Mostani írásomban bemutatott vendéglátómmal nem kerestük egymást; a véletlen műve volt, hogy több órán keresztül élvezhettem a vendégszeretetét annak a családi vállalkozásnak, amelynek feje KOVÁCS LÁSZLÓ. Nyár elején egy kollégámmal méhanyavásárlás ügyében jártunk nála Vanyarcon. Autónkkal beálltunk az udvarába, aztán jó időre ott is maradtunk, ugyanis az autó önindítója elromlott. A segítségre órákat kellett várnunk – ezt az időt használtuk ki arra, hogy megnézzük a házigazda birtokát.
A látottak nagyon tetszettek, ugyanis egy nagyon átgondolt és pontosan működő „gépezetet” mutattak be nekünk. Leginkább az anyanevelés szakaszaiba tekinthettünk bele, mert éppen ez a munka zajlott, de ezen keresztül látható volt az a sokéves tapasztalaton alapuló folyamat is, amelynek végeredménye az elégedett vásárló.
A zárkákat egy hölgy készítette elő. A bölcsők ellenőrzését azokra bízták, akik odafigyelésükkel és éleslátásukkal a lehető legjobban tudhatták elvégezni a munkát. A csapatban volt egy tanuló is, akinek folyamatos segítséget biztosítottak. A kint dolgozók számára mindig elő volt készítve innivaló, ugyanis ekkor már igen meleg volt. Személy szerint a pontosság és az odafigyelés miatt találtam jól működőnek ezt a vállalkozást.
Szeretném röviden bemutatni a munkafolyamatot is, hogyan zajlik az anyanevelés. Április második felétől indítják hetenként az anyanevelési sorozatokat, minden csütörtökön álcáznak. Ezt a munkát 3-4 ember végzi, egy ember pedig a pempőzött bölcsőalapokkal ellátott tenyészlécekkel szolgálja ki őket. Ezenfelül egy ember a dajkacsaládokba rakja az elkészült tenyészkereteket, László pedig saját kezűleg biztosítja a tenyészcsaládokból kivett tenyészanyagot, amelyeket félóránként újra cserél.
Hat tenyészcsalád biztosítja azt, hogy mindig megfelelő mennyiségű és minőségű tenyészanyag álljon rendelkezésre. Ezek a családok speciális 10 keretes kaptárban vannak, így könnyebben kezelhetők.
Szombatonként ezekbe a kaptárakba behelyeznek egy kiépített szűzlépet az anyarácsokkal elválasztott tenyészanyához, amelyben aztán csütörtökre már kelő álcák vannak. Hat nappal később, tehát szerdán a már lefedett bölcsők bekerülnek a keltetőszekrényekbe, amelyek mindenféle biztonsági rendszerrel vannak felszerelve a túlmelegedés vagy kihűlés ellen. A következő hétfőn és kedden a kikelt anyákat megjelölve kisméretű, 3 keretes pároztatókba telepítik, és a pincéztetés harmadnapján este kiviszik a pároztatótelepre. A pároztatótelepen a munkások megfogalmazása szerint „dzsungelben” vannak a pároztatók. Ez annyit tesz valójában, hogy egy bürökkel és egyéb aljnövényzettel borított félhektáros terület sorosztásban van kaszálva. Ez megfelelő környezetet biztosít, védelmet és árnyékot nyújt, a pároztatóból kirepülő anya pedig könnyebben visszatalál kis családjához. A méhcsaládokba behelyezett több száz herelép bőséges heretúlsúlyt teremt, biztosítva a párzást, amely így helyben történik meg.
A pároztatótelep a majorépület mögött található. A major másfél hektáros területen áll, a hozzá tartozó pároztatótelep a legelővel együtt szintén másfél hektár. Ezt a telephelyet húsz éve vásárolták, és nagyszabású felújításon esett át, hiszen addigra mindent, ami az épületen mozdítható volt, elloptak, a cseréptől az ablakokig. Jelen állapotában (300 négyzetméter) nagyon jól kiszolgálja a vállalkozást, bár mindig akadnak további fejlesztenivalók.
További 90 tesztcsaláddal saját üzemi teljesítményvizsgálatot végeznek, ennek alapján választják ki a továbbtenyésztésre legalkalmasabb géneket hordozó méhanyákat, azaz a legjobban áttelelő, mézgyűjtő és a legjobb viselkedésű családokat. 3000 pároztató működik összesen, amelyeket 1500–1500-as váltásokban töltenek fel heti rendszerességgel annak érdekében, hogy folyamatosan ki tudják elégíteni a vevők igényeit.
Házigazdám szakmailag még azzal egészíti ki az elmondottakat, hogy a nemesítés során a vonaltenyésztés módszereit alkalmazzák, amelyet cseppvérkeresztezéssel és esetenként mesterséges megtermékenyítéssel egészítenek ki.
A pároztatás során a pároztatótelepen ismert származású heretúlsúlyt biztosítanak. Munkájukat a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesülete tagjaként a tenyésztési program és a kódex alapján végzik. Tenyésztési céljuk a honos pannon méhfajta megőrzése, tenyésztése és szaporítása.
László búcsúzóul még elmondja: „Fiatal agrármérnökként az volt az álmom, hogy saját, önálló gazdaságom lehessen. Ez 1996-ban megvalósult. Azóta családommal a méhtenyésztésből élünk, és nagyon megszerettem a méheket. Sok nehézség és akadály adódik minden évben, amelyek nagy kihívást jelentenek (időjárás, méhek, munkaerő, piaci dolgok). Rengeteg kitartásra, áldozatra és lélekjelenlétre van szükség, különösen a mostani helyzetben (pénzromlás, a háború miatti piaci viszonyok stb.). De mindig az Úrtól kértem az erőt és a bölcsességet, és egyedül Övé a dicsőség is! Továbbra is azért dolgozom, hogy minél jobb tulajdonságú, minőségi méhanyákkal állhassak azon méhésztársaim rendelkezésére, akik megtisztelnek bizalmukkal.”
