A tudósok felfedezték, hogy a nőstény fehérhasú tobzoska 114 kromoszómával rendelkezik, többel, mint bármelyik emlős, kivéve a kis bambuszpatkányt, amelynek 118 van, sokkal többel, mint az embernek, amelynek 46 van. Más tobzoskafélék kromoszómáinak száma jellemzően 36 és 42 között mozog.
"Nincs hozzájuk hasonló a bolygón; saját rendben, saját családban élnek" - mondta Tinsman, a UCLA kutatója és a tanulmány társszerzője, hozzátéve, hogy a tobzoskák legközelebbi rokonai közé tartoznak a macskák és az orrszarvúak is.
Tinsman a tanulmány elkészítésében a UCLA és a világ számos más egyetemének munkatársaival, valamint állatkertekkel és kutatószervezetekkel működött együtt. A kutatást azért végezték, hogy a tobzoskák genomjáról információkat állítsanak elő a természetvédelmi erőfeszítések támogatása érdekében - a tobzoskák mind a négy faja veszélyeztetett.
A tobzoskákról többek között azért tudunk keveset, mert köztudottan nehéz őket tanulmányozni. Fogságban rosszul boldogulnak; csak néhány állatkertben sikerült elhelyezni őket. A vadonban nehéz őket megtalálni, és a tudósok által más fajok megfigyelésére használt technológia gyakran nem működik a tobzoskánál - az állatok néha a fák segítségével dörzsölik le magukról a rádiójeladókat.
A fehérhasú faj viszonylag kicsi, három-négy kilós és kevesebb, mint 30-40 cm hosszú, míg egyes földi tobzoskák 80-90 kilósra nőnek, ami körülbelül akkora, mint egy nagytestű kutya.
A tudományos értéken túl a kutatás értékes genetikai erőforrást hozott létre a természetvédelmi erőfeszítések támogatására, különösen az orvvadászat megfékezésére tett kísérletekhez, amely az állatok veszélyeztetettségének elsődleges oka.
"Láttam, hogy a tobzoska pikkelyekkel együtt kereskednek fegyverekkel, hamis személyi igazolványokkal és drogokkal" - mondta Tinsman. "A probléma egészen a nagy nemzetközi bűnszövetkezetekig terjed".
"A kromoszómák és a gének szerkezetének megértése fontos a természetvédelem szempontjából" - mondta Ryan Harrigan, a UCLA Trópusi Kutató Központjának adjunktusa, a tanulmány társszerzője. "Ez meghatározhatja, hogyan kezeljük a populációkat - ha nagy genetikai különbségeket találunk két csoport között."
És fordítva. Mivel a természetvédelmi módszerek és technológiák gyorsan fejlődnek, a kutatási eredmények egyre valószínűbb, hogy a felfedezésüket követő hónapokban és években gyakorlati alkalmazásokat is eredményeznek.
Ebben az esetben az új eredmények különösen értékesek lehetnek az olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia és az olyan új természetvédelmi módszerek, mint a környezeti DNS, vagy eDNS, kifejlesztése és finomítása során.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
