A hipotalamusznak fontos szerepe van a testtömeg-szabályozásban, gondolhatnánk, hogy nincs sok esélyünk vele szemben, pedig van.
Kell egy jó terv és egy erős szövetséges
Gondoljuk végig, mit tettünk eddig, és azok milyen rövidebb- és hosszabbtávú következménnyel jártak. És miután hajlandók vagyunk végre belátni, hogy a fogyókúrák nem segítettek, határozzuk el, hogy ezentúl türelmesek és következetesek leszünk. Ami azt jelenti, hogy csak lassan, fokozatosan szándékozunk fogyni és sokkal tudatosabban válogatjuk össze a táplálékunkat. Ezek már egy másik agyterület - a prefrontális kéreg - fennhatósága alá tartozó funkciók. És ez azért olyan lényeges, mert agyunk ezen területe képes szembeszállni a hipotalamusszal. Igen ám, de csak akkor - illetve addig-, amíg a célunkra koncentrálunk. Amint elterelődik a figyelmünk, a hipotalamusz ismét átveszi az irányítást.
Szóval a lényeg, hogy eltökéltséggel, a figyelem fenntartásával, a vércukorszintünk ugrándozásának megszüntetésével szinte egyenrangú félként tárgyalhatunk a hipotalamusszal.
Mindaddig támogatni fogja az elhatározásunkat, amíg kitartunk az ésszerű módszerek alkalmazása mellett.
Kölcsönös megértés
A hipotalamusz tökéletesen rejtett és védett helyzetben van. Nem a legbriliánsabb agyrész, nem igazán lehet új dolgokra tanítani vagy befolyásolni, mert hűségesen és következetesen ragaszkodik a belé plántált, létfontosságú programokhoz. Többmillió éves elvrendszere szinte megkövült, ezért csak közvetetten tudunk eredményeket elérni. Nekünk kell alkalmazkodni hozzá, mert ő nem fogja megváltoztatni a véleményét miattunk. És sokkal könnyebb szót érteni vele, ha ismerjük a rigolyáit.
Nincs ő ellenünk, sem a fogyásunk ellen, csak egyszerűen úgy van programozva, hogy az életveszélyes helyzetekre reagáljon. Számára a gyors fogyókúra éppen ilyennek tűnik. A hipotalamusznak nem célja, hogy keresztbe tegyen nekünk, amit tesz az egy ősrégi, begyakorolt, génjeinkbe bevésődött program.
Közben a hipotalamusz titkon talán éppen azt várja tőlünk, hogy térjünk át egy egészségesebb táplálkozásra és életmódra, ami mellett ki tudunk tartani. Akkor nem lesz szükség arra, hogy megdorgáljon és helyreigazítson.
A fogyókúra természetellenes
Őseink ettek, amikor volt mit és próbálták túlélni a szűkös időket. A zsírtartalék ezért számukra életbevágóan fontos volt. Csak akkor vált meg tőle a test, amikor nem volt más választása, amikor ténylegesen nem volt mit enniük.
Az nyilvánvalóan sosem jutott volna eszükbe, hogy szándékosan éhezzenek vagy fogyókúrázzanak.
A hipotalamusz az ősi minta szerint kezeli ezeket a helyzeteket, számára a fogyókúra túl modern, mondhatni érthetetlen dolog. Ezért a túl gyors és drasztikus fogyásra, mindig rövid időn belül válaszolni kényszerül. Mégpedig ellenezni fogja. Akárhányszor is próbálkozunk, akármennyire is sikeresek vagyunk látszólag valamelyik kúrával, mindannyiszor meg fogja vétózni a felvetésünket. Amikor visszatérünk a megszokott étkezéshez, életmódhoz, ezt úgy értelmezi, hogy elhárult az életveszélyesnek ítélt helyzet, vagyis ideje visszaszereznünk a kezdeti vagy addigra már „ideálissá tett” testtömegünket. A hirtelen felindulásból elkövetett fogyókúrákkal labdába sem rúghatunk. Sokkal okosabban kell taktikáznunk, ha nyerni szeretnénk. Mivel az nem számít nyerésnek, ha villámgyorsan megszabadulunk néhány kilótól, hiszen azok aztán meglehetősen gyorsan visszamasíroznak a helyükre.
Lassan, de maradandóan
A hipotalamusz által még elfogadható veszteség heti 200 gramm. Ezt jól véssük a fejünkbe. Ennyit fog engedélyezni, de ezt legalább folyamatosan.
Így lassabban fogunk fogyni, viszont tartósan. Egy év alatt megszabadulhatunk közel 10 és fél kilótól.
És ez nem lesz olyan megterhelő, mint a sok unalmas és kíméletlen fogyókúra. Ami pedig még jobb, elmarad a jojózás, kezd rendeződni a vércukorszintünk és csökkenni az inzulinrezisztenciánk. Míg a fogyókúrák után mindig tapasztalható visszaesés, ebben az esetben erre nem kell számítani, hanem folytathatjuk addig, amíg szükséges.
Mivel nyűgözhetjük le a hipotalamuszt?
Nyilvánvalóan leginkább azzal, ha egészségesebb életmódra térünk át, ami mellett hosszútávon kitartunk. Ha így teszünk mellesleg játszi könnyedséggel fogunk jobb formába kerülni, és örökre elfelejthetjük a trendi fogyókúrákat. A következő elvek éppen ebben segítenek:
Az élelmi rostok nagy mennyiségű vizet képesek megkötni, így hamarabb abbahagyhatjuk az evést és hosszantartóbb telítettségérzést tapasztalunk. Ennek következtében sokkal később éhezünk meg, kibírjuk nasizás nélkül a következő főétkezésig és akkor is kevesebbet eszünk. Válasszunk többször zöldséges ételeket a húsok és más állati eredetű ennivalók helyett.
Így lényegesen nagyobb térfogattal, magasabb telítőértékkel és közben szinte jelképes energiatartalommal bíró ételeket ehetünk.
A vércukorszint igencsak meghatározó szempont a hipotalamusz számára az ideális testtömeg kikalkulálásához. A sikeres fogyás érdekében tehát csökkenteni kell az inzulinrezisztenciát, ami a túlsúlyosoknál és elhízottaknál magától értetődően fennáll.
Egy dolgot nagyon jól meg kell jegyeznünk, a hipotalamusz csak akkor fogja módosítani a bevésett súlyt, ha meggyőződött arról, hogy komolyan gondoljuk a testtömegcsökkentést és az elveit tiszteletben tartva hajtjuk végre.
Amikor megértjük a hipotalamusz működését, úgy érezhetjük, hogy nincs remény, mert legyőzhetetlennek tűnik. De ne keverjük össze a dolgokat. Csak a fogyókúrák (az összes) buknak el vele szemben, nekünk van lehetőségünk lefogyni. Ha karcsúbbak szeretnénk lenni, akkor az a legjobb, ha egy olyan táplálkozási formát kezdünk el követni, amivel először is egészségesebbé válhatunk. A fogyás pedig majd jön magától. Anélkül, hogy erőlködnünk kellene.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
