0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 14.

A város és a vidék közötti konfliktus szimbólumává vált a farkaskérdés – Lehetséges az együttélés?

A néhány évtizede kihalás szélére sodort farkasok lenyűgöző visszatérését nem mindenki fogadja egyforma örömmel Európában. Pedig részben az EU politikája által támogatott természetvédelmi kampány eredménye, mégis megosztó témává vált.

Az euronews.com beszámolója szerint a természetvédők üdvözlik a környezetre gyakorolt ​​hatás és az ökológiai előnyök miatt, a gazdálkodók azonban aggódnak az állatállományukért.

A farkasok évszázadok óta barangolnak Európában, de mivel időnként jószágokat zsákmányolnak, összeütközésbe kerültek az emberekkel, akik ennek következtében intenzíven vadászni kezdték őket. Ez a 20. század közepére számos európai országban a kihaláshoz vezetett, bár bizonyos területeken stabil populáció maradt.

A nagyragadozókkal kapcsolatos attitűd az 1970-es években kezdett megváltozni, és a természetvédők erőfeszítéseinek köszönhetően mára 19 ezer körülire nőtt a farkaspopuláció az EU-ban, amelynek minden szárazföldi tagállamában élnek példányok.

„A nagyragadozók, különösen a csúcsragadozók az egyik legjobb szövetségesünk az éghajlatváltozás, az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkenésének leküzdésében”

– mondja Enrique Perez, az Európai Farkasvédelmi Szövetség (EAWC) elnöke. Ez a 15 ország nemzeti civil szervezeteiből álló platform a farkasvédelem szigorúbb érvényesítését szorgalmazza.

Néhány gazdálkodó számára azonban problémaként jelenik meg az európai farkas visszatérése. Mivel sokaknak évtizedek óta nem kellett foglalkozniuk jelenlétükkel, így a mostani alkalmazkodás nehéz és megterhelő lehet.

Különösen az állatállomány elvesztése miatt vannak félelmek. A kormány statisztikái szerint 2020-ban több mint 11 ezer juhot és kecskét öltek le Franciaországban a farkasok. A gazdálkodókat anyagilag kompenzálják veszteségeikért, de egyesek úgy érvelnek, hogy ez nem elég és nem oldja meg a probléma gyökerét.

A farkasvédők szerint elektromos kerítésekkel, kutyákkal és emberi jelenléttel lehet megoldani, de ezzel nem mindenki ért egyet.

Az 1992-ben bevezetett élőhelyvédelmi irányelv az EU biodiverzitási politikájának sarokköve és szigorú védelmet nyújt a farkasok számára is. Csak bizonyos körülmények között engedélyezi a leölésüket, például, ha közegészségügyi kockázatot jelentenek, vagy ha egy területen kedvező védettségi státuszt értek el. A tagállamok jogilag kötelesek követni ezt az irányelvet, de a közelmúltban voltak olyan nagy horderejű incidensek, amelyek során nem így történt.

Európa-szerte adnak ki a hatóságok engedményeket, illegálisan vadásznak farkasokra, néhány politikus pedig meg is lovagolja az állatokkal szembeni ellenérzéseket.

„A farkaskérdés a város és a vidék közötti konfliktus szimbólumává vált” – mondta Johanna Sandahl, a Svéd Természetvédelmi Társaság elnöke.

A farkasok védelmével kapcsolatos fokozott politikai figyelem azonban nemcsak a nemzeti színtérre korlátozódik. Tavaly novemberben az Európai Parlament határozatot fogadott el a vadon élő állatok, köztük a farkasok védelmének gyengítéséről. Az állásfoglalás nem kötelező érvényű, de nyomást gyakorol az Európai Bizottságra, amelynek jogában áll megváltoztatni a védelmet.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke decemberben kijelentette, hogy az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a farkasok jelenlegi védelmi státuszát. Nem tudni, hogy ebben mekkora szerepe volt személyes konfliktusának, ugyanis 30 éves kedvenc póniját egy farkas tépte szét a Hannover közeli családi birtokon.

Lehetséges, hogy a farkasok és az emberek együtt éljenek Európában? Hanna Pettersson, a York-i Egyetem társadalomtudósa helyszíni kutatásokat végzett Észak-Spanyolország vidéki közösségeiben, és arra jutott, hogy

„Az egyik probléma, amely valóban felerősítette a konfliktust, az, hogy általában mind a törvényeket, mind a megoldásokat föntről lefelé kényszerítik. És olyan emberek javasolják ezzeket, akik nem is élnek együtt ezekkel a húsevőkkel, és nem értik, mi folyik azokon a vidékeken.”

Úgy véli, hogy a felkínált megoldások gyakran túlságosan leegyszerűsítenek egy bonyolult ügyben. Azt szeretné elérni, hogy maguk a gazdálkodók és a velük együttműködő hatóságok fokozottabban vegyenek részt ezekben a folyamatokban, hogy különböző megoldásokat találjanak ki a különböző közösségek számára az igényeik alapján.

„Az egyik megoldás az, ha megtaláljuk a módját, hogy a farkast az újraelosztás és a vidékfejlesztés eszközévé tegyük

– javasolja -, mert ami sok száz év alatt történt, abban szerepe van a vidéki területek és megélhetési lehetőségek erős marginalizálódásának. És ez az oka annak az elnéptelenedésnek is, amit jelenleg tapasztalunk. A sajnálatos valóság ugyanis az, hogy a nagyragadozókkal többnyire a leginkább marginalizált emberek kényszerülnek együtt élni.”

Ezt a véleményt hangoztatja Glenn Lelieveld, holland emlőskutató is.

„Ha az állattartók elfogadják azt a jelentős kockázatot, hogy nagyragadozók vannak a szomszédságban, akkor a kormányoknak plusz emberekkel, plusz fizetéssel, plusz anyaggal és oktatással kell segíteniük az emberek és a nagyragadozók közötti konfliktusok megszüntetésében.”
Forrás: magyarmezogazdasag.hu