Erről is kérdeztük Kosztka Ernőt, aki 15 hektáron termel csonthéjasokat a Zsámbéki-medencében, Szomoron.
A családi gazdaság területének legnagyobb részén, több mint 10 hektáron kajszi terem, emellett 1-1 hektáron őszibarackot, illetve szilvát, 3 hektáron pedig cseresznyét termesztenek.
Barackból országosan gyenge az idei termés – mondta a szakember -, mivel
A szomori kertészetben közel 20 fajta kajszit termelnek, amelyek közül csak néhány fajta élte túl a fagyot és hozott átlagos termést.
A fagykár mértéke egyébként legalább 50 százalékban attól is függ, hogy milyen kondícióban van az adott fa. Amelyik az előző évben sokat termett, az kevésbé fogja bírni a tavaszi mínuszokat.
Fajták tekintetében pedig kimagasló virágszáma és aránylag jó fagytűrése miatt a Kiotot, későbbi virágzása és aránylag jó fagytűrése miatt a Bergeront javasolja a szakember és elmondta, hogy néhány magyar fajta is viszonylag jól viselte a fagyot. Az új és azon belül is a korai fajták – mint a Tsunami, Spring Blush, Aurora, Orangered – azonban szinte százszázalékos fagykárt szenvedtek.
A Sylred volt az első, amiből már lehetett szedni, amellett a Big Red és a magyar – például a Gönci – kajszi érése is elkezdődött. A héten – jövő héten polcra kerülhetnek.
A júniusi első cseresznye ugyancsak 50-60 százalékos fagykárt szenvedett, de azután kapott még 60 milliméter esőt is, aminek hatására a korai-középkorai fajták, amilyen például a Carmen, szétrepedtek. Itthon egyelőre nagyon kevés cseresznyét termelnek fólia alatt, amivel ez megelőzhető lenne. A későbbi fajták azonban – az Aida, Vera, Regina, Kordia, Katalin – valamelyest kárpótolták a gazdaságot. A szedésük a héten fejeződik be, termelésük sikeresnek mondható. Átlagban ezer forintért viszik el a kereskedők. Hogy a piacon 1500-ért, 2000-ért vagy 2500-3000-ért vásárolhatunk-e belőlük, az a mennyiségtől és a helyszíntől is függ.
„Tudomásul kell venni, hogy ezer forint alatt nem lesz termelői gyümölcs, mert, ha például a kajsziból most a teljes ültetvényem önköltségét meg szeretném termelni, akkor lehet, hogy ezt a keveset 3000-ért kellene adnom.
Ha 6-700 forint a cseresznye önköltsége, legalább 1000 forintért kell adnom, hogy esélyem legyen szerves trágyát, pótlást vásárolni. Ezért is óriási lutri, ha egy kertész csak egy fajból él. Az emberek kifizetik a gyümölcsért ezt az árat. Más kérdés, hogy már nem vesznek akkora mennyiségeket. Jelzi a keresletet, hogy 4-500 forintért keresik a kimagozott, lehűtött pálinkaalapanyagot, azonban ilyen áron sem tudunk adni, mert nincs.”
Rendben, hogy 1000-2000 forint a cseresznye a boltban, de mit keres mellette az olasz barack 600 forintért? Ezt sehogy sem képes felfogni az átlagfogyasztó.
A csaláson az érintettek milliárdokat keresnek, hiszen kamionszámra jön be az olasz és román sárgabarack 2-300 forinttal olcsóbban. „Nem csúnyák ezek a termékek, persze, az élvezeti értékük, beltartalmuk gyengébb, hiszen két héttel korábban le kell szedni őket, hogy bírják a szállítást és pakolást. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar termelők is egyre inkább szedik szájérettség előtt a gyümölcsöt, mivel a magyar kajszi, ha megérik, egy nap múlva már foltos lesz, és nehéz eladni. Egyelőre kevés az a tudatos fogyasztó, aki tisztában van ezekkel a dolgokkal. A fajtanemesítés is az általános igényeket szolgálja: legyen a gyümölcs minél szebb, tűnjön minél érettebbnek, akár egy héttel a szájérettség előtt! De valójában minden gyümölcs akkor a legfinomabb és legtáplálóbb, ha a fán érik be.”