0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Antraknózis: meggy után már dión is?

A meggytermesztők számára jól ismert a Colletotrichum nemzetségbe tartozó gombafajok által okozott betegség, a meggy antraknózisa. Szüret előtt vagy szüret után az érett termésen gyors lefolyású rothadást idéz elő, járványos években súlyos a termésveszteség.

Rossz hír a diótermesztőknek, hogy ugyanezt a betegséget a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem növénykórtani laboratóriumában dióról is azonosítottuk, felméréseink során pedig egyértelművé vált, hogy országszerte jelen van a dióültetvényekben.

Az utóbbi években kétségkívül a dióburok-fúrólégy kártételének visszaszorítása volt a diótermesztők legnagyobb növényvédelmi kihívása, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a többi, a termést és/vagy a fák egészségét veszélyeztető betegségről sem.

A dióburok szárazrothadása sajnos évről évre egyre súlyosabb gazdasági kárt okoz. Hatására magbél-penészesedés következik be, ami értékesítéskor komoly gond. A diótermést károsító kórokozók közül a legveszélyesebb a gnomóniás betegséget okozó Ophiognomonia leptostyla gombafaj és a Xanthomonas arboricola pv. juglandis baktérium, amely a dió xantomonászos betegségéért felelős. A termések barnulását, feketedését, szárazrothadását egyéb gyengültségi és/vagy sebparazita gombafajok is okozhatják, melyek leginkább a Fusarium, a Diaporthe, a Diplodia és a Neofusicoccum nemzetségek tagjai közül kerülnek ki. Ezen nemzetségeken kívül a külföldi szakirodalomban újabban a diótermés antraknózisát előidéző Colleto­trichum-fajokról is beszámoltak. A Colletotrichum-fajok polifág kórokozók, sok gazdanövényük ismert. A Colletotrichum acutatum kórokozó gomba a 2006-os meggyantraknózis járványos fellépésekor került a hazai kutatások fókuszába: közvetlenül szüret előtt vagy szüret után okoz gyors lefolyású betegséget.

A hazai diótermesztők egyes években dióérés előtt 20–30%-os termésveszteségről számoltak be. Különösen esős, meleg időjárás esetén a termésburok feketedése rendszerint közvetlenül szüret előtt volt megfigyelhető. Ennek a problémakörnek jártunk utána az elmúlt években.

2017. szeptember elején terepszemle során a MATE Gyümölcstermesztési Kutatóközpont Érd-Elviramajorban található sövénykísérletben barnásfekete, körkörös és besüppedő, nagy kiterjedésű nekrotikus foltokra figyeltünk fel a dióburkon, amelyek a termések körülbelül 15%-át érintették. Ezeken a fákon tipikus tüneteket nem mutató, elhalt vesszőket is találtunk. Akkor még hasonló tüneti leírás dióra vonatkozóan sem a hazai, sem a nemzetközi irodalomban nem volt, ezért célul tűztem a kórokozó azonosítását, a betegség megfigyelését, a tünetek részletes leírását. A tünetek hazai elterjedésének felmérése érdekében az ország különböző pontjain dióültetvényekből és házikertekből három szezonon keresztül mintákat gyűjtöttünk. Szükségesnek láttam a kórokozók életciklusának megismerését is, továbbá annak megállapítását, hogy a betegség a magbél egészségére is kihat.

Jellegzetes tünetek

Elhalt részeket főleg a vesszők csúcsi részén vagy rügyek körül figyeltünk meg. A dióleveleken kórokozókhoz köthető tüneteket nem találtunk. Jóval tipikusabb tünetek voltak láthatók a termésburkon, nagy kiterjedésű, sötétbarna, besüppedő szövetelhalás formájában, melyen időnként koncentrikus zónáltság alakult ki. Kellően párás, csapadékos időjárás esetén az elhalt szövetrészeken sűrű termőképlet- (acervulusz-) képződés volt megfigyelhető.

A bőségesen termelődő konídiumok narancssárgás masszát alkotva, szabad szemmel is láthatók. Később a massza egy része a burokra/vesszőre szárad, halvány narancssárgás-rózsaszínes bevonatot képezve az elhalt növényi részeken.

A vizsgált zöldburkos diótermések, vesszők, levelek és egyéb növényi részek (levél, levélnyél, rügy, kocsány) 12 gyűjtési helyről származtak: az érdi Elvira-majorban található diósövény kísérleti ültetvényből, Nágocsról, Viszről, Lengyeltótiból, Milotáról, Tiszakóródról, Tisza­csécséről, Kocsról, Lovasberényből, Túrkevéről és Sarródról dióültetvényekből, valamint egy nagyoroszi házikertből.

