Élesen bírálják a tervezetet

Az egy év múlva bevezetendő szabályozást szakmai körökben nem tartják elég átgondoltnak, és a műanyagok száműzésének terve is több kérdést fölvet. Közben egyre több természetes anyagot vonnak be a csomagolóanyagok gyártásába, az eredményekről megoszlanak a vélemények.

Minden EU-tagállamra vonatkozik majd az a két, egyelőre szakmai egyeztetés alatt álló intézkedés, amelyek közül az első az Európai Bizottság menetrendje szerint legkorábban 2024 májusában lépne hatályba, és amelynek a zöldség-gyümölcs ágazat szempontjából két meghatározó eleme van. Nem alkalmazható egyszer használatos csomagolás 1,5 kilogrammnál kisebb kiszerelésű friss gyümölcs és zöldség esetében, kivéve, ha az a vízveszteség, a turgornyomás-vesztés, vagy a mikrobiológiai és fizikai vagy egyéb veszélyek elkerülése érdekében bizonyítottan szükséges.

A rendelettervezet célja, hogy elejét vegye a csomagolóanyag-hulladék EU által 2030-ra jósolt 19%-os növekedésének. Becslések szerint 2030-ra csak a műanyag csomagolóanyagok mennyisége 46%-kal nőne a jelenlegi ütem szerint. A szabályozás bevezetésével az Európai Bizottság szerint az ágazat 2050-re éri majd el a klímasemlegességet.

A lengyel Sad24 és az angol Print­week értesülései szerint kiegészülhet a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv is, amely a csomagolási hulladékok kezelésére vonatkozik. Ez az irányelv írja elő, hogy 2025. december 31-ig az összes csomagolási hulladék legalább 65%-át, 2023-ig pedig 70%-át kell újra feldolgozni. A kiegészítés lényege az lenne, hogy az energiahatékonysági címkékhez hasonlóan egy A-tól E-ig terjedő skálán osztályozná az unió az egyes csomagolóanyagok újrahasznosíthatóságát, és a legrosszabb, E minősítésű csomagolásokat 2030-tól ki fogják vezetni a piacról, az A-D osztályt pedig eltérő díjkötelezettség sújtja majd.

Hátrányosan hat

A már január végén napvilágot látott jogszabálytervezetről a közelmúltban több szervezet is erős kritikát fogalmazott meg.

Az ugyanis kontraproduktív, mert nem csökkenti az élelmiszerpazarlást és nem növeli a termékek eltarthatóságát, magyarázta Andreas Brügger, a DFHV ügyvezető igazgatója. Szerinte ráadásul diszkriminatív is, ha egy ilyen tilalom csak a zöldség-gyümölcs termékekre vonatkozik az élelmiszerágazatban. A gyümölcsök és zöldségek esetében a csomagolásnak védelmi és higiéniai szerepe van, meghosszabbítja az eltarthatósági időt és tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak.

A DFHV természetesen támogatja az EU erőfeszítéseit a csomagolási hulladék csökkentésére és a csomagolások újrahasznosítási arányának növelésére. A gyümölcs- és zöldségfélék csomagolási hulladékának aránya ugyanakkor alig két százaléka az élelmiszeripari termékekének. Ugyanaz a Bizottság, amely ösztönzőket határoz meg a fenntartható és egészséges táplálkozásra, eltörli a fenntartható élelmiszeripar előfeltételeit, mutatott rá Andreas Brügger.

A viselkedésünkben van a hiba

A 14 műanyagcsomagolás-gyártó vállalatot tömörítő olasz ProFood egyesület elnöke, Mauro Salini szerint a rendelettervezet ellentmondásos, hiszen várhatóan nagymértékű költségnövekedéshez vezet, számos visszaélésre ad lehetőséget, miközben kevés a környezeti előnye. Ráadásul éppen csak alábbhagyott a világjárvány, amikor ismét középpontba került a csomagolás higiéniai szerepe a termék tisztaságának megőrzése és a fogyasztók egészségének védelme érdekében.

A fuvarozóknak kihívás lesz, hogy a védelmet nyújtó csomagolás nélkül a termékek eltarthatósága csökken, a kereskedőknek át kell állniuk az ömlesztett áru kezelésére, és valószínűleg el kell szenvedniük, hogy nő a selejt aránya a rossz vásárlói szokások (összefogdossák, megtapogatják az árut) miatt is. A fogyasztók pedig szembesülnek majd azzal, hogy a tőlük több ezer kilométerre leszedett, nem csomagolt áru állapota eltér a megszokottól. Mindez mutatja, miért van szükség a zöldség-gyümölcs termelő országok, és az egész élelmiszer­ágazat egyértelmű elutasító álláspontjára a tervezett rendelettel szemben, mondta az elnök. A FreshPlaza hírportál kérdésére azt is hozzátette, hogy csomagolási szempontból nincsenek jó vagy rossz alapanyagok, inkább jó és rossz viselkedési formáról beszélhetünk. Csak tudományos kísérletek, életciklus-vizsgálatok igazolhatják, hogy jó irány-e áttérni az ömlesztett termékekre.

Ez alól a zöldség- gyümölcs csomagolás sem kivétel, sőt, a PET és a habosított polisztirol tálcák újrahasznosítása már kilépett a kísérleti fázisból.

Természetesen problémát okoznak a környezetben és különösen az óceánokban található műanyaghulladékok. De ez esetben sem a műanyag a hibás a szennyezésért, hanem mi, illetve a visszagyűjtési, válogatási és újrahasznosítási módszerek és szolgáltatások hiánya, hangsúlyozta a szakember. Zárt újrahasznosítási projekteket kell megvalósítani, anélkül, hogy az egyes anyagokat leminősítenénk. A műanyagról a kartonpapírra való elmozdulásnak vagyunk tanúi, mondta a szakember, bár nincs olyan adat, amely fenntarthatóság szempontjából az egyik anyag egyértelmű elsőbbségére utalna.

A költségnövekedés jótékony hatása kétségtelenül az, hogy nagyobb figyelmet fordítanak az ágazatban előforduló túlcsomagolás elkerülésére, tette hozzá Mauro Salini.

Meglepő adat

Az Európai Unió és vele együtt az öreg kontinens közvéleményének egy része úgy véli, hogy a műanyag csomagolás a felelős a tengerek és a szárazföld szennyezéséért. Ez a megállapítás azonban hamis, nyilatkozta Rocco De Lucia, a papír és karton, valamint műanyag csomagolóanyagokat is gyártó Siropack cég tulajdonosa. Számukra nem okozna gondot, ha a csomagolóipar teljes egészében a papírra állna át, így bátran kimondta a véleményét. Azt arra alapozta, hogy cégükben a Bolognai Egyetemhez kapcsolódó kutatólaboratórium (Tailor) működik, ahol tudományos vizsgálatokat végeznek. Az egyik vizsgálat azt mutatja, hogy egy törölköző (70 × 137 cm) mosásakor körülbelül 110 milligramm nanomű­anyag kerül a vízbe.

Elegendő lenne minden mosógépbe egy szűrőt tenni, hogy a nanoműanyagok 80%-át visszatartsuk, és számos példát hozhatnánk még a vízszennyezés megakadályozására.