkább elrettentő. Azelőtt ugyanis a gabona ára normális ütemben emelkedett évről évre. Általában folyamatosan drágult, aminek megvolt a maga oka: a költségeik folyamatosan emelkedtek, amit a növénytermesztők igyekeztek továbbhárítani.
Viszonylag szerencsés állapot volt, amikor a költségnövekmény és az árnövekmény szinkronban változott a gabonaféléknél, és kiugróan nagy változások nemigen fordultak elő. Azaz egyszer már történt ilyen korábban is, mégpedig 2007-ben, amiről a szakembereknek általában a világgazdasági válság jut eszükbe. Nem úgy Bárányéknál!
Ami legutóbb Európában bekövetkezett, az a hihetetlen mértékű árrobbanás, részben a Covid-járvány, majd az orosz-ukrán háború miatt, olyan csillagászati magasságba emelte a szemes takarmány árát, ami újfent a gazdálkodás bedöntésével fenyegetett. Először csak a búza és a kukorica ára ugrott világcsúcsot, de hamarosan felzárkózott hozzá az energia beszerzési ára is. Hosszú ideje azon tanakodtak a szakemberek, hogy ez a két faktor meddig fogja egymást mind magasabb árszínvonalra licitálni, egyáltalán, mikor lesz ennek az egésznek vége, mert az állattenyésztés ilyen takarmányköltségekkel és ilyen értékesítési árakkal eredményesen nem művelhető.
Az árdrágulás elérte a maga Mount Everestjét, ahonnan már nehéz lett volna tovább emelkedni, onnan már nincs tovább. Erre jött meglepetésszerűen a tavaszi árcsökkenés, aminek az okaként az ukrán gabonát szokás emlegetni.
A tisztánlátáshoz mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az árletörés milyen árszínvonalnál történt. Abban a földrajzi karéjban, amibe a lengyelek, a szlovákok, a magyarok, a románok és a bolgárok beletartoznak, úgy „megszerették” a tonnánként 130 ezer forintos vagy afeletti gabonaárat, amihez képest az ukrán import 100 ezer forint alatti tonnánkénti ára hirtelen és nagy kiábrándulást hozott.
Sőt, tudunk olyanról is, hogy valakitől a tél folyamán 160-180 ezer forintért kérték az áruját, de ő tartotta magát a 200 ezer forinthoz.
Id. Bárány László hivatalos statisztikával támasztja alá az érveit. Ebből kiderül, hogy tavaly augusztus végétől idén március 31-ig összesen 23 millió tonna vegyes gabona érkezett Európába. Ebben benne van nemcsak az őszi búza és a kukorica, hanem a takarmányárpa, a napraforgó és az őszi káposztarepce is. Ez a mennyiség alig másfélszerese annak, amit mi Magyarországon évről évre produkálni szoktunk, kivéve az elmúlt esztendőt, de az páratlanul nagy bukás volt.
A hatása azért mégis más lett, mint amire a növénytermesztők általában számítanak, főként, hogy már az idén várható gabonatermés felé tekintünk előre.
A búza jelenlegi ára ugyanis nagyobb annál, mint amennyiért majd az idei aratáskor kalászos gabonát lehet vásárolni. Id. Bárány László szerint a kalászos gabona tonnánkénti ára 2023. június-júliusában tonnánként 80-85 ezer forint körül fog alakulni, minőségtől és beltartalomtól függően.
E merész kijelentés alapja, hogy a Baromfi Coop tavaly nyár óta a magas árak ellenére is csak mintegy 3 ezer tonnás készletet vett Ukrajnából. Azért döntöttek így, mert tavaly ez a búza is majdnem olyan drága volt, mint a hazai, annyiért pedig nekik nem kellett. Később bármennyire is olcsóbban kínálták az ukrán búzát, ők addigra az egész gazdasági évre bevásároltak a szükségletük szerint. A jelenlegi készletükből augusztusig lesz elegendő óbúzájuk.
A mi érdekünk az volna, hogy idejében megszabaduljunk az aflatoxinos tételektől, mert ha ez nem történik meg, akkor ősszel nagyon sokan és nagyon könnyen kísértésbe eshetnek. Nem kell hozzá nagy szakmai ismeret, hogy az új kukoricával vegyítenék a rossz minőségű tavalyit. Csakhogy az végzetes volna a szemes takarmányt fogyasztó állatok számára.
A Mastergood-cégcsoport hosszú távú stratégiája az, hogy Európa legkorszerűbb vágóhídját működtessék. Tisztában vannak vele, hogy ennek a termelési-termeltetési hátterét, vagyis az integrációt is meg kell teremteniük. Minden évben építenek négy-öt csirketelepet, amelyek mindegyike
2,5 millió brojlert állít elő évente, vagyis évi 10-12 millió vágóállattal nő az éves kibocsátásuk. A növekedési program befejezését 2025-re tervezik, azzal, hogy akkorra a Baromfi Coop 68 millió brojlert állít elő saját tartásban.
A program megvalósításához első hallásra is irdatlan mennyiségű alapanyagra, azaz gabonára van szükség, de nem tétováznak. Június végére átadják a nyírmadai keverőüzemet, ami a maga nemében a legnagyobb lesz Európában. Az üzem évi 440-450 ezer tonna baromfitápot fog gyártani, ami elegendő az akkori vágási cél, a 85 millió brojler felneveléséhez és az ahhoz szükséges 750-800 ezer szülőpár tartásához. Ebből a nagy keverőből az integráción kívülre semmi nem jut, úgyhogy a többi takarmánygyártónak nem kell izgulnia miatta.
Szilárd elhatározásuk, hogy olyan minőségben és olyan biztonsággal állítsák elő a tápokat, ami az általuk vizionált integrációt megbízhatóvá teszi. A tápgyártás biztonsága az alapanyag-beszerzés teljes biztonsága nélkül nem lehetséges. Mivel Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar keleti része és Borsod-Abaúj-Zemplén bodrogközi része nem ad elegendő takarmányalapot nekik, ezért három évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy másfelé is szétnéznek, például Szlovákiában.
A hazai mellett Kelet-Szlovákiában találtak új felvásárlási célterületet. Azóta nemcsak kijárnak oda, hanem ütemesen létrehoztak egy integrációt, ami tökéletesen kielégíti az itthoni igényeket. Ott is inputanyagokat helyeznek ki, hogy a késztermékeket visszavásárolják, és a rendszer megbízhatóan működik.
Az itthoni integrációs tevékenységen túllépve Kelet-Szlovákiában is hozzáfogtak a szójabab termeltetéséhez, mert ez a fehérjehordozó is roppant megdrágult. Már üzemel Kelet-Szlovákiában egy 36 ezer tonnás full-fat-szója-feldolgozójuk. Az üzemből a fehérjetakarmány-alapanyagot a nyírmadai takarmánykeverőbe szállítják.
Nagyon ügyelnek rá és fennen hirdetik, hogy kizárólag GMO-mentes szójababbal dolgoznak. A kelet-szlovákiai termelőktől tavaly már 70 ezer tonna vegyes gabonát tudtak felvásárolni, mert megteremtették hozzá helyben a feltételeket (szárítók, raktárak stb.).
A cég helyzetét elemezve kiderül, hogy a Baromfi Coop integrációja három-négy éven belül bezárul. Nyilvánvaló, hogy egy termeltetéssel és feldolgozással foglalkozó vállalat sohasem állhat le a bővítéssel, de a mostani ütem mérséklődni fog.
Id. Bárány László a maga 70 plusz évével ezt az időszakot még végig akarja hajtani, de ma már más dolgok kötik le a figyelmét. Ahogy annak idején két fiát, Lászlót és Pétert elkezdte munkára szoktatni – tojást árusítottak a debreceni piacon –, most az unokáinál igyekszik továbbfejleszteni a korai munkára szoktatás módszerét. Már ők is tinédzserek, és nagypapájuk évről évre építőtábort szervez nekik.
A nagyobb lányok csibét válogatnak a keltetőben, a fiú unoka – akit szintén Bárány Lászlónak hívnak – a csirkék fogadásával és gondozásával törődik. A nagyapai „építőtábort” idén is megtartják, ahova Zsuzsi, a nagymamájuk is velük tart, ő főz a csapatra.
Este a nagyik egymás közt megbeszélik, hogy melyik unokában ki milyen jövőt lát. Teljesen biztosak benne, hogy az ötödik Bárány-generáció alkalmas a cégcsoport átvételére és továbbvitelére.