Két faj okozza

A betegség tüneteit mutató minták felületén fénymikroszkópos vizsgálattal Colletotrichum faj(ok) termőképleteinek (acer­vuluszainak) maradványait és beszáradt konídiumait találtam. Az egysejtű, áttetsző, orsó formájú konídiumok mérete az egyes mintákban eltért. A tünetes dióterméseken és vesszőkön nedveskamrában két-három nap alatt bőséges, friss konídiumképződés indult a termőképletekből narancssárga massza formájában. Burgonya-dextróz táptalajon a gombatelepek színe is különböző volt. A viszonylag kisebb konídiumok rózsaszínes micéliumot fejlesztettek, a nagyobbak pedig kezdetben fehéret, ami később szürkére, illetve narancsosszürkére változott.

A kimutatott gombák kórokozó voltát egészséges dióterméseken mesterséges fertőzéssel igazoltam laboratóriumi körülmények között, majd szabadföldön is.

Éréshez közeli időpontban a termésburkon végzett mesterséges fertőzések esetében lényegesen gyorsabban terjedt a betegség, a dióburok fele, olykor teljes egésze elhalt két hét alatt, míg a júliusban fertőzött terméseken mérsékelt terjedést tapasztaltam.

A morfológiai vizsgálatok alapján valószínűnek tűnt, hogy a diótermés antraknózisát, valamint vessző- és rügyelhalását előidéző kórokozó gombák a Colletotrichum acutatum fajkomplex tagjai, azonban a fajok pontos azonosításához elengedhetetlen a molekuláris azonosítás. A hazai dióültetvényekből származó burok-, vessző-, kocsány-, levél- és levélnyélmintákból 40 izolátum morfológiai és 20 molekuláris biológiai meghatározását végeztük el. A molekuláris biológiai módszerrel történő faj­azonosítást a Debreceni Egyetem AKIT Újfehértói Kutatóintézetének molekuláris biológiai laboratóriumában Kovács Csilla végezte. Az ITS-szekvencián kívül a fajok elkülönítésére aktin és kalmodulin géneket is vizsgált. A molekuláris azonosítás megerősítette, hogy két kórokozó faj idézi elő a tüneteket: a rózsaszín telepet alkotó Colletotrichum fioriniae, és a kezdetben fehér, majd szürkés-narancsos telepet fejlesztő Colleto­trichum godetiae.

A C. godetiae fajt több előfordulási helyről izoláltam, és a minták vizsgálatának során is gyakoribb előfordulását tapasztaltam a C. fioriniae-hez képest. Érden, Sarródon és Nagyorosziban mindkét faj előfordulását tudtam igazolni.

Mi is az antraknózis?

Az antraknózis, más szóval fenésedés egy gomba okozta növényi betegségtípus tünetére utaló megnevezés. Jellemzője a határozott szélekkel rendelkező, besüppedt, sötét színű szövetelhalás. Ilyen tünetet számos kórokozó előidézhet, mégis, leggyakrabban a Colletotrichum-fajok által okozott betegségek tüneteinek megnevezésére használják. Ilyen például a bab, dinnye, uborka fenésedése/antraknózisa, vagy a külföldön már régóta ismert, Magyarországon viszont újdonságnak számító mandula antraknózisa. Angolul a dió antraknózis betegsége elnevezés ere­detileg a Ophiognomonia leptostyla által okozott betegséget jelölte, az elfogadott „common name” kijelölé­sekor még nem volt ismert a dió Colleto­trichum-fajok által okozott an­traknózisa.

A kórokozó életmódja

A kórokozók jelenlétét 2017–2020 folyamán több helyről begyűjtött mintákon vizsgáltam. Megfigyeltem a termőképletek képződését, valamint a képződött konídiumok életképességét. A téli időszak végén ellenőriztem, hogy a kórokozó képes-e micéliummal fennmaradni a rügyekben, illetve az előző évi termésmaradványokon.

A vizsgálatok igazolták, hogy a két Colletotrichum-faj a fán maradó termésburkon, kocsányon, vesszőkön és rügyekben képes áttelelni. Igazolást nyert a gomba tünetmentes előfordulása diólevélről, így feltételezhető az avarban való áttelelése is. Tavasszal, amikor az időjárási körülmények kedvezőek, az áttelelt micélium acervuluszt képez, az elsődleges fertőzési forrás pedig a bennük képződő konídium. A konídiumok víz segítségével terjednek, így nagy szerepük van a fertőzésben a fán maradó beteg növényi részeknek.

A termésen való előfordulás miatt szükségesnek láttam természetes körülmények között tanulmányozni, hogy a gomba képes-e bejutni a magbélbe.

