A szabadszállási Róna Mezőgazdasági Szövetkezetben az idei vetésszerkezetben nincsenek kiugrások, minden zöldségfajt a megszokott területre tervezték, hogy tartani tudják a vetésforgót.
A vetések szakaszolását néhány napra hátráltatta, viszont a kelesztő öntözést sok helyen megoldotta a természet, és még jobb is lehet a tőszám. Bár 15-20 éve volt utoljára ennyire csapadékos a tavasz, ennek kellene természetesnek lennie, hangsúlyozta Varga István kertészeti ágazatvezető.
Az árak még bizonytalanok
Az inputanyagok tavaly számottevően drágultak, azóta a műtrágya ára kicsit csökkent, a vetőmagoké és növényvédő szereké viszont körülbelül további 15%-kal emelkedett. A helyzet többnyire kezelhető, ezeknél nehezebb fedezni az energiaárakat, és ebből a szempontból is előnyös volt a tavaszi csapadék, hiszen eddig még alig kellett öntözni.
A szántóföldi zöldségek árának alakulása nehezen megjósolható, mert egyelőre sem a hazai, sem az európai vetésterületekről nincsenek pontos adatok. Az előre jelzett területnövekedésektől nem fog összeomlani a piac, de elképzelhető, hogy a tavalyihoz képest 15-25%-kal visszaesnek a zöldségárak.
Ukrajna ugyanis csaknem kétmillió tonna vöröshagymát termeszt, többet, mint Hollandia, és a termés fele általában az európai piacon jelenik meg, Lengyel- és Németországban. Kérdés, hogy így, a háború második évében is tudják-e tartani eddigi pozíciójukat. Emellett például az idei hagymaárakat szintén módosíthatja, hogy Európában tavaly 10%-kal csökkent a termelés, és ebben az évben további 6%-kal lehet kevesebb.
Tavaly sokan tartottak attól, hogy a megnövekedett energiaköltségek miatt a termelők nem tárolnak be, hanem a földről értékesítik a hagymát, sárgarépát, ezért a betakarításkor esnek, utána pedig meglódulnak az árak. Végül okosan, mindenki próbálta a betárolás időszakát kitolni, és takarékoskodni a hűtési költségeken. Így a tárolási költség nem „csapta agyon” a magyar termelőket, bár senki nem örült a mértékének, említette Varga István.
A professzionális termelésé a jövő
Akik tavaly öntöztek, legföljebb 10-20%-os terméskiesést szenvedtek el az aszály miatt. Az öntözés költségét és az inputanyagok áremelkedését 2022-ben ellensúlyozták az eladási árak, így hellyel-közzel eredményes évet tudtak zárni a termelők.
Hazánk kicsi piac, ezért eddig az volt a jellemző, hogy ha volt import, akkor az a szomszédos országokból érkezett. A külföldről beáramló zöldségek azért sem okoznak nagy gondot, mert a hazai termesztés csak a belföldi fogyasztás 50-70%-át fedezi. Sok gazdálkodó ugyanis inkább az egyszerűbb és kisebb befektetést igénylő gabonatermelést választja a szántóföldi zöldségek helyett. Az eddig néhány hektáron gazdálkodók pedig, akik nem tudtak fejleszteni, és az értékesítési lehetőségeik is beszűkültek, felhagytak tevékenységükkel az elmúlt években.
A szántóföldi zöldségtermesztésben az új belépőknek nincs könnyű dolguk, hiszen a gazdaságosan működtethető, megfelelő méretű üzemhez óriási mértékű beruházás kell. 20 hektár zöldségtermesztéshez a vetésforgó miatt 100 hektár területre van szükség, és fontos, hogy az egész öntözhető legyen.
Ennyi pénzt napjainkban kevesen fektetnek be az ilyen vállalkozásba, mert van ennél jövedelmezőbb ága az agráriumnak. A munkaerőhiány is gátja a szántóföldi zöldségtermesztésnek, miután az több munkaórát kíván, mint a jobban gépesített gabonatermelés, hangsúlyozta Varga István.
Nem elég vonzó
A csemegekukorica, a zöldborsó és a zöldbab a legfontosabb alapanyagai a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség (MHKSZ) tagjainak, és országos szinten jellemző, hogy nem túl változatos a hazai zöldségfeldolgozás. Ez abból is ered, hogy a nagyobb értéket képviselő zöldségek mindössze körülbelül 2%-át fedik le az összes művelt területnek, és ezen belül is kevés a fajválaszték. A magyar konzerv- és fagyasztottzöldség-kibocsátás 80%-a borsó és kukorica, és ezek mennyisége is stagnál, mert az elmúlt években magas árat adtak a gabonákért.
Az összes gyökérzöldség és hagyma hűtőipari feldolgozásának (kockázott, szeletelt fagyasztott) Európában nagy hagyományai vannak, ennek ellenére hazánkban alig készülnek ilyen termékek, pedig mind a kiskereskedelmi, mind a HoReCa szektorban igény van rá. A korábbi hagymafeldolgozásunk mára gyakorlatilag megszűnt, amíg Lengyelországban évenként százezer tonnát állítanak elő. Itthon nincs kellő ösztönzése annak, hogy a kertészeti kultúrák területe bővüljön, így nincs változatos és megfelelő mennyiségű alapanyaga a feldolgozóiparnak, utalt a szakember a ki nem használt lehetőségekre.
Takarmánykukoricát bárki tud termelni, akinek közepes vagy jó minőségű földterületei vannak. Az ipari zöldségnövények nagyobb odafigyelést és technológiai fegyelmet igényelnek, de a hozzáadott értékük is nagyobb lesz a feldolgozással.
Ám a szakember szerint a behatárolt szántóföldi kapacitásokkal rendelkező fejlettebb országokban mégis inkább az utóbbiakat kellene előtérbe helyezni. Az élelmiszertermelés szigorú feltételei és az öntözés miatt azonban hazánkban a csemegekukorica-termesztésnek komoly konkurenciája a takarmányozási célú és a bioetanol-gyártás alapanyagául szolgáló kukorica termelése.
Jön az olcsó kínai késztermék
2021 és 2023 között hazánkban a csemegekukorica árát a kétszeresére emelték a feldolgozók, hogy elegendő alapanyaghoz jussanak. Tavaly nyersanyaghiány volt, de idén eddig az időjárás kedvez a termesztésnek. Az Európai Csemegekukorica-feldolgozók Szövetségének (AETMD) adatai szerint az elmúlt hónapokban viszont megduplázódott az olcsó kínai késztermék mennyisége, ami joggal ijesztette meg a feldolgozókat, hiszen ők magas áron szerződnek a hazai nyersanyagra.
Az MHKSZ is vizsgálja a piacvédelmi lehetőségeket, de erre az új jelenségre nehéz gyorsan reagálni. Az EU-nak valószínűleg van Kínával bilaterális kereskedelmi egyezménye, ezért a védelmet csak az jelentené, ha kiderülne, hogy a kínai csemegekukorica minősége nem felel meg a szigorú uniós élelmiszeripari előírásoknak, vagy pedig ha bizonyíthatóvá válna, hogy Kína a készterméket bekerülési költség alatt, dömpingáron értékesíti. Ez a két eset szankcionálható, ám utóbbi nehezen bizonyítható. Hasonló esetben Thaifölddel szemben már kiszabtak szankciókat, amelyeket folyamatosan meghosszabbít az Európai Unió. A piacvédelmi folyamatok realizálása mindkét esetben hosszú időt vesz igénybe, ami kedvezőtlen helyzetet teremt a feldolgozóipari szereplőknek.
A kínai kukorica beáramlását ez is kezdeményezhette, hiszen ilyen magas árak mellett már megéri Kínából ideszállítani a nagy távolság ellenére. A konténeres tengeri szállítás díja a Covid alatt egy időre a többszörösére emelkedett, de mostanra újra mérséklődött, kiegyenlítődött a konténerkínálat és -kereslet, sőt a recesszió miatt a konténeres szállítás iránti kereslet mérséklődni látszik, ami e szolgáltatás áreséséhez vezet. Ez is kedvez a kínai konzervkukorica behozatalának.
Miért éri meg?
Az áruházláncok az árversenyben mindig az olcsóbb terméket keresik, és most Kína is belépett a versenybe, egy olyan ország, mely korábban nem mérlegelte ennél az árunál az európai piacon való jelenlétet. Ismerve a magyar élelmiszerinflációs adatokat, a késztermékek mostani ára tette versenyképessé a kínai árut.
Egy kilogramm csemegekukorica-konzerv gyártásához 2,5 kilogramm csöves kukorica kell, ezért az alapanyag igen jelentős költséghányadát teszi ki a terméknek, és a növekedés mértéke is hatványozottan jelenik meg a késztermékben.
A nyersanyag áremelése, kiegészülve az olcsó import konzervkukorica-mennyiség növekedésével, kutyaszorítóba hozta a hazai feldolgozókat. A helyzet további alakulását nem lehet előre megjósolni, nem lehet évekre előre trendeket modellezni. Az utóbbi időben ugyanis olyan események következtek be (járvány, magas infláció, Ukrajna megtámadása), amire korábban nem volt példa.
Bármikor bármilyen szélsőséges időjárási esemény történik, vagy az ukrán és az orosz gabona nem jut el valamiért a világpiacra, akkor újra drágulhat a gabona, és ettől megint versenyképesebb lesz a termesztése, mint a szántóföldi zöldségnövényeké, utalt Sebesta Péter arra, mennyire nehéz előre tervezni.
