A világon mintegy 2000 termeszfaj ismert. A termeszdombjaik több tízmillió év alatt finomodtak. Egyes nemzetségek, például az Amitermes, Macrotermes, Nasutitermes és Odontotermes által épített halmok magassága eléri a nyolc métert, és a világ legnagyobb biológiai építményei közé tartoznak. A szakértők szerint ezektől a rovaroktól sokat tanulhatnak a mérnökök és az építészek, írják a Frontiers in Materials című folyóiratban.
Tudósok, Dr. David Andréen, a svédországi Lundi Egyetem munkatársa és Dr. Rupert Soar, a Nottingham Trent Egyetem munkatársa a namíbiai Macrotermes michaelseni termeszek halmait tanulmányozták, hogy kiderítsék, hogyan sikerül halmaiknak fenntartaniuk az optimális körülményeket.
A kutatók a kijárati komplexumra összpontosítottak: a 3-5 mm széles alagutak sűrű hálózatára, amely a szélesebb belső és külső csatornákat köti össze. Az esős évszakban (novembertől áprilisig), amikor a halom kitágul, a komplexum jobban kiterjed arra a felületre, amely közvetlenül ki van téve a Napnak. Ezen a szezonon kívül a termeszdolgozók elzárják a kijárati járatokat. Úgy vélik, hogy a komplexum lehetővé teszi a felesleges nedvesség elpárolgását, miközben megfelelő szellőzést biztosít.
Andréen és Soar azt vizsgálta, hogy a komplexum elrendezése hogyan teszi lehetővé az oszcilláló (rezgő) vagy a pulzáló áramlásokat. Kísérleteiket a komplexum egy 3D-ben kinyomtatott másolatára alapozták.
– Megmutattuk, hogy a kimeneti komplexum, a termeszdombokban található, egymással összekapcsolt alagutak bonyolult hálózata újszerű módon használható a levegő, a hő és a nedvesség áramlásának elősegítésére az emberi építészetben – írták a kutatók.
A kísérletben egy hangszóró rezgésinek segítségével szimulálták a szelet, hogy a CO2-levegő keveréket meghajtsák, miközben egy érzékelővel követték a mozgását.
A szél bizonyos frekvenciájú rezgései turbulenciát generálnak a halmon belül, amelynek hatására a légzőgázok és a felesleges nedvesség a halom közepétől távolabb kerül.
– Egy épület szellőztetésekor a bent kialakuló hőmérséklet és páratartalom közötti kényes egyensúlyt szeretnénk fenntartani anélkül, hogy akadályoznánk az állott levegő kifelé és a friss levegő befelé történő áramlását. A legtöbb légkondicionáló rendszernek ezzel van problémája. Itt egy szervezett komplexummal rendelkezünk, amely lehetővé teszi a légzőgázok cseréjét, egyszerűen az egyik és a másik oldal közötti koncentrációkülönbségek által vezérelve. Ily módon a belső körülmények fennmaradnak – magyarázta Soar.
Elképzeléseink szerint a jövőben az új technológiák, például a 3D nyomtatók segítségével készült épületek falai a kijárati komplexumhoz hasonló hálózatokat tartalmaznak majd. A kimeneti komplexum egy olyan komplex szerkezet példája, amely egyszerre több problémát is képes megoldani: az otthonaink komfortosságának fenntartása, miközben szabályozza a légzőgázok és a nedvesség áramlását az épületburkolaton keresztül, írta a kutató.