Ehhez két éven keresztül augusztus végén, néhány héttel szüret előtt termő fákról gyűjtöttünk olyan tipikus tüneteket mutató terméseket, amelyekről semmilyen más kórokozó nem volt kimutatható, és sem rovarkár, sem más mechanikai sérülés nem érte azokat. Nagy mennyiségű mintát vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a kórokozók többnyire (de nem kizárólag) a bibeponton keresztül jutnak a kemény héjhoz. Párás, esős időjárás esetén a bibe elszáradt szövetrészein megtelepedhetnek a kórokozók. A burok bibepont alatt található lazább szöveti szerkezete szintén segítheti a bejutást. Az esetek kisebb részében kocsány felőli fertőződést is feljegyeztem, ilyenkor feltehetően a kocsány és a termés illeszkedésénél a szövetfolytonosság megszakadása a fertőzési kapu. További fertőzési kapuk lehetnek különböző rovarok okozta és mechanikai sérülések, de ezeket a terméseket nem vizsgáltam a gombák jelenlétének másodlagos jellege miatt.

Egyes mintákon a jellemző tüneteket mutató burok eltávolítása után a kemény héjon fekete elszíneződés volt, azt megtörve pedig láthatóvá vált, hogy a héj szövete is barnult, vagyis a gomba légmicéliummal hidat képezve eljutott a dióbélhez, és ott is elhalást okozott.

A vizsgált minták alapján megállapítható, hogy az egyébként ép héj gyenge pontja a varrat, ahol a kórokozó gombafonalai képesek utat találni a bélhez. Laboratóriumi mesterséges fertőzések során pedig igazolást nyert, hogy konídiumszuszpenziót juttatva az ép szövetre létrejön a fertőzés, tehát a betegség kialakulásához nincs szükség sérülésre.

Elterjedés és jelentőség

A Colletotrichum acutatum fajkomplexum nemzetközi szakirodalma jelentős, ugyanakkor a talált két kórokozó gombafaj dión okozott betegségéről szűkösen áll rendelkezésre nemzetközi szakirodalom. 2015-ben Kínából jelentették, hogy a C. fioriniae dión levélfoltosságot okozott. Ezenkívül összesen két C. godetiae-törzset írtak le dióról, az egyik izolátum Ausztráliából származott, a másik származási helye ismeretlen.

2018-ban, többéves átfogó kutatómunka eredményeként jelent meg az a francia tudományos közlemény, melyben a dióburok szárazrothadásának egyik fő okozójaként a Colletotrichum nemzetségből kikerülő négy fajt nevezték meg, és közülük a C. godetiae-t találták a leggyakoribbnak, és a C. fioriniae-t a második leggyakoribbnak. A 2011-ben bekövetkezett 50-70%-os termésveszteségüket e fajoknak tulajdonítják. Összevetve eredményeiket a francia dión előforduló Colletotrichum-fajok viselkedésével és saját vizsgálataink tapasztalataival megállapítható, hogy a Colletotrichum-fajok látensen, illetve kevésbé látványos problémát okozva minden évben jelen vannak dióültetvényeinkben.

Számottevő termésveszteséget olyan évjáratokban okozhatnak, amikor az éréshez közeli időpontban megfelelően meleg és csapadékos az időjárás a fertőzéshez, akkor viszont jellemzően a bibepont, illetve a kocsány felől bejutva a magbelet is károsíthatják.

Az antraknózist okozó Colletotrichum-fajok szerepet játszanak a dió szüret előtti termésrothadásában. Rügyelhalást, vesszőelhalást, a diótermés zöld burkának szárazrothadását okozzák, többnyire a bibeponton bejutva részt vesznek a BAN (Brown Apical Necrosis) csúcsi barnulás kialakulásában is, bélbarnulást is képesek okozni.

Sok múlik a megelőzésen

Mivel hazánkban csak nemrég azonosítottuk a dió Colletotrichum-fajok által okozott antraknózisát, kémiai védekezésre irányuló kutatások még nincsenek; nemzetközi viszonylatban is gyerekcipőben járnak.

Amit viszont nem lehet eleget hangsúlyozni, így itt is írnék róla, hogy minden betegség esetén a legfontosabb védekezés a megelőzés. A fák általános jó kondíciójának, így védekezőképességének megalapozása is a megfelelő termőhelyválasztással kezdődik.

A prevenció a fák igényeinek megfelelő agrotechnikával folytatódik, és a beteg növényi részek (vesszők, ágak, fára száradt kocsányok, termésburkok) eltávolításával és a növényi maradványok talajba forgatásával, azaz a primer fertőzési források minimalizálásával teljesedik ki. Külföldi vizsgálatok szerint meggy esetében az említett eljárások jelentős mértékben csökkentették az inokulumot az ültetvényekben.

Dió esetében viszont két tényező is nehezítő körülménynek számít a meggyhez képest: a fák mérete megnehezíti, akár lehetetlenné is teheti a prevenciós műveletek egy részének a kivitelezését, valamint héjas kultúra lévén, a dió kémiai védelméhez egyre szűkösebben állnak rendelkezésre növényvédő szerek – a Colletotrichum-fajok pedig képesek rezisztens törzsek létrehozására.

Varjas Virág
tudományos segédmunkatárs
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem

Forrás: Kertészet és Szőlészet