0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Csodálatos tanyavilág

A székelyföldi Korondot a fazekasműhelyeiről ismerik a legtöbben. története azonban évszázadok óta összefonódik a mezőgazdasággal és a sóbányászattal. Az is igaz, hogy a legkorábbi feljegyzés a korondi fazekasságról 1613-ból származik. Határában ásványvízforrást találtak, de egy ideig vashámor és aragonitgyár is működött a településen.

Mindemellett sokan háztáji gazdálkodásból (kukorica, burgonya, búza, zab, len, kender, zöldségek, gyümölcsök termesztése), állattartásból (tehén, juh, kecske, ló, disznó, baromfi), mások taplógomba feldolgozásából (sapkák, dísztárgyak) éltek meg. Csakhogy a kollektivizálás felforgatta az évszázados gazdasági berendezkedést.

Kevesen hallottak róla, hogy a nagy korondi piactól alig 6 kilométerre van egy tanya, amit nem sikerült kollektivizálni, és ahol ma is úgy gazdálkodnak, mint évszázadokkal ezelőtt.

A községközpontból Fenyőkútra, a Melegpatakfő (1005 m) és a Datka (963 m) nevű csúcsok között fekvő szórványfaluba meredek, de ma már legalább aszfaltozott út visz fel. A falu elszórt házcsoportokból és esztenákból alakult ki, és a története is különleges. Régen Korond 12. tízeseként tartották nyilván. A tízesek ősrégi székely településrendezés, ami a kötelező hadviseléshez kötődik. 1898-ban jelenik meg először dokumentumban, akkor a korondiak által használt hegyen levő legelős területet jelentett. A hagyomány szerint Fenyőkút első lakosai a múlt század első felében telepedtek fel Korondról. Favágással, szénégetéssel foglalkoztak, az erdőirtáson aztán legelőket és művelhető földterületeket hoztak létre. Eredetileg csak nyárra költöztek fel a lakók, hogy legeltessék az állatokat, de a múlt század során fokozatosan letelepedtek, a nyári szállásokat takaros házakká alakították. 1903-ban 31 házat tartottak nyilván mintegy 240 lakossal, 1992-ben 401-en laktak Fenyőkúton, jelenleg pedig nagyjából 140 házszám van.

Nagyjából száz család lakik az egykori tanyákon, amelyek tagjai ma is állattartással és fakitermeléssel foglalkoznak, bár utóbbival egyre kevésbé.

Tófalvi Jenő (Bajusz) szülei is Korondról jártak Fenyőkútra, majd házat építettek. Az 56 éves gazda Fenyőkúton született, ott nőtt fel és alapított családot, szüleit váltva pedig ma is gazdálkodik. A község jelentős gazdái közé tartozik, ugyanis a közeli Farkaslaka legelőiből 150 hektárt bérel, azonkívül 10 hektárt bérel a szomszédjától, és 10 saját hektárja is van, amit kaszálóként használ. Kevés búzakorpát és abrakot használ, azt is főleg télen. Az általa előállított tej 100 százalékos bioterméknek minősül.

Jelenleg harminc fejőstehenet tart. Korábban szürke marhával is foglalkozott, de az nem hozott annyi hasznot, mint a pirostarka. Elcserélte a szürkemarha-állományt, abból lett a harminc pirostarka fejőstehén. Gazdálkodását a kezdetek óta segíti, hogy Fenyőkúton nem volt kollektív, megmaradt a magántulajdon. Persze, annak idején nem használhatták a legelőket, de így a kollektív gazdaság megszüntetését követően könnyebb volt visszaszerezni a tulajdonukat.

Aztán ott volt a családi ház is, amit kibővített még egy telekkel és a fiának, Bélának szánt házzal, így most már három nemzedék ápolja a családi hagyományt. Igaz, a fia jelenleg az erdőkitermelésben dolgozik, de azért besegít az otthoni gazdaságba.

Jenő legnagyobb segítője a menye és a felesége, Margit. Amint mondják, reggeltől estig „szolgálatban” állnak.

Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy Szovátán korszerű tejfeldolgozó üzemet épített a Hochland nevű vállalat, ami a Sóvidékről, Kis-Küküllőből és a Nyárád mentéről, vagyis több megyéből is rendszeresen összegyűjti a tejet.

