0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 1.

Az állattenyésztés mint a klíma­változás „okozója” és elszenvedője

Az elmúlt évtizedekben mind szakmai berkekben, mind a mindennapok témái között meghatározó szerepet kapott a klímaváltozás. Napi szinten találkozunk cikkekkel és megnyilvánulásokkal, amelyek a klímaváltozás tényét erősítik, cáfolják, hatását minimalizálják vagy eltúlozzák. Tudjuk, hogy az elmúlt évezredekben hidegebb és melegebb korszakok váltották egymást.

Az azonban bizonyított, hogy a korábban is meglévő melegedés jelenleg gyorsabb, és az utóbbi évtized volt a történelem eddigi legmelegebb időszaka. Földünk hőháztartását jellemzően az üvegházhatású gázok szabályozzák, meglétük és fizikai szerepük szükséges ahhoz, hogy a Földön a hőmérséklet az élet számára megfelelő legyen. Az üvegházhatású gázok túlzott mennyisége ugyanakkor felmelegedéshez, aszályhoz, extrém természeti jelenségekhez vezethet. A gázok mennyisége természetes folyamatok és emberi tevékenység eredményeként is nőhet. E kettő mértéke és aránya azonban több esetben nem kellően tisztázott, ami alkalmat adhat rá, hogy bizonyos területeket indokolatlanul támadjanak.

Jellemzően ide tartozik a mezőgazdaság, azon belül az állattenyésztés, és messze túlzó szerepet tulajdonítanak a kérődzőknek.

Sokszor úgy tüntetik fel, mintha a kérődzőágazat lenne a felelős a jelenleg megélt klímaváltozás minden negatív következményéért.

Közismert, hogy a kérődzők metánkibocsátása jelentős, de arányait tekintve az antropogén eredetű üvegházhatású gázok mennyiségének mindössze 11 százaléka metán. Azt sem hangsúlyozzák eléggé, hogy a CO2-ra átszámolt üvegházhatású gázok több mint 70 százaléka az energiatermelésből származik, és a teljes mezőgazdaság csak 10 szá­za­lékért felelős.

E 10 százalékon belül azonban valóban jelentős szerepet kaphat az állattenyésztés, és akár a kérődzők metánkibocsátása is.

Összességében azonban elmondhatjuk, hogy bármilyen paraméter alapján számoljuk az üvegházhatású gázok forrását, a fő okozónak kikiáltott kérődzőállomány csak a töredékét jelenti.

A világ szarvasmarha-állománya ugyan­akkor jelentős szerepet játszik a lakosság állatifehérje-fogyasztásának biztosításá­ban, és bár vannak próbálkozások a helyettesítésére, a közeljövőben ezektől a termékektől (növényi, GMO-alapú, őssejtek által termelt tej- és hús) nagy áttörést nem várhatunk. A világ földterületének jelentős része legelő, aminek a hasznosítása leginkább kérődzőkkel oldható meg. Ráadásul valljuk azt az elvet, hogy a kérődzők által kibocsájtott metán egy természetes körforgás része. A metán a légkörben jó tíz év alatt szén-dioxiddá alakul, és ezt a szén-dioxidot kötik meg a növények, többek között a nagy területet elfoglaló legelők. Az ember számára egyébként hasznosíthatatlan növényeket alakítja át táplálékká a szarvasmarha.

Túl azon, hogy a kérődzők szerepe messze eltúlzott, tudomásul kell vennünk, hogy az állattenyésztés által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét az élhetőbb jövő érdekében csökkentenünk szükséges. Úgy gondolom, az e szakmában kutatók és dolgozók mindent meg is tesznek ennek érdekében.

A kérődző állatok számának a csökkentését célul tűzhetjük ki, mert jelenlegi genetikai ismereteink lehetővé teszik, hogy lényegesen kevesebb állattal is garantálni tudjuk ugyanazt a termékmennyiséget.

Az emberi munka eredményeként a vadon élő és az ember által tartott kérődzők néhány évszázaddal ezelőtti száma és káros környezeti hatása igazoltan csökkent. Rendelkezésünkre állnak a bendő működését befolyásoló takarmányozási módszerek, aminek a hatására az állatok kevesebb metánt bocsájtanak ki. Fontos területként említhetjük még a trágyakezelést, hiszen az üvegházhatású gázok jelentős része abból, különösen a nem megfelelő trágyakezelési technológiából származik. A megfelelően támogatott, a telepek érdekeltségére alapozó biogáz-előállítás ráadásul csökkentheti a fosszilis energiából származó üzemanyagok mennyiségét.

