0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 17.

Virágkertészet a két fűzfa árnyékában

Valószínűleg sokan ismerik Jókai Mór novelláját a nagyenyedi két fűzfáról, a mezőgazdászok pedig azt is tudják, hogy nemcsak a hős diákokról híres a Nagyenyedi Kollégium, hanem a szőlőtermesztéshez és a borgazdálkodáshoz is szorosan kötődik. Mi több, a Nagyenyedtől alig 4 kilométerre fekvő Csombordon is vincellértanfolyamot indítottak, már 1880-ban.

A napjainkra sajnálatos módon elhanyagolt kastélyban és birtokon akkori tulajdonosa, Kemény István báró kezdeményezésére indult el az oly sok borásznemzedéket kinevelő oktatás. Azóta is mezőgazdasági szakiskola működik benne. Azt viszont kevesen tudják, hogy a Maros árterületén milyen sokan foglalkoznak zöldség- és virágtermesztéssel, június végén még rózsafesztivált is tartanak.

A Csombord és Enyed közötti úton sok a fóliasátor, amikben szebbnél szebb virágok nyílnak.

A fóliás gazdák egyike Tóth János nagyenyedi mezőgazdász, aki sokáig Magyarországon dolgozott, de a szíve hazahúzta szülőföldjére, és azóta sikeres virágkertész vált belőle.

Tóth János véletlenül „tévedt” erre az útra. 1996-ban végzett szakiskolai tanulmányaival, autószerelő lett. Bár ezzel pénzes szakma „került a kezébe”, mégsem nyitott saját műhelyt. Fiatalon a lehető leghamarabb pénzt akart keresni, ezért egy barátja mellé szegődött, aki egy virágkertészetben és gyümölcsösben dolgozott Debrecen mellett, Domaszéken. Az ideiglenes munkából hét év lett. Megszerette a virágkertészetet és elsajátította az új szakmát.

Nagyszülei a Magyarlapádhoz tartozó Magyarbecén laktak, szülei viszont Nagyenyedre költöztek, ahol gyárban dolgoztak. Volt egy kiskertjük, amiben gyerekként kertészkedett. Ebből a hobbiból, a magyarországi munka után, a virágok szeretete afelé irányította, hogy saját kertészeti vállalkozást indítson. Vallomása szerint soha nem szándékozott végleg Magyarországon maradni. Az ott felhalmozott tudást itthon kamatoztatja, mert szülőföldje visszahívta.

A Nagyenyed környéki területeket is államosították a második világháború után, a különböző termelőszövetkezetek dolgozták meg őket.

A rendszerváltást követően ugyan hosszas huzavona után visszaszolgáltatták őket egykori tulajdonosaiknak, azok egy része addigra a közeli Nagyenyedre költözött, többségük pedig szerteszét az országba vagy a nagyvilágba. Azok, akik sohasem tudták megdolgozni a földeket, könnyen megváltak tőlük.

Jelenlegi földjeit Tóth János eleinte bérelte. Zöldségtermesztéssel kezdte a gazdálkodást, mert a 2000-es években arra volt igény. Eleinte kültéri veteményese volt, majd ahogy fokozatosan ráállt a virágtermesztésre, 0,5 hektárt fóliasátorral borított be. Jelenleg 5 hektárja van.

Sikerült piacot teremteni a zöldségeiknek, a csúcsidőszakban több száz tonnát termesztettek, szinte mindenfélét – káposztát, sárgarépát, karfiolt, padlizsánt, zellert, retket, zöldhagymát és salátát –, de az utóbbi években, főleg a pandémia óta, kénytelenek voltak csökkenteni mind a mennyiséget, mind a termőterületet, mind a fajtaválasztékot, mert nem találnak dolgozót, aki hajlandó volna segíteni a gazdálkodásban.

A fóliasátras virágkertészetet viszont, amibe a zöldségekből származó jövedelem jelentős részét fektették, fenn tudják tartani.