A fenyőkútiak a pálpatakiakkal és a sófalviakkal közösen tejtermelő egyesületet hoztak létre, azon keresztül tárgyalnak a tejgyár képviselőivel. Ezzel sikerül elfogadható áron eladni a tejet, 2,20–2,80 lejért literenként (1 lej 75 forint). Máshol alig 1,40-et fizetnek érte. Volt olyan gazda, aki ez ellen tiltakozva inkább elöntötte a frissen fejt tejet.

A rendszer jól működik, naponta mintegy 2500 liter tejet gyűjtenek össze a környékről. A Józsa-tanya napi 250 litert termel. A „hegytetőn” fejt tejet a falu központjában levő hűtőházhoz szállítja a gazda, ahonnan ciszternás autók viszik Szovátára, minden nap. Örvendetes módon továbbfejlesztik a tejgyárat, már folyamatban vannak a munkálatok. Ezzel több lehetősége lesz a gazdáknak, várhatóan tovább ösztönzi a környéken az állattartást, mondja a gazda. Hozzáteszi: annak ellenére, hogy „divat” lett húshasznú szarvasmarhát tartani, nekik mégsem éri meg, mert a közvetítők sokat levesznek az értékesítési árból, kevés marad a gazdáknak. Ráadásul többet kell várni, ameddig értékesíthetővé válik a borjú.

A tej biztos: megvan a napi adag, rendszeresen kifizetik. Ez sokkal kiszámíthatóbb. A harminc tehénből „simán” fenn lehet tartani a családod, és „még az egészség sem károsul”, mondta Tófalvi Jenő.

A gazda igyekszik önerőből fenntartani a gazdaságot. Négy évvel ezelőtt a magyar állam által támogatott Pro Economica Alapít­ványon keresztül pályázott egy kültéri félautomata fejősor meg­vásárlására. Tizenötezer euró támogatást kapott, amit további 40 ezer lejjel kiegészített. Kalandos volt a beszerzés, ugyanis egy mezőgazdasági vásárban látta meg a Fehéroroszországban gyártott, egy csíkszentsimoni cég által forgalmazott fejőaklot. Annyira hasznosnak találta, hogy másnap visszament és lekötötte a terméket, azután pályázott a támogatásra. Azt mondja, három hasonló gép van Erdélyben, és igen hasznosnak bizonyult. A farm gépesített, minden traktort és egyéb mezőgépet saját költségen vásárolt.

Mint minden állattartó, minden évben kap támogatást a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségtől. Anélkül, pusztán a tej eladásából nem tudna megélni.

Hogy mi lesz a jövő? Tófalvi Jenő bízik benne, hogy fia előbb-utóbb megunja a fakitermelést és átveszi tőle a gazdaságot. De ameddig van ereje és kedve, addig szívesen csinálja, teszi hozzá azonnal. Ezért is épített házat Fenyőkúton. És azt is örömmel újságolja, hogy a fiatalok látnak lehetőséget a mezőgazdaságban, az állattartásban. Fiatal szomszédja juhokat tart, jelentős létszámú nyája van. Olyan fiatalról is tud, aki visszatelepedett. Mintegy tíz éve tapasztalható ez a jelenség. Sokan külföldön dolgoztak, de amikor szert tettek pénzre, hazajöttek. Mi több, az egyik fenyőkúti fiatal Németországban dolgozott, és amikor egy odavalósi barátjával hazajött, annak annyira megtetszett a hely, hogy már házat épít és végleg Fenyőkútra költözik. Egy Hódmezővásárhelyről származó család is komolyan gondolja, hogy letelepedjen.

A fenyőkúti általános iskolába 1–8 osztályosok járnak, és az utóbbi években egyre nő a számuk, ami jó jel. Reménykeltő, hogy visszatérnek a fiatalok.

Nemrég leaszfaltozták a Korondról Fenyőkútra vezető utat. Korábban szinte járhatatlan volt személygépkocsival. Ez sokat számít. A turizmus is kezd komolyan vehető kiegészítő bevételi forrássá válni, egyre többen tudják kiadni a házukat a csodálatos fekvésű fennsíkon. Közel van Korond, Farkaslaka, Parajd, Szováta, Székelyudvarhely, a Bucsin és sok más idegenforgalmi érdekesség, amik az aszfaltúttal hamarabb megközelíthetővé váltak. A csend, a jó levegő pedig aranyat ér, teszi hozzá.

– Miért mennénk el innen, amikor más is idejön?

– teszi fel a kérdést, majd kitölti a pálinkát és koccintunk a jövőre. Úgy néz ki, hogy fenyőkúti tanyavilágban van mire…

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság