– Van némi örökletes a tevékenységemben, pedig egyáltalán nem volt jellemző a családban a mezőgazdasági munka. A nagymamám otthon szintén termeszt ezt-azt a kertjében, de messze nem olyan mennyiségben, mint én. Inkább a családot szolgálja ki mindenféle jóval, ami mindenkinek jólesik. Mindig beveti és műveli a konyhakertet, a dísznövényei mellett – mondta el, hozzáfűzve: hogy tulajdonképpen hirtelen jött ötletet valósítottak meg. – Hogy hogyan kezdődött?
Az első évben két kertrészt alakítottunk ki a telken, a hátsóba huszonhárom magaságyás és húsz gyümölcsfa került. Amikor láttuk, hogy nemcsak a saját igényünket elégíti ki a termés, hanem másnak is jut belőle bőven, magától értetődőnek tűnt, hogy a nyári ízeket eltegyük üvegben télire. Ugyanúgy, mint minden mást, ezt is át kellett gondolni és meg kellett tervezni, mert ez komoly, a jövőnket meghatározó lépésnek tűnt, és sok új ismeretet el