A város és a vidék közötti konfliktus szimbólumává vált a farkaskérdés - Lehetséges az együttélés?

Az euronews.com beszámolója szerint a természetvédők üdvözlik a környezetre gyakorolt ​​hatás és az ökológiai előnyök miatt, a gazdálkodók azonban aggódnak az állatállományukért.

A farkasok évszázadok óta barangolnak Európában, de mivel időnként jószágokat zsákmányolnak, összeütközésbe kerültek az emberekkel, akik ennek következtében intenzíven vadászni kezdték őket. Ez a 20. század közepére számos európai országban a kihaláshoz vezetett, bár bizonyos területeken stabil populáció maradt.

A nagyragadozókkal kapcsolatos attitűd az 1970-es években kezdett megváltozni, és a természetvédők erőfeszítéseinek köszönhetően mára 19 ezer körülire nőtt a farkaspopuláció az EU-ban, amelynek minden szárazföldi tagállamában élnek példányok.

– mondja Enrique Perez, az Európai Farkasvédelmi Szövetség (EAWC) elnöke. Ez a 15 ország nemzeti civil szervezeteiből álló platform a farkasvédelem szigorúbb érvényesítését szorgalmazza.

Néhány gazdálkodó számára azonban problémaként jelenik meg az európai farkas visszatérése. Mivel sokaknak évtizedek óta nem kellett foglalkozniuk jelenlétükkel, így a mostani alkalmazkodás nehéz és megterhelő lehet.

Különösen az állatállomány elvesztése miatt vannak félelmek. A kormány statisztikái szerint 2020-ban több mint 11 ezer juhot és kecskét öltek le Franciaországban a farkasok. A gazdálkodókat anyagilag kompenzálják veszteségeikért, de egyesek úgy érvelnek, hogy ez nem elég és nem oldja meg a probléma gyökerét.

A farkasvédők szerint elektromos kerítésekkel, kutyákkal és emberi jelenléttel lehet megoldani, de ezzel nem mindenki ért egyet.

Az 1992-ben bevezetett élőhelyvédelmi irányelv az EU biodiverzitási politikájának sarokköve és szigorú védelmet nyújt a farkasok számára is. Csak bizonyos körülmények között engedélyezi a leölésüket, például, ha közegészségügyi kockázatot jelentenek, vagy ha egy területen kedvező védettségi státuszt értek el. A tagállamok jogilag kötelesek követni ezt az irányelvet, de a közelmúltban voltak olyan nagy horderejű incidensek, amelyek során nem így történt.

„A farkaskérdés a város és a vidék közötti konfliktus szimbólumává vált" - mondta Johanna Sandahl, a Svéd Természetvédelmi Társaság elnöke.

A farkasok védelmével kapcsolatos fokozott politikai figyelem azonban nemcsak a nemzeti színtérre korlátozódik. Tavaly novemberben az Európai Parlament határozatot fogadott el a vadon élő állatok, köztük a farkasok védelmének gyengítéséről. Az állásfoglalás nem kötelező érvényű, de nyomást gyakorol az Európai Bizottságra, amelynek jogában áll megváltoztatni a védelmet.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke decemberben kijelentette, hogy az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a farkasok jelenlegi védelmi státuszát. Nem tudni, hogy ebben mekkora szerepe volt személyes konfliktusának, ugyanis 30 éves kedvenc póniját egy farkas tépte szét a Hannover közeli családi birtokon.

Lehetséges, hogy a farkasok és az emberek együtt éljenek Európában? Hanna Pettersson, a York-i Egyetem társadalomtudósa helyszíni kutatásokat végzett Észak-Spanyolország vidéki közösségeiben, és arra jutott, hogy

Úgy véli, hogy a felkínált megoldások gyakran túlságosan leegyszerűsítenek egy bonyolult ügyben. Azt szeretné elérni, hogy maguk a gazdálkodók és a velük együttműködő hatóságok fokozottabban vegyenek részt ezekben a folyamatokban, hogy különböző megoldásokat találjanak ki a különböző közösségek számára az igényeik alapján.

– javasolja -, mert ami sok száz év alatt történt, abban szerepe van a vidéki területek és megélhetési lehetőségek erős marginalizálódásának. És ez az oka annak az elnéptelenedésnek is, amit jelenleg tapasztalunk. A sajnálatos valóság ugyanis az, hogy a nagyragadozókkal többnyire a leginkább marginalizált emberek kényszerülnek együtt élni."

Ezt a véleményt hangoztatja Glenn Lelieveld, holland emlőskutató is.