Az Európai Unió több programot is indított a klímaváltozás mérséklése érdekében, amelyek közül kiemelhető a Green Deal (zöld megállapodás) és az F2F [farm­tól (termőföldtől) az asztalig] program.

A különösebb hatásvizsgálat elvégzése nélkül indított program drasztikusan csökkenti a növényvédőszer-, a műtrágya- és az antibiotikum-felhasználást, aminek eredményeként 2050-re az üvegházhatású gázok 40-60 százalékos csökkenését prognosztizálják.

Az elképzelés jónak tűnhet, de a szakma egy részének megítélése szerint a program következtében jelentősen csökkenhet az unióban néhány élelmiszer előállításának a mennyisége, és drasztikus drágulás is várható tőle, többek között a marhahúsé, a sertéshúsé, vagy akár a tejé.

Azt is látni kell, hogy a mezőgazdaság ilyen mértékű korlátozása következtében több millió ember megélhetése kerülhet veszélybe az Európai Unióban. Ugyanakkor, globálisan szemlélve, ha a termelés és az üvegházhatású gázok kibocsátása átkerül harmadik országokba – márpedig ez várható –, akkor a termékelőállítás karbonlábnyoma változatlan marad, vagy akár növekedhet is.

Ha vitatjuk is az állattenyésztés felelősségének mértékét a klíma változásában, de azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a globális felmelegedés egyik elszenvedője az állattenyésztés.

A továbbiakban azt kell tisztáznunk, hogy milyen téren érinti az állattenyésztést a klímaváltozás. Első helyen a takarmánytermesztést említjük, mert a klímaváltozás hatására át kell értékelnünk a termesztett fajokat, de akár betakarításuk idejét és módszerét is.

Hazánkban klasszikusan a kukorica és a lucerna alapú takarmányozást tekintjük elfogadottnak. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai, az aszályos évek miatti terméskiesés és az eddig is sok gondot okozó toxinok felszaporodása miatt ezt a takarmányozási rendszert át kell gondolnunk.

E két növény hegemóniája meg fog szűnni, ki kell szélesítenünk tömegtakarmány-termesztésünk bázisát. Megjelennek a nagy hozamú, intenzív szántóföldi perjefélék, az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabonafélékből készíthető szilázs, valamint a gabona-gabona, gabona-fű és gabona-pillangós keverékek szilázsai.

A kettős termesztés bevezetése lehetővé teszi, hogy a korai betakarítású növények után akár siló-, akár szemes kukoricát lehessen még vetni, vagy cirokféléket. A cirokfélék szerepe egyébként is felértékelődik, mert bár szárazságtűrésüket korábban is ismertük, rosszabb takarmányértékük miatt kevésbé jutottak szerephez a takarmányozásban. A nemesítői munka eredményeként azonban ma már új típusú, kedvező takarmányozási értékkel rendelkező cirokfélék is ismertek.

A BMR (Brown Mid Rib) cirkoknak kisebb a lignintartalma, ezért lényegesen jobb rostemészthetőséggel rendelkeznek, mint a régi fajták. Így a nagy mennyiséget termő és szárazságtűrő cirkok a növendékek és szárazon álló tehenek takarmányává válhatnak, és még a tejelő marhák takarmányadagjába kerülése is elképzelhető.

Gyakorlati tapasztalatok alapján a cirok termesztése 30 százalékkal olcsóbb, és ami még lényegesebb, hogy 30 százalékkal kevesebb vizet igényel, mint a kukorica.

Termesztését elősegítheti, hogy nem érzékeny a toxinokra, és hogy a fajtaelőállítás során nagy hangsúlyt fektettek az energia- és a fehérjetartalomra. Ez további előny, a már említett jól emészthető rosttartalom mellett.

Újra kell értelmeznünk a betakarítás fenológiai fázisát, mert a rost differenciált megítélésével ma már tudjuk, hogy a jól emészthető rostból könnyen hozzáférhető nettó energia jelentősen növelheti a kellő időben betakarított gabonafélék energiatartalmát.

A klímaváltozás hatására megnőtt a hőségnapok száma, ami komoly megterhelést jelent az állatok szervezete számára, ami akár hőstresszben is megmutatkozhat. Hőstresszről akkor beszélünk, amikor a környezeti hőmérséklet meghaladja azt az értéket, amit az állat kompenzálni képes. Hőstresszre utalhat az állat néhány élettani mutatója, de a végeredménye kevesebb takarmány felvétele, a termékenyülés romlása és a termelési eredmény csökkenése lehet.