Csepegtetős öntözőrendszert építettek ki, a fűtését és a használati meleg vizet korszerű osztrák automata kazán biztosítja, az öntözéshez szükséges vizet pedig – a Maros közelségének köszönhetően – saját kútból tudják szivattyúzni. Mindezzel sikerült versenyképes szintre csökkenteni a termesztés költségét. Igaz, a virágtermesztésben nem lehet kiiktatni a kézi munkát, szükség van alkalmazottakra, de a munka dandárját a család tagjai végzik.

Ebben a szakmában nincsenek szabad hétvégék, de még szabadságra se utazhat el a család úgy, hogy felügyelet nélkül hagyja a gazdaságot. A fóliasátorban egyetlen műszaki hiba – ha hideg időben leáll a fűtés, vagy ha a csepegtetőrendszer meghibásodik – tönkreteheti a több ezer eurós beruházást.

Ezt a szakma szeretete kompenzálja, és hogy ezen a munkahelyen nincs más főnöke, mint az Úristen, aki az időjárást rendezi.

De a zöldségtermesztésről sem mondtak le teljes egészében.

A sok évi munka után olyan ismeretségi és ügyfélkört építettek ki, aminek a tagjai szinte minden­ért szívesen házhoz mennek. Egyébként hasonló módszerre alapozzák a virágtermesztésüket is, évi három szezonra összpontosítják a termelést. Tavaszra, ami a március 8-ai nemzetközi nőnapban csúcsosodik ki, amikor a primula, a jácint, a szegfű, a dália és a ciklámen a legkeresettebbek. A nyári idényben kültéri és beltéri dísznövényeket (muskátli, begónia) vásárolnak inkább, ősszel pedig a krizantém termesztésére összpontosítanak, a halottak napjára.

Az utóbbi időszakban, főleg az orosz háború miatt, nagyon megnőtt a ter­mesztés költsége, nemcsak az energiahordozók ára, hanem az inputanyagoké is, ami náluk a műtrágyán és a növényvédő szereken felül a műanyag tárolókat és a Lettországból importált tőzeget jelenti.

A piacon maradás záloga a szép és minőségi termék.

Az évek során kiépített hálózatnak köszönhetően gyakorlatilag egész Romániába eljutnak a virágaik. Megkereste őket egy nagy áruházlánc is, de elutasították az ajánlatot, mert egy kollégájuk csúnyán megjárta, amikor pontos határidőre leszerződött vele 50 ezer cserép muskátlira. Az időjárás miatt nem nyíltak ki idejében a virágok, ezért nem vették át tőle. Rengeteget bukott vele.

Akinek nincs hűtőháza, ahol adott esetben nagyobb mennyiséget is tárolni tud, annak túl nagy rizikó a szerződéskötés. Azt tapasztalta, hogy inkább több kisebb ügyfélre van szükség, akikkel állandó kapcsolatban van, mert ha valamelyikük kiesne, akkor a rajta maradó árumennyiséget könnyen el lehet osztani a többiek között, vagy új vásárlót találni rá. Eddig ez bejött, nem bukott üzletet.

Tóth János azt vallja, hogy csak földben terem igazi zöldség, és hogy az a legszebb növény, amit a szülőföld ad, amit szeretettel ápolnak.

Ezért is szokta azt javasolni az ügyfeleinek, hogy helyi terméket vásároljanak, még akkor is, ha drágább. Ehhez meg kell változtatni az általános mentalitást.

Szerencsére neki olyan kliensekből áll az ügyfélköre, akik tudatában vannak, hogy a vásárlásukkal nem csak anyagiakban, hanem erkölcsileg is őt támogatják.

Földalapú támogatást kap ugyan, de azon kívül soha nem pályázott más támogatásra, mert olyan feltételeket támasztanak, amikhez túl nagy rizikót kellene vállalnia, amire nem hajlandó, mondja. Évről évre saját beruházásokkal fejlesztett, tett hozzá valamit a gazdasághoz, mert az a biztos, mondja.

Kiemelt és céltámogatások fel-felbukkannak ugyan (fokhagyma, paradicsom stb.), de ő nem élt a lehetőséggel. A virágtermesztést meg nem karolta fel az állam, mert „luxusterméknek” minősítették, mondván, nem élelmiszer. Pedig igény van rá… hiszen a szépség iránti vágy ugyanolyan szükséglet, mint az étkezés.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság