0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 1.

A remélt sikerért sokat kell tenni – Baji Balázs

Baji Balázs világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó az első magyar atléta, aki futószámban világbajnoki érmet tudott nyerni, ráadásul éppen abban az évben szerezte meg állatorvosi diplomáját is. Legutóbb egy egészen más sportban, az Ügetőszilveszter sztárhajtói között láthatta a közönség. Lovakról, az állatorvoslásról és a közelgő atlétikai világbajnokságról beszélgettünk vele.

Gyerekkori álmodat váltottad valóra azzal, hogy állatorvos lettél?

Az állatok szeretete, a természettudományok iránti érdeklődés mindig is jelen volt az életemben, egészen pici korom óta. Minden állatot folyton meg akartam fogni, simogatni, érdekelt, hogy működik a biológiájuk.

Alapvetően az orvoslás is mindig tetszett, de a pályaválasztáskor szóba sem került a humán orvoslás.

Egyébként apai nagyapám is állatorvos volt, én már az ő munkásságából sajnos nem sokat tapasztalhattam, de az a tudat, hogy van állatorvos a családban, meghatározó volt. Óriási hittel, szeretettel és szorgalommal tanultam minden évben.

Milyen állatokra szakosodtál? Hogy emlékszel vissza az üllői nagyállat-klinikán töltött időszakra?

Az első években általános képzést kaptunk, ott még nem tudtunk szakosodni. Így mindent meg kellett tanulnunk, ami nagyon hasznos. Ilyen volt nekem az üllői nagyállat-klinika, a lovak. Különösebben szoros kapcsolatom eddig nem volt a lovakkal, nem is tartottam magam lovasembernek. Épp ezért adott esetben egy éjszakai ügyelet elég nagy kihívás elé állított. Egyszer például volt egy gyönyörű fríz ló, már csak megfigyelésre tartottuk bent.

Az éjszaka közepén, valamikor három óra környékén oda kellett mennem hozzá egy általános ellen­őrzésre: hőmérsékletmérés, patavizsgálat, légzésszám-figyelés, bélmozgások ellenőrzése.

Mikor be akartam menni hozzá, nagyon mérges volt, semmiképp nem akart beengedni a boxába. Elég félelmetes volt, így felkeltettem egy lovász segédet, hogy segítsen. Ő persze nem volt boldog ettől… Mire visszaértem vele, körülbelül öt perc telt el. Addigra természetesen ez a mérges, zabos ló már úgy feküdt a szalmában, mint egy ártatlan őzgida. Így persze hosszasan magyarázkodhattam a lovásznak, láttam a megvetést a szemében. Végig, amíg ott voltam, történtek velem ilyen vicces esetek. Nagyon szerettem Üllőn lenni és lovakkal foglalkozni. Imádtam az istálló illatát.

A profi sport mellett mennyi időd maradt a tanulásra és később munkára?

A profi sport mellett a tanulást komoly kihívás volt összehozni. Mindenre kellett időt szakítani, a sportra, a pihenésre, a tanulásra, a családra, a barátokra. Minden időszaknak megvolt a maga prioritása.

Szerencsére ez mindig úgy alakult, hogy tudtam tartalmas diákéveket élni, közben fejlődtem a sportban is, és a tanulmányaim is haladtak előre. Szerencsés voltam, minden jól jött össze.

Mennyi időt töltöttél a szakmában? Mire vagy a gyógyításban a legbüszkébb?

Több mint négy évig dolgoztam az Állatorvostudományi Egyetem kisállatklinikájának sebészeti tanszékén. Németh Tibor professzor mellett volt szerencsém dolgozni, aki a kisállatsebészet egyik legkomolyabban elismert szakembere. Ez a mindennapokban is nagyon jól látszott és fantasztikus élmény volt vele dolgozni. Rengeteget tanultam mellette, sok érdekes esetet láthattam, és volt is lehetőségem néhány olyan műtétet végigasszisztálni vagy irányításával véghezvinni, ami életmentő volt. Például egy erősen daganatos vese, aminek a kivételével az állatot meg tudtuk menteni. Az, hogy a kisállatsebészetben sikerült elmélyednem, az óriási élmény és nagy büszkeséget adó szakmai siker.

Hogy lett belőled atléta? Miért a gátfutást választottad?

Alapvetően mindig is sportos gyerek voltam. Mindig kerestem a lehetőséget a mozgásra, a kihívásokra. Hosszú keresgélés után, egy szerencsés véletlen folytán az atlétikába botlottam bele.

Elkezdtem komolyabb szinten, szervezett körülmények között foglalkozni ezzel a sporttal.

Azonnal megszerettem, mert ez egy objektív, nemes, gyönyörű sportág, a szépségével és a mozgás örömével nagyon mély barátságot kötöttem. Mikor jöttek az első országos sikerek, „megpecsételődött” a sorsom és elindultam egy olyan irányba, ami egészen a világ tetejéig tartott. Egy kezdő atléta sok ágat kipróbál, nekem az alkatomból adódóan inkább a futó, ugró versenyszámok felé mutatott az utam. A futósebességem a gátfutásra volt a legalkalmasabb és ez is tetszett a legjobban, ebben voltam a legsikeresebb.

Mi a számod, a 110 méteres gátfutás nehézsége? Hogyan emlékszel vissza a legnagyobb sikeredre? Világbajnoki bronzérem sprintszámban, szinte felfoghatatlan.

A gátfutás alapvetően a mozgáskoordináció mesterfokát igényli. Úgy kell iszonyatosan gyorsan futni, hogy közben a tíz gát fölött a lehető leghatékonyabban átmenjen az ember. Gyors, intenzív versenyszám, sok a hibázási lehetőség.

A legkisebb hiba is megbosszulja magát, így nagyon egyszerre kell magas szinten lenni fizikailag és mentálisan is.

Ez egy sprintszám. Fontos az erőnlét, a dinamika, fontos a rugalmasság, a technika. Nagyon sok képesség magas szintű elegye kell, hogy legyen egyszerre. Komoly kihívás, ezért is szerettem igazán. Nagyon oda kellett figyelni, nagyon kikapcsoltam az agyamat, miközben magas szinten kellett teljesíteni. Úgy gondolom, hogy ezek a képességek nemcsak a pályán, de azon kívül is hasznosak.

A világbajnoki bronzérem a legnagyobb sikerem. A 2017-es év nagyon-nagyon jól sikerült esztendő volt, tele meglepetés eredményekkel. Több országos csúcsjavítás, vb-bronz, universiade-aranyérem. Első magyarként tudtam futószámban világbajnoki érmet nyerni, a mai napig felfoghatatlan eredmény, nagyon örültem neki. Hosszú-hosszú évek munkája összeállt és ez abban az éremben kiteljesedett.

Már-már hihetetlen teljesítmény, hogy 2017-ben ugyanazon évben lettél állatorvos és világbajnoki bronzérmes. Hogyan lehetett ezt összeegyeztetni? Mit szólt az egyetem, hogy nem vagy bent az órák jelentős részében?

Semmit, mert az órák jelentős részén bent tudtam lenni. De természetesen volt egyéni tanulmányi rendem, az egyetem oktatói a lehetőségeikhez mérten nagyon sokat segítettek nekem és támogattak a sportban. Ezzel én természetesen nem visszaéltem, hanem teljesítettem.

Sok mindent össze tudtam egyeztetni, így az évfolyamom jelentős részénél jóval többet voltam bent az egyetemen.

Részt vettem az oktatásban az előadásokon. Sokat dolgoztam hallgatóként és sportolóként is. Arra különösen büszke vagyok, hogy mindkét területen ugyanabban az évben értem el kiváló eredményeket. Ez szerintem ritkaság.

És az is ritkaság, hogy valaki ilyen előélet után ott legyen az Ügető­szilveszteren a Kincsem Parkban, és nem a tribünön, hanem a ló mögött ülve a kocsiban, a meghívott sztárhajtók között. Hogyan ismerkedtél meg a lósporttal?

Az Ügetőszilveszter nekem nagy élmény volt. Az atlétikai világbajnokságon keresztül, mint az esemény nagykövete kaptam meghívást erre az országosan is ismert eseményre. Korábban is ültem már fogaton, de nem versenysulkyban, hanem „sima” fogaton. A kettő összehasonlíthatatlan. Sokat jártam edzésre a Fazekas-istállóba, a legtöbbet Fazekas Andrea foglalkozott velem, sok segítséget kaptam az ottani csapattól a felkészülés során. Igyekeztem elsajátítani a hajtás csínját-bínját a néhány hónap alatt.

A verseny óriási élmény volt, remélem, hogy erre még többször is lesz lehetőségem.

Hogy érezted magad az Ügetőszilveszteren tavaly decemberben? Azt adta a verseny, a lovad, amit vártál?

Nagyon jól éreztem magam, kiváló rendezvény volt. Iszonyatosan sokan voltak a lelátón, telt ház volt, nekem is több barátom látogatott ki, hogy élőben biztassanak. Bízom benne, hogy ezt még többször is átélhetem. Sokat készültem, sokfajta lóval gyakoroltam, de nem volt sok lehetőségem a versenylovammal készülni, mert ő egy másik istállóban állt. Még nem volt meg a nagy összhang közöttünk, így még maradt bennünk, úgy érzem. De boldog vagyok, jó volt ez kezdésnek, legközelebb jobban sikerül majd.

Azt mondták, hogy nagyon szisztematikusan készültél fel. Miben hasonlít az ügető a futószámokhoz? Tudtál meríteni a tapasztalataidból?

Nagyon élveztem a felkészülést és komolyan vettem. Pontosan tudom a versenyzői pályafutásomból, hogy a sikernek mindig ára van. Ki kell járni és dolgozni kell a siker reményében. Én alapvetően sprinter vagyok, ez a verseny pedig inkább egy középtávnak felel meg.

Türelmesebbnek kellett volna lennem, túl hamar akartam reagálni és túlságosan kapkodva hoztam döntéseket. Legközelebb kimértebb és türelmesebb leszek. Idén szilveszterkor is ott szeretnék lenni.

Mennyit vagy lovak között azóta?

Sajnos mostanában csak ritkán jutok a lovak közelébe. Éppen ezért is nagyon örülök neki, ha istállóban van dolgom. Csodálom ezeket az állatokat, nyugodtságot és méltóságot sugároznak magukból. Mindig nagy örömmel és tisztelettel vagyok feléjük.

Sok más feladatod lett az aktív sporttól való visszavonulásod óta. Sportállamtitkárság, budapesti atlétikai világbajnokság, utóbbi szervezésének a finisébe értetek. Mi ebben a nagy projektben a feladatod?

A világbajnokság nagyköveteként tevékenykedem, alapvetően ennek a nagyszerű eseménynek a népszerűsítésében, ismertségében van szerepem. Illetve a különböző technikai és szakmai egyeztetéseken is részt veszek.

A sportolóként megtanult és megtapasztalt élményeket és tudást hasznosítom ebben a munkakörben.

Emellett a Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt.-nek vagyok a sportszakmai és sportstratégiai vezérigazgató-helyettese, úgyhogy valóban nagyon gyorsan sikerült elhelyezkednem a sport világában. Ez óriási megtiszteltetés és nem kevésbé kihívás is. Igyekszem erre úgy tekinteni, mint egy szolgálatra. Alapvetően szeretnék visszaadni minél többet a hazai sportnak, hiszen sok mindent köszönhetek neki.

Rengeteget dolgozol ebben az időszakban, hogyan kapcsolódsz ki?

Sokat vagyok a feleségemmel, hamarosan megszületik első gyermekünk. Az biztos, hogy a közeljövőben a kisgyermekünk fogja kitölteni a napunkat. Nagyon várom már ezt az időszakot, a babázást. Úgy gondolom, egy nagyon-nagyon boldog időszak vár ránk.

Hogyan látod, milyen lett az új aréna? Mik a tapasztalataid? Mi a véleményed, milyen élményekkel gazdagodik majd az, aki a helyszínre látogat?

Egy fantasztikus létesítménnyel gazdagodott a magyar sport, Budapest és a magyar atlétika, hiszen a Csepel-sziget északi csücskénél lévő terület eddig el volt zárva az emberektől és ez most teljesen megújult.

Gyönyörű sportpark, szabadidőközpont kerül átadásra, benne a Nemzeti Atlétikai Központtal, amiben kialakításra kerül egy panoráma-futókör is.

Nemcsak egy világbajnoksággal gazdagodtunk, hanem egy nagyszerű létesítménnyel is, ami az élsportot és a szabad­idősportot egyszerre ki fogja tudni szolgálni. Mindenkit bátorítok arra, hogy egyrészt a világbajnokságra is látogasson el, majd azt követően használja ezt a komplexumot.

A 2023-as év is emlékezetes lesz számodra és mozgalmas. Márciusban esküvőd volt, most nyáron gyermekáldás lesz, augusztus végén világbajnokság. Mi lehet ennek az évnek a méltó lezárása, és mit tervezel a továbbiakban?

Az biztos, hogy nagyon intenzív, hiszen tényleg sok minden történt a magánéletemben, a munkahelyemen és a sport világában.

Próbálom ezeket a legtartalmasabban megélni, figyelve arra, hogy mellette kellőképp ki tudjak kapcsolódni és pihenni is.

Egy biztos, augusztus végéig sok pihenés nem lesz. Az, hogy az évet hogyan fogom tudni lezárni, az jó kérdés. De úgy gondolom, hogy minden egyes perc, amit a családommal töltök, az kellőképpen feltölt és kikapcsol majd a hosszú munkával töltött napok után, úgyhogy én többre nem is vágyom.

Forrás: Pegazus