Közismert, hogy a szaporodásbiológiai mutatók közül romlik a termékenyítési index, nő a vetélések és a mortalitások száma, a megszülető egyedek testsúlya pedig csökken. Azokban az ágazatokban, amikben az iparszerű tartás lehetővé teszi, hogy a környezeti hőmérséklet ne befolyásolja a termelést, a hőstressz megjelenésével kevésbé kell számolni. Gondolhatunk itt az intenzív sertés- és baromfitartásra, ahol a klímaváltozás hatását legfeljebb a nagyobb energiafelhasználásban mérhetjük, amivel az állatok komfortját biztosítjuk.

Azoknál az állatoknál és ágazatoknál, ahol nem várunk el átlagon felüli teljesítményt, szintén kisebb a hőstressz által okozott kár. Elsősorban a juhtenyésztésre, de akár az anyatehéntartásra is gondolhatunk.

Ki kell tehát emelnünk, hogy az az ágazat, ahol a klímaváltozás hatására jelentkező hőstressz a leginkább gondot okoz, az a tejelő szarvasmarhák intenzív tartása. Magyarországon ezt tovább erősíti, hogy termelésünk színvonala a világ tíz első országa közé tartozik, így a rendkívül kiélezett termelés további nehézség a hőstressz kezelésében. Sajnos, sok telepen még ma is elavult a tartástechnológia, kis térben és nem megfelelő almozási rendszerben (mélyalomban) tartják az állatainkat.

A hőstressz hatásának a mérséklésére több lehetőségünk is van. Szelekciós módszerekkel, a genetikai vívmányok felhasználásával stressztűrő állományokat alakíthatunk ki. Szélsőséges esetben azoknak a zebufajtáknak a keresztezésbe vonása is szóba jöhet, amelyeket trópusi és szubtrópusi körülmények között már rendszeresen használnak.

A takarmányozási módszereket megelőzésre nem tartjuk alkalmasnak, de a jobban emészthető takarmányok etetése csökkentheti a hőstressz káros hatását.

Ugyancsak kevésbé hatékony a munkaszervezés megváltoztatása, de a telepmenedzsment átgondolásával olcsó módszereket alkalmazhatunk (az etetés-itatás idejének a módosítása, állományellenőrzés).

A leginkább alkalmazott módszer a környezetmódosítás. Ma már közismertek azok a tartástechnológiai megoldások, amelyekkel szélsőséges hőmérsékletű napokon az állatok terhelését csökkenthetjük. Egyre több a korszerű, nagy belmagasságú istálló, ahol a ventiláció, a permetezés vagy a ködképzés akár automatizált rendszerben is működhet.

A nyitott oldalfalú istállók, de akár egy Raschel-hálós árnyékolás is hozzájárulhat a több fokkal kedvezőbb istálló-hőmérséklethez. Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy ezeket a módszereket megfelelő szakmai tudás birtokában kell alkalmazni, mert a nem optimális ventiláció, a túlzott párásítás, a műszaki paraméterek helytelen alkalmazása inkább kárt okoz, mint hasznot.

A precíziós állattenyésztés (Precision Livestock Farming, PLF) számos új innovatív technológiát alkalmaz, amelyek forradalmasítják az állattenyésztést. Az intelligens gazdálkodás – amellett, hogy növeli a termelés hatékonyságát – az állatjólléti és állategészségügyi helyzetet is jelentősen javíthatja, és csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A klímaváltozás hatására nagy változás történt az állategészségügyi helyzetben is. Új kórokozók, állatbetegségek és járványok jelentek meg, amelyek korábban ismeretlenek voltak különösen Európában. A hőmérséklet emelkedése lehetővé teszi olyan szúnyogok terjedését, amelyek eddig a trópusokon terjesztettek betegségeket. A szarvasmarhatenyésztők a klímaváltozás hatására ismerték meg a kéknyelv és a smallenberg fogalmát, és még a bőrcsomósodást is.

Kiemelten fontos volna tehát, hogy a termelők mellett a hatóságok is felkészüljenek rá: a klíma változásával az állategészségügyi helyzet is változik.

A kutatók, az oktatók és a szaktanácsadók fontos feladata, hogy bővítsék a gazdálkodók klíma- és környezetvédelemmel kapcsolatos ismereteit, a környezettudatos termelés eredményeként pedig csökkenhet a mezőgazdaság klímaváltozásra gyakorolt hatása.

Dr. Béri Béla
egyetemi docens
Debreceni Egyetem

Forrás: Magyar Mezőgazdaság