0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Minden tonna számít

Az üvegházas kertészetek szén-dioxid-kibocsátási rendszerének kutatására adott megbízást a holland kormány, hogy a termelőket jobban ösztönözze a fenntarthatóbbá válásra. A jelenlegi adózási rendszer az ágazat egészét érinti, és a felhasznált földgáz alapján terheli a kertészeket. A bevezetendő újban viszont a kibocsátott szén-dioxidra vetnének ki tonnánkénti átalányadót.

A rendszer felállításához és a részletek kidolgozásához két kutatócéget, a Berenschot és Kalavasta vállalatokat bízták meg, a folyamat egyelőre még a kezdeti lépéseknél tart, ám egy fontos tanulmány már elkészült, árulta el Piet Adema mezőgazdasági miniszter.

Az elképzelések szerint a szén-dioxid ágazati rendszernek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az üvegházas kertészetek 2040-re klímasemlegessé váljanak.

Ezt a nagyszabású ambícióját egyébként az ágazat már korábban rögzítette a kormánnyal kötött egyezményben. Ez az egyezmény konkrét megállapodásokat és intézkedéseket tartalmaz az üvegházi kertészetek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére. Egyebek mellett azt is megfogalmazták, hogy az ágazat kibocsátását 4,3 és 4,8 millió tonna szén-dioxid egyenértéken hagyják.

Nem eléggé ösztönző

A paktum további ösztönző intézkedéseket is tartalmaz, ideértve a szektor továbbfejlesztett szén-dioxid-rendszerének bevezetését is 2025. január 1-jétől. Az ágazatban jelenleg működő rendszerben a vállalkozókat a földgázhasználat arányában terhelik. Ez azonban az ágazat egészének szén-dioxid-kibocsátását veszi alapul, nem pedig az egyes termelőkét. Ezért a szakemberek szerint nem eléggé hatékony, mert nem mindig egyértelmű és átlátható, valamint nem ösztönzi az egyes termelőket arra, hogy fenntarthatóbbá váljanak.

Ennek fő oka a hosszú elszámolási idő, a termelő ugyanis csak később kapja meg az előző évi kibocsátásának a számláját, így nem tud előre beruházási döntést hozni.

A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a szén-dioxid kibocsátás együttes jellege miatt az egyéni vállalkozók kevésbé érzik a felelősséget, és kevésbé gondolkoznak a váltáson, mert a fizetendő illeték az egész kertészeti ágazat teljesítményétől függ.

A szakemberek az adóztatásnak hat különböző változatát vetették föl, de nagy vonalakban alapvetően kétféle rendszert különböztettek meg: az egyik szerint a termelő csak akkor fizet, ha kertészetének kibocsátása meghalad bizonyos mértéket, a másik változatba pedig egyfajta átalányadót vetnének ki, azaz a kibocsátott szén-dioxid tonnája után kellene adót fizetni.

A kormány végül ezt az „egykulcsos adót” választotta. A mezőgazdasági miniszter szerint emellett szól, hogy így minden tonna szén-dioxid egyenlően fog a jövőben számítani, ráadásul a rendszer áttekinthetőbb és könnyebben bevezethető. A döntést a holland üvegházi kertészetek szövetsége, a Glastuinbouw Nederland is támogatja, hangsúlyozta a miniszter.

Nagy lehetőségek

A szakemberek a tanulmányban, amelyben az „egykulcsos adó” javaslatát megfogalmazták, kitértek néhány egyéb fontos részletre is.

Rámutatnak például arra, hogy az ágazat bevételi teljesítményére nincs rálátásuk, illetve az energiapiacot is „leegyszerűsítették”, mindenekelőtt a fenntarthatósági alapelvekre fókuszáltak.

Elképzelhető, hogy a kertészeti ágazat, ezen belül is az üvegházi kertészetek tevékenysége az elkövetkező években intenzívebben fog növekedni vagy éppen csökkenni, és ezért a mostanitól eltér majd a kibocsátása. Azt is hangsúlyozták a kutatók, hogy az ágazatban nagy lehetőségek rejlenek arra, hogy fenntarthatóbbá váljon, feltéve, hogy a vállalkozók hozzáférnek a különféle fenntartható erőforrásokhoz, és élnek is a lehetőségekkel. Mint fogalmaztak, különösen a geotermikus és a hulladékhő széles körű használatát kell elérhetővé tenni a kertészeti ágazatban. A megfogalmazott intézkedések és az új az ágazati szén-dioxid kibocsátási rendszer bevezetése előtt ezért célszerű azt is megvizsgálni, hogy a kertészek mennyire férnek hozzá ezekhez az alternatív energiaforrásokhoz. Ellenkező esetben elképzelhető, hogy az intézkedések csak többletköltségeket okoznak az ágazatnak, és nem lesznek elegendők az ágazat kívánt fenntarthatósági céljainak eléréséhez.

Forrás: Kertészet és Szőlészet/hortidaily.com