0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

Családanya, biológus, méhész és szakíró

A Méhészet kiadója, a Magyar Mezőgazdaság Kft. szerkesztőségünkkel közösen 2013-ban alapította a „Méhészet – Az év szerzője” díjat, melyet immáron tizedik alkalommal osztott ki, s melyet ez évben BAGÓNÉ DR. VÁNTUS VIOLA vehetett át.

A díj odaítélésénél a díjazott kimagasló szakmai színvonalú és remek, könnyen érthető, olvasmányos írásai alapján döntöttünk. Az elmúlt évben összesen tizenkét szakcikke jelent meg egy olyan témában (Varroa atka), amelyről sokan azt hittük, hogy már szinte mindent tudunk – tévedésünkre világított rá szerzőnk. Teljesen újszerű megközelítést adott első számú ellenségünk életéről és ez ellene való küzdelem lehetőségeiről.

• Gratulálok a díjhoz! Minden hónapban olvashatják remek írásait a Méhészet szaklap olvasói, de keveset tudunk Önről. Mit kell Önről tudnunk, bemutatkozna nekünk?

Nagyon köszönöm az elismerést! Biológusként végeztem a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán 2011-ben, ezt követően a Kaposvári Egyetemen (ma MATE) molekuláris genomikai vizsgálatok témában szereztem doktori fokozatot, közben pedig férjhez mentem és született két csodálatos gyermekem. 2018-óta a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetben dolgozom kutatóként, 2020-óta oktatóként is.

• Honnan ered a kapcsolata a méhekkel?

Már az egyetemi tanulmányaim során is (szakdolgozati témaként) foglalkoztam a mézzel, apiterápiával. Férjemmel, Bagó Zsolttal 2013-óta méhészkedünk, mára már két kisfiunk is aktív tagja a családi méhészetnek.

A méhészeti feladatok mellett gyakran tartunk méhekkel kapcsolatos programokat gyermekeknek – „Mézes reggeli”, óvodás és iskolás gyermekeknek tábori programok stb.

Az évek során szenvedélyemmé vált a méhviasz gyertyák készítése is, erről már írtam a decemberi, rendhagyó számban. A közeljövőben tervezünk kialakítani egy kaptárlevegős méhesházat.

• A Varroa elleni védekezésről, az atkával kapcsolatos kutatásokról ír sorozatot. Miért ezt a témát választotta?

Biológusként mélyen belelátok a vegyszeres atkairtás molekuláris hátterébe. Hatásmechanizmusuk során nagyon drasztikus, káros folyamatok zajlanak (ahogy arra már több részben utaltam is) mind méh-, mind humánegészségügyi szempontból. Ahogy elkezdtem a témában a szakirodalmat tanulmányozni, bebizonyosodott számomra, hogy az alternatív megoldások nagy része tudományosan megalapozott.

• Ön szerint, ha ennyi irodalma van az atka elleni védekezésnek, és a kártevő már évtizedek óta itt van velünk, azaz megismerhettük, akkor mégis miért okoz ilyen nagy nehézséget, hogy megvédjük ellene a méhcsaládjainkat?

Véleményem szerint mindig időre és megfelelő szakmai fórumokra van szükség ahhoz, hogy a kutatási eredményeknek gyakorlati hasznát lássuk.

Több cikkben is bemutattam az integráló szemléletet, amely nem veti el teljesen a „jól bevált” vegyszeres védekezést, de csak szükséges esetben támogatja. Rendszeres monitorozás mellett helye van az alternatív megoldásoknak is.

A lehetőségek széles tárházából válogathatunk. Az igazi megoldás azonban a rezisztencia lenne. Vajon időben sikerül-e széles körben tenyésztésbe vonni a rezisztens méheket?

• Mit szeret a legjobban a méhészkedésben?

Ha a méhészkedésre gondolok, érzem, hogy élő kapcsolatom van a természettel. Igazi csodálattal tölt el a méhek világa, órákig tudnám nézni őket, mint egy bölcsőben alvó gyermeket. S ha még egy valamit ki kellene emelnem, az a kaptárlevegő volna, mint élő aromaterápia!

• Mi jut eszébe elsőként, ha azt kérdezem, hogy mit üzen a Méhészet szaklap olvasóinak?

Azt üzenem és kívánom minden olvasónak, hogy ragadjunk meg minden alkalmat, amit a természetben tölthetünk. Teremtsünk a kertjeinkben változatos méhlegelőt (ne golfgyepet), és hajoljunk le a kis virágokhoz, üdvözölni szorgos kis barátainkat!

Forrás: Méhészet