A poszméhek változó testhőmérsékletű állatok, ami azt jelenti, hogy a környezet jelentősen befolyásolja a testhőmérsékletüket. Bár a méhek közt ők viselik el legjobban a hűvösebb időszakokat, és még reszketni is képesek, hogy felmelegítsék magukat. Ezzel pedig a hűvösebb, esősebb tavaszi időben is képesek beporozni többek közt a korán virágzó gyümölcsfákat, ami kritikus fontosságú a gyümölcstermesztők számára.
A Phys.org által idézett kutatásban figyelembe vették a környezet hőmérsékletét és a méhek testméretét is, és ennek alapján értékelték a pollent cipelő és nem cipelő beporzók testhőmérsékletét. Azt találták, hogy
minden milligrammnyi pollen 0,07 Celsius fokkal emeli meg a méhek testhőmérsékletét. A teljesen „felpakolt” poszméhek testhője pedig 2 fokkal is magasabb lehet a pollent nem szállító társaiknál.
Ez azt jelenti, hogy egy forró nyári napon egy pollennel felpakolt poszméh ki van téve a veszélynek, hogy testhője megközelíti a halálos tartományt. A melegedő klímát tekintve tehát arra számíthatunk, hogy jelentősen csökkenni fog a méhek számára beporzásra ideális időszak, ami hosszú távon a növények termékenységét, és rajtuk keresztül a biodiverzitást is befolyásolni fogja.
A poszméheké az egyik olyan rovarcsoport, mely világszinten visszaszorulóban van, különösen a klímaváltozás hatására felmelegedőben lévő tájakon. Azonban hogy ez a folyamat pontosan milyen módon hat ezekre a szőrös beporzókra, nem ismert. A mostani felfedezés azonban részben magyarázatot adhat arra, miért tűnnek el a poszméhek.
A pollen kritikus fontosságú ezeknek a beporzóknak az életében. A frissen kikelt anyák nyáron ezzel táplálkoznak, majd a kikelő dolgozóikat is ezzel etetik. Később a dolgozók átveszik a kolónia etetését, és ők gondoskodnak az álcákról és a jövőbeni anyákról is. Pollen – vagy éppen elegendő mennyiségű pollen – nélkül a kolóniák nem képesek megfelelően működni, amivel a jövőbeni populáció és az egész faj veszélybe kerül. Ez pedig a beporzásra is negatív hatással van, ami pedig a mezőgazdasági és a természetes ökoszisztémákat is érinti.
„Meg kell értenünk, hogyan változik a poszméhek viselkedése, hogy jobban megértsük, hogyan hat ez az általuk gyűjtött és szállított pollen mennyiségére, és mennyi beporzásra képesek a forró napokon” – mondta Elsa Youngsteadt, a kutatást felügyelő alkalmazott ökológia professzor.
„Akár kevesebb pollent szállítanak, akár rövidebb ideig táplálkoznak, az azt jelentheti, hogy kevesebb pollent hordanak be a kolóniába, vagy kevesebb növényt poroznak be. Ez különösen fontos, mivel a poszméhek kritikus fontosságú ökoszisztéma szolgáltatása a mezőgazdaság számára a beporzás, különösen az Egyesült Államokban és Európában.”
