Az állatállomány a teljes éves antropogén, vagyis az emberiség által előidézett globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 14,5%-át teszi ki. Az állatállományhoz kapcsolódó befolyásoló tényezők:
- megváltozott földhasználati mód (pl. erdőből szántó),
- takarmánytermelés,
- állatállomány nagysága, termelési mutatói,
- trágya
- feldolgozás
- szállítás.
A takarmánygyártás és a trágya CO2-t, dinitrogén-oxidot (N2O) és metánt (CH4) bocsát ki, ami ennek következtében befolyásolja a klímaváltozást. A növekvő állattállomány növeli a CH4-kibocsátást. Az állati termékek feldolgozása és szállítása, valamint a földhasználat változása hozzájárul a CO2-kibocsátás növekedéséhez. Ezeknek a gázoknak a magasabb koncentrációja az állattenyésztési rendszer alacsonyabb hatékonyságával és termelékenységével magyarázható a túlzott tápanyag-, energia- és szervesanyag-veszteség miatt.
Az erdőket és a természetes élőhelyeket az 1850-es évek óta folyamatosan legelővé és szántóterületté alakították át. A mezőgazdasági területek a globális teljes földterület körülbelül 38,5%-át teszik ki, amelynek 28,4%-a szántó, 68,4%-a pedig állandó rét és legelő. Ezeken a területeken folyamatos a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak romlása. A talajromlás miatt a mezőgazdasági területet növelték. A földhasználat változása pedig hatással van a természetes szénciklusra, aminek következtében nagy mennyiségű szén kerül a légkörbe, ami növeli az ÜHG-kibocsátást.
Ezek adják a globális állattenyésztés antropogén ÜHG-kibocsátásának 45%-át, elsősorban CO2-ból, N2O-ból és NH4-ből. A műtrágyák gyártása és használata is hozzájárul az ÜHG-kibocsátáshoz, a hígtrágyából felszabaduló ammónia, szintén káros anyag, de még a hüvelyes takarmánynövények is rontják a karbonlábnyomot.
Az állattenyésztési ágazat ÜHG-mérlegében figyelembe kell venni a közvetlen és közvetett (például villamos energia előállításhoz használt) mezőgazdasági fosszilis tüzelőanyag-felhasználást, amelyet gépi műveletekhez, öntözéshez, fűtéshez, hűtéshez, szellőztetéshez, gyomirtó- és peszticidek előállításához stb. használnak. A fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának több mint fele a takarmánygyártásnak tulajdonítható.
Általánosságban elmondható, hogy az állatok légzése nem számít a CO2-kibocsátás nettó forrásának, mivel a globális biológiai rendszerciklus részét képezi.
Az állatállomány a világ antropogén CH4-kibocsátásának 44%-át adja normál emésztési folyamataikon (enterális fermentáció) és trágyakezelésén keresztül. Az 52 mezőgazdasági kibocsátási forrás 80%-át az enterális fermentáció és a trágya teszi ki. Az állatok emésztési folyamata során a bélben oldódó fermentáció az elfogyasztott takarmányt emészthető takarmánnyá alakítja és kilégzéssel CH4-mellékterméket szabadít fel. Ez csökkenthető, ha a takarmányban növeljük a gabonaszemeket és olajlisztet tartalmazó magas energiatartalmú takarmányok arányát. A kérődzők metánkibocsátása a termelési rendszerektől és a regionális jellemzőktől (pl. éghajlat és tájkép) függően változik.
Jelenleg az állattenyésztéshez kapcsolódóan a legtöbb metánkibocsátást okozó országok India, Kína, Brazília és az Egyesült Államok. Ez változhat, ugyanis Afrikában a metánkibocsátás várhatóan növekedni fog az állatállomány növekedése miatt.
A sertés, a baromfi, a bivaly és a kiskérődzők aránya körülbelül 7-10%. Ha az ÜHG-kibocsátást az áruk alapján becsüljük, akkor az ágazat kibocsátásának 41%-ával a húsmarha járul hozzá a legnagyobb mértékben, ezt követi a tejelő szarvasmarha (20%), a sertés (9%), a bivaly (8%), a baromfi (8%), ill. kiskérődzők (6%).
Az enterális fermentáció a kérődzők ÜHG-kibocsátásának legnagyobb forrása, amely az ágazat kibocsátásának 43%-63%-át teszi ki. A monogasztrikus állatok esetében a legnagyobb kibocsátási forrás a takarmánygyártás (25% és 27% között), amely magában foglalja a műtrágyagyártást, a géphasználatot és a takarmányszállítást is.
Az állati trágyából CH4 és N2O gáz szabadul fel. A trágyában található szerves anyagok anaerob körülmények között történő lebomlása során metán szabadul fel. A lagúnákban vagy tárolótartályokban található hígtrágya több metánt bocsát ki, mint a száraz trágya. A trágya metánkibocsátása a levegő hőmérsékletének, nedvességtartalmának, pH-értékének, tárolási időnek és állati takarmánynak is a függvénye. Kutatók évi 17,5 millió tonnánál is többre becsülte a trágya lebontásából származó globális metánkibocsátást.
A trágya kijuttatásából származó, talajból felszabaduló nitrogén-oxid a globális N2O-kibocsátás legnagyobb forrása. A kijuttatott trágyából származó N2O-kibocsátás 40%-kal magasabb a vegyes növény-állattartási rendszerekben, mint a legelőre lerakott, kiválasztott trágyából származó.
Az állatok és termékeik feldolgozásának energiaköltségei az állattenyésztési rendszer típusától és attól függ, hogy kis vagy nagy léptékűek-e. A zárt rendszerekben felhasznált energia több mint felét takarmány-előállításra fordítják, beleértve a vetőmagokat, gyomirtószereket, peszticideket és gépeket. Jelentős energiát használnak fel a fűtési, hűtési és szellőztető rendszerek is.
Az állattenyésztési termékek kiskereskedőkhöz történő szállítása és a takarmányok állattartó telepekre történő szállítása hozzájárul az ÜHG-kibocsátáshoz. Ebben a kategóriában a távolsági szállítás a legjelentősebb ÜHG-kibocsátó. További kutatásra van azonban szükség ahhoz, hogy hozzávetőlegesen becsülhessük az állati termékek feldolgozásával és szállításával kapcsolatos CO2-kibocsátást.
Mindezek alapján az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a mérséklési gyakorlatok és a szakpolitikai keretek kritikus fontosságúak az állattenyésztés védelmében.
Az állat- és növényfajták diverzifikálásával javul az éghajlati ingadozásokkal (pl. aszály, hőhullámok), valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni tolerancia. Ezenkívül a vegyes növény-állattartási rendszerekre való átállás javíthatja a hatékonyságot azáltal, hogy kevesebb erőforrás felhasználásával növeli a termelést. A mérséklési oldalon pedig az állati takarmányozás és a genetika javítása fontos, utóbbi a bélben oldódó fermentáció hatékonyságának javítása érdekében, mivel az állattenyésztés egyik fő ÜHG-kibocsátója maga az állat.
Írásunk M. Melissa Rojas-Downing, A. Pouyan Nejadhashemi, Timothy Harrigan, Sean A. Woznicki Climate change and livestock: Impacts, adaptation, and mitigation című írása alapján készült. (www.sciencedirect.com/science/article/pii/S221209631730027X)
