Tavaly az élelmiszergazdaság növekedése némileg meghaladta az iparét, ami egyébként nem jellemző, de a húsipari ágazatok fejlődése eltérő irányba mutatott. Míg a vágás és húselőállítás teljesítménye 3,2 százalékkal csökkent, a készítménygyártás – amiben a baromfi is szerepel – közel 10 százalékkal növekedni tudott. Hozzá kell tenni, hogy a második félév eredményei lényegesen rosszabbak, hiszen akkorra már kezdett fogyni a lakosság számára kiáramló szabad jövedelem, és megjelent az élelmiszerinfláció.
Az idei első negyedévben viszont mindkét nagy alágazatban drasztikus volumencsökkenés tapasztalható.
A sertéshúsipar külkereskedelmi mérlege nagyságrendileg tavaly is egyensúlyban volt. Az ágazat azon kevesek közé tartozik a hazai élelmiszertermelésben, amelyek jelentős részben hoznak be alapanyagot és magas szinten feldolgozott terméket exportálnak.
Ezt a kedvező mérleget azonban veszélyezteti, hogy míg az élősertés ára egy bő év alatt megduplázódott a vágóhidak számára, a hús és húskészítmények áremelkedése még messze nem érte el az általános élelmiszerdrágulás szintjét. A sertéshús és -készítmények fogyasztói ára sokkal lassabban emelkedett, mint a többi élelmiszeré, aminek világpiaci okai vannak.
Ebben a helyzetben az a legnehezebb, hogy közben a kiskereskedelmi partnerek már az átadási és fogyasztói árak csökkenésére vannak berendezkedve. „Mindenki gyorsuló és tartós árcsökkenést vár, ami a legtöbb élelmiszer esetében megalapozott, de a sertéshúséban nem.”
Éder Tamás azt is hozzátette mindehhez, hogy bár a fogyasztók nyilván megdöbbentőnek tartották a tavaly kezdődött élelmiszerár-robbanást, tudni kell, hogy
Nem segít az ágazat helyzetén az ársapka, amely miatt közel 46 százalékkal nőtt a sertéscombimport az elmúlt évben.
A kihívások és gazdálkodást érintő problémák halmaza a rendszerváltás időszakát idézi az ágazati szereplőinek. Szinte minden termelési tényező, az alapanyag, a kiegészítő anyagok ára drasztikusan nőtt, az energiaköltség tervezhetetlen, jelentős a bérnövekedés és a munkaerőihiány, évtizedek óta nem látott kamatszintek nehezítik a külső forrásbevonást, a forint árfolyamingadozása pedig, mint minden gazdasági ágazatban, a húsiparban is folyamatos bizonytalanságot okoz.
Ha mindez nem lenne elég, a fogyasztói kereslet is csökken. A húsfeldolgozó ágazat belföldi értékesítése közel 20, míg a készítményeké 10 százalék feletti mértékben esett vissza az első negyedévben.
A keresletcsökkenés nyomán elindult a termék-dualizálódás, előtérbe került az olcsó, a diszkont, teret nyer a saját márka, ami nem kedvez az élelmiszeriparnak. Növekszik a minőséggyengítés, a „feltétek, rudacskák, pálcikák” vagyis az olcsó tömegtermékek térnyerése, amiben versenyképesebb az import.
A húsipari cégek súlyos veszteségeket szenvedtek az elmúlt év során. A jövedelmezőségi gondok miatt konfliktusok erősödnek a termékpályán – most elsősorban a húsfeldolgozók és kiskereskedők között -, és ha így megy tovább, fejlesztések fognak elmaradni.
A legnagyobb gond azonban az, hogy
Egyre komplexebb fogyasztói elvárásoknak kellene megfelelni egyre hatékonyabb és versenyképesebb termelés mellett. „Az ágazat állami támogatása elengedhetetlen, ha nem akarjuk, hogy a hús újra csak a kiváltságos rétegek tápláléka legyen.” Közben azonban olyan állami intézkedések terhelik tovább a gyártókat, mint a hónap elején bejelentett csomagolási díjnövekedés, amely Éder Tamás szerint „nem szolgálja az élelmiszerinfláció elleni küzdelmet.”
Mint mondta: „Nagy kérdőjel a húsipar jövője, nem egyszerű a helyzet. Bármennyire fáj, a termékek önköltségét meg kell jeleníteni az árakban. Csak így van esély arra, hogy a hazai húsipar a következő 20-30 évben is felvásárolja, feldolgozza a hazai élősertést és finom, egészséges ételeket készítsen belőle.”
