A Dunakanyar legszebb borai - újjáéledő hagyományok

A közelmúltban egyedülálló kezdeményezésnek lehettünk tanúi, amikor a Dunakanyar Borút pincészetei nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint azt, hogy felélesszék a régió boros történelmi hagyományait, és a Dunakanyart visszahelyezzék Magyarország bortérképére. Szentendre egyik patinás helyén, a MűvészetMalomban tartották első sajtótájékoztatójukat, szakmai és közönség borkóstolójukat. A közel félszáz bemutatott bor jelzi, van mit keresnie a szakmának a Dunakanyarban.

Mint kiderült, a Dunakanyarban a XVI. században kiterjedt szőlőültetvények voltak, de több helyen már a rómaiaktól számítják a szőlő betelepítését. A visegrádi palota márványkútjából Mátyás király idején vörösbor folyt. Szentendre és környéke külföldön és belföldön is híres volt kiváló minőségű borairól: a rác ürmös, a Kadarka, a vörös aszú hosszú ideig volt a város büszkesége.

A rendezvényen régi ismerősként üdvözöltem Geönczeöl Attilát, s nekiszegeztem a kérdést: mi a különbség a Peszeki lányka és a Királylányka között? A garamkövesdi borász elmondta, Felvidéken a leányka alatt a Pozsonyi leánykát értik, ami Pozsony környékéről, a Kiskárpátok borvidékről terjed el. És mi volt a Mária Terézia Kékfrankos? A legenda szerint Mária Terézia ennek fogyasztásával gyógyult ki betegségéből. Ma is találunk egy-két olyan címkét, amin rajta van a Mária Terézia, Frankofka felirat. Állítólag van egy oklevél is, ő adományozott előjogokat a pozsonyi, illetve a Pozsony környéki termelőknek.

„Párkány környékén van körülbelül 4000 hektár szőlő, ami közel akkora, mint az Egri Borvidék. Mindez 30 kilométeres körzetben. Van olyan falu, ahol 400-500 hektár ültetvényt találunk. Mondhatjuk, elaprózódtak a felvidéki szőlők, de van 300 hektáros birtok is.

Garamkövesden egykor száz hektár szőlőt műveltek, ráadásul kiváló dűlők, most alig van öt. Nem tudjuk betelepíteni, mert bevonták a természetvédelmi területbe”- vázolta a kialakult helyzetet a felvidéki borász. A Bélai kastélyban benne van Egon Müller keze, nagyon jó a terület. A muzslai szövetkezeti birtokból vásárolnak szőlőt, de kell hozzá a kiváló borász, Miroslav Petrech, aki korábban annak a területnek volt szőlésze. Tudja, hogy milyen értékek, milyen fajták vannak ott, és amikor a kastélyt visszavásárolták az Ullmann báróék, elhívták magukhoz.

Ami a Felvidéki boltokban járva mindig meglep, hogy a hazainál jóval magasabb áron lehet bort kapni. Azt gondolnám, ennek oka a fizetőképes keresletben keresendő, de Geönczeöl Attila lehűt, eleve magasabban lett meghatározva a bor ára. Beszélve kárpátaljai, az erdélyi, a délvidéki, a horvátországi, felvidéki borászokkal - Ausztriáról ne is szólva - ,mindenhol magasabb a borok ára, mint Magyarországon.

„Nem is értem, Magyarországon miért nem fogadják ezt el? Ha palackos borról beszélek, akkor nálunk 4-5 eurónál kezdődik. Már 10 évvel ezelőtt se tudtam 50 eurócentnél olcsóbban szőlőt venni. Akkor megdöbbenéssel néztük, hogy 60 forintos szőlőről kaptunk ajánlatokat Magyarországról.

- magyarázta a 2,5 hektáron, egy közel 150 éves présházban gazdálkodó borász. Temérdek munkája mellett a Szlovákiai Magyar Borászok Polgári Társulásának is elnöke, negyven taggal. A közelmúltban Párkányban nyitották meg a Borok Házát, ahol 32 felvidéki pince bora kóstolható. Nem csak borszaküzlet, konferenciaterem kialakításán is fáradoznak.

Lingvay Pincészet Vácról hozta el borait. A tulajdonos és a felesége - a pincészet névadója -, 3000 négyzetméternyi szőlőt örököltek. Elkezdték művelni, a borkészítésbe beleszerettek, és utána döntöttek úgy, hogy vásárolnak további területeket. Először csak a családnak saját fogyasztásra, rövidesen kiderült, nem olyan rossz, amit készítenek, másnak is ízlik. Azóta szeretnék a váci bort megismertetni az emberekkel. Nehezen működik, mert maguk a helybéliek sem hiszik el, hogy van Vácon szőlő.

Egy tag 900 tőkét kapott, azaz 3000 négyzetméter. Mai napig ha vásárol valaki, akkor tagban mérik ki a területeket. Lingvayék összesen tizenöt taggal rendelkeznek. Hivatalosan Vác a Mátrai borvidékhez tartozik, bár az itteni dűlőknek egészen már a karaktere.

A terméskorlátozást már a metszésnél elkezdik, igyekeznek korlátozni a fürtök számát, még zöld állapotban, tehát még bőven az érés, vagy a fürtzáródás előtt leválogatják. A sorközöket nem művelik, hagyják a természetes vegetációt, amit szüret előtt egyszer lekaszálnak.

A feldolgozás Pencen zajlik, és a borászat mellett is van két hektár szőlő, ahol Rajnai rizlinget és Kékfrankost termesztenek. A vörösborok fahordóban érlelődnek, 9-12 hónapig, a fehérborok reduktív technológiával készülnek.

Törőcsik Károly, a pincészet vincellére kísérletező típus, mindig töri a fejét valami újdonságon.
A megtermelt teljes szőlő mennyiségből bort készítenek, több mint a felét lepalackozzák. A fennmaradó bor nagyobb részét ötliteres bag-in-boxba töltik, a maradék folyóborként kerül a fogyasztóhoz.

„Visegrádon a XIX. század közepén szinte szépen művelt szőlőket lehetett látni, a Sibrik-dombon, a Várkertben, a Fekete-hegyen és a település körüli dombokon is. A filoxéra Visegrádot sem kímélte, de a hagyomány nem tűnt el nyomtalanul”- magyarázta Anda Bálint, aki fiával, Anda Richárddal igyekeznek újra megkapaszkodni a visegrádi dombokon, hogy első generációs borászatként bemutassák a térség értékeit.

„A visegrádi szőlőtermesztő vidéknek már a római kor óta dokumentált nyomai vannak. Végig a középkorban szőlőtermesztést folytattak, majd jött a filoxéra, s vele eltűnt a szőlő. Mi is szeretnénk idén eltelepíteni az első oltványokat, visszavinni azokra a termőterületekre a szőlőt, ahol évszázadokon át virágzott”- fogalmazta meg terveiket Anda Bálint.

Alig van művelhető termőtalaj, csak a domboldalakon. Ebből a 217 hektáros területből 147 hektár volt a szőlő. Ha most ránézünk a visegrádi látképre, a várra, a Salamon-toronyra, akkor ott a régi képen mindenhol gyönyörűen művelt szőlők voltak. Pezsgő szőlészeti-borászati élet zajlott Visegrádon. „Küldetésünknek tekintjük, hogy ezt újra felelevenítsük. A könnyebb részével kezdtük, először az üzemet építettük meg, és elkezdtünk olyan külső területektől vásárolni szőlőt, amelyek hasonló adottságokkal rendelkeznek, mint Visegrád. Először megtanuljuk elkészíteni a borokat, és amikor az idén eltelepített szőlőink termőre fordulnak, addigra már legalább tudjuk, hogy mit akarunk csinálni”- fejtegette a szakember.

Visegrádon hatalmas pincerendszert találunk, történelmi pincesort, az utolsó pillanatban vagyunk ezeknek az értékeknek a megmentésében. Nem véletlen, hogy a feldolgozójukat is a telepítésen építettek meg. Már második évjáratuk a 2022-es, jó eredményeket könyvelhetnek el, egyik büszkeségük az a fehér cuvée, ami a Berlini Wine Trophy-n aranyérmet nyert. Rajnai rizling, Olasz rizling, egy pici Irsai Olivér, és egy tényleg leheletnyi Sauvignon blanc van benne.

Kicsit rajnai hangulatú, ahhoz hasonló klimatikus viszonyokkal terület, de a fagyveszély kevésbé jelenik meg. A lehetőséget az Olasz rizlingben, a Rajnai rizling, a Sauvignon blancban és a Sárga muskotályban látják. A római erőd feltárása során a botanikai vizsgálatok alapján bebizonyították, hogy az ott élő legionáriusok, az Apiána nevű, fehér, muskotályos jellegű szőlőfajtát termelték, ami az egész Római Birodalomban elterjedt volt. Leginkább a Sárga muskotályhoz lehet hasonlítani.

Több más hazai borvároshoz – Eger, Pécs, Szekszárd vagy éppen Budafok - hasonlóan Szentendrét a föld alatt máig behálózzák a XVIII-XIX. században épített borospincék. A XVII. században a Szamárhegyen lépten-nyomon szőlőkkel lehetett találkozni. Az írások szerint szentendreiek gróf Zichy Péter, a terület földesura részére évi 200 budai mérő bort szolgáltattak be. A borkultúrának itt is a filoxéra járvány vetett véget, ami a szőlők teljes pusztulásához vezetett. Bár tettek rá kísérletet, de nem sikerült újra betelepíteni szőlővel a járvány sújtotta régiót.

A Kőhegybor Kft. boroscimkéi megállásra késztetnek. Egytől egyig művészi alkotások. Hidegkúti Gergely borásszal beszélgetve kiderül, a 2014-ben alapított pince nem ismeretlen a fogyasztók előtt, vannak már Múmia-függők, Ister-rajongók, Vulkán-mániások, Hamvas-fetisiszták.

Az alapító-tulajdonos elmondta, az első évek a szőlőről szóltak – Üröm és Szentendre határában 4,6 hektárt művelnek –, palackjaikkal csak 2018-ban jelentek meg a fogyasztók asztalán. Boraikkal igyekeznek megidézni a régi – elsősorban a rác hagyományokon alapuló – stílust, mindezt korszerű módszerekkel ötvözve. A reduktív és a hordós technológia egyaránt megjelenik a borászatukban. A megszokottól eltérően boraik nem fajtanéven, hanem a hagyományok sugallta különlegességet hangsúlyozva, márkanéven jelennek meg.

„Történetünk ott kezdődik, amikor a feleségem beiratott egy borkóstoló tanfolyamra. Annyira megtetszett, hogy egyre magasabb szintű kurzusokat jártam végig, majd jött a hazai borvidékekkel való ismerkedés, a borfesztiválok rendszeres résztvevőjévé váltunk”- kezdte a bemutatkozást Tóth János, a szentendrei Rustica Borműhely tulajdonosa.

Erre a projektre adott magának 20 évet, beiratkozott borásznak, elvégezte a budafoki szakiskolát. „A pincészet 2020-ban megalakult, van még 17 évem egy 100 pontos bor megalkotására”- mosolyog a szakember.

Szívük csücske a Balaton-felvidék, a Somló, de találkoztak Hidegkúti Gergellyel a Kőhegybor Kft. borászával, aki épp akkor kezdett el borászkodni Szentendrén. Úgy gondolták, miért lennének a sokadik borászat a Balaton-felvidéken, ha Szentendrén lehetnek a másodikok. Hidegkúti Gergely ajánlott területet Pilisborosjenőn, 1,2 hektárral indultak el. A pince szeméttároló volt Szentendre belvárosában, amit helyreállítottak, ma 2,5 hektáron dolgoznak. Mindezt munka mellett teszik. Mára egyre több kóstolót tartanak, jönnek hozzájuk vendégek, kisebb és nagyobb csoportok, könnyen megtalálhatók a Belvárosban.

„A filoxéra előtti időszakban 3000-3500 lakosú volt Szentendre, nagysága a mostani belvárosra korlátozódott, a többi mezőgazdasági terület volt. Abban az időben virágzott Szentendrén a szőlészet és borászat, több száz holdon műveltek szőlőt. Hét templomot épített ez a kicsi falu, a szentendrei bornak nagy híre volt, a vörös aszú, ami Szentendréhez köthető, drágább volt, mint a tokaji aszú. Erre vannak írásos bizonyítékok”- idézte a régmúltat Tóth János hozzátéve, a város alatt több, mint tíz kilométernyi hosszú pincerendszer húzódott, a Duna-partról hajózták be a borokat, vitték Bécsbe, Lengyelországba, és dél felé is.

Nem csak beavatják a vendéget a borkészítés rejtelmeibe de jó néhány tételt meg is kóstolhatnak. Ma a meglévő 2,5 hektár szőlő jelenti azt a lélektani határ, ami egy embert már eltartana, de egy családot még nem. Ha növekedni szeretnének, akkor meg kell hozni azt a nehéz döntést, hogy valamelyikük feláll a rendes állásából. „Idén ezt szeretnénk meglépni, valószínűleg ez Ági lesz”- jegyezte meg a szakember, ahhoz, hogy két embert eltartson, 5 hektárra lenne szükség. Ez elmúlt évjáratban körülbelül 9000 palack bor fog készülni ahhoz, hogy egy család ebből megéljen, a meglévő technológiájukkal, piacukkal, 18-20 ezer palackra lenne szükség. Boraik nyolcvan százaléka saját értékesítésben, a pincében, a kóstolók alkalmával fogy el. Akik meglátogatják a Rustica-t, 90 százalékban bort is visznek, emellett szombat délelőttönként jelen vannak a szentendrei piacon, valamint néhány étteremben találkozhatunk boraikkal.