0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 5.

Megvannak az első covid-os szarvasok Európában is

A dublini Phoenix Parkban élő dámszarvasok sok látogatót vonzanak, sok közülük eteti és simogatja is ezeket a kedves, pöttyös bundájú szarvasokat. Vélhetően pont ennek az emberi kontaktusnak köszönhető, hogy Európában először ebből a szarvaspopulációból mutatták ki a COVID-19 vírusát, jelentették a tudósok bioRxiv preprint szerveren megjelent cikkükben július elején.

A legfőbb aggodalom, hogy a dámszarvasok (Dama dama) véréből kimutatott SARS-CoV-2 antitestek azt jelenthetik, hogy hamarosan az európai szarvas-állományokban is terjedni kezd a vírus. Ugyan egyelőre nem tudni, hogy ez milyen rizikót jelent az emberekre nézve, de nem vehetjük félvállról a tényt Eman Anis, a Pennsylvania Állatorvostudományi Egyetem mikrobiológusa szerint. „Nagyon fontos, hogy ne engedjük ezeket a vírusokat kikerülni a vadonélő állatok közé” – idézi a tudóst a Science.

Észak-Amerikában már 2021-ben elterjedt a covid a fehérfarkú szarvasok (Odocoileus virginianus) között, melyről korábban a magyarmezogazdasag.hu-n is beszámoltunk (itt és itt). A kutatók pedig több esetet is dokumentáltak, ahol emberről szarvasra és szarvasról szarvasra terjedt át a betegség, emellett pedig

három olyan eset ismert, ahol felmerült, hogy a megbetegedett emberek vadonélő szarvasoktól kaphatták el a COVID-19 vírusát.

A fő probléma a vadállományban cirkuláló betegségekkel, hogy ezzel nemcsak fennmarad a vírus, de mutálódni is tud. Így előbb utóbb egy sokkal veszélyesebb patogén alakulhat ki, mely más fajokra vagy az emberekre is átterjedhet.

Ennek a veszélynek a jegyében Nicola Fletcher, a Dublini Egyetem állatorvosi virológusa 2020 óta figyeli a Phoenix Park szarvasait, hogy elkapták-e a SARS-CoV-2 vírust. Dublinban, Európa legnagyobb városi parkjában évente 10 millió látogató fordul meg. Az itt élő nagyjából 600 példányt számláló dámvad populáció már évtizedek óta jelen van, és bár a parkot felügyelők azon vannak, hogy legalább 45 métert távolságot tartsanak a látogatók és a szarvasok közt, ez utóbbiak hajlamosak élelmet koldulni. Emiatt aztán ugrásszerűen nő a populáció száma, melyet a gondozók selejtezéssel igyekeznek kordában tartani.

Fletcher és csapata hozzáférést kapott a selejtezett állatokhoz már a projektjük kezdetén, így sokkal invazívabb vizsgálatokat is végezhetnek, melyre normál esetben nem lenne lehetőségük.

Ezek közé tartozik a nyirokcsomó- és mandulabiopszia a PCR tesztekhez, amely aktív SARS-CoV-2 fertőzést mutathat ki, valamint a vérvétel az antitestek vizsgálatához, amely egy már lezajlott fertőzést jelezhet.

A 2020 végén selejtezett szarvasok közül egyből sem mutatták ki a vírust. Azonban 2022 februárjában 21 szarvasnál végzett vérteszteknek több, mint a feléből mutattak ki SARS-CoV-2 antitesteket. Ebből arra lehet következtetni, hogy

a populáció nagyobb része találkozott a vírussal. Eközben azonban a PCR tesztek negatívok lettek: ugyan a dámok többsége találkozott a betegséggel, de egyik sem volt éppen beteg a selejtezés pillanatában.

Emellett a kutatók azt is megállapították, hogy az írek között éppen az omicron variáns vált dominánssá akkor, amikor vélhetően a szarvasok is megfertőződtek, és ez sokkal többször fertőzte meg a dámok tüdőszöveteit, mint a korábbi SARS-CoV-2 variánsok. Ez megmagyarázhatja, hogy miért csak most kapták el a szarvasok a betegséget az emberektől, mutatott rá Fletcher.

A SARS-CoV-2 antitestek jelenléte a Phoenix Park szarvasainak vérében az eddigi „legmeggyőzőbb bizonyíték” arra, hogy a vírus megtelepedhetett az európai vadállományokban – mondta Erick Gagne, a Pennsylvaniai Állatorvostudományi Egyetemi vad-egészségügyi ökológusa. Hangsúlyozza azonban, hogy ez még egyáltalán nincs bizonyítva. Ahhoz, hogy a vírus rezervoárt hozzon létre, képesnek kell lennie szarvasról szarvasra terjedni – és jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy ez a Phoenix Park-i állományban megtörtént volna. Fletcher szerint pusztán az antitestek vizsgálatából nem lehet megállapítani, hogy a vírus honnan származik.

Amíg a csapat nem talál egy olyan szarvast, melyben még jelen van a vírus, és nem tudja a fertőzés forrását visszakövetni, addig nem lehet tudni, hogy a vírus szarvasról szarvasra terjed-e, vagy az egyes állatok egyszerűen csak a répával és más finomságokkal felvértezett látogatóktól kapják el a betegséget.

Az eredmények azonban „aláhúzzák, hogy mennyire fontos a folyamatos megfigyelés, nemcsak a SARS-CoV-2, hanem más vírusok esetében is, és hogy mennyire fontos az ember és a vadon élő állatok közötti interakciók korlátozása” – mondja Fletcher. Csapata egyelőre azt tervezi, hogy szoros figyelemmel kíséri a parkban élő populációt.

Forrás: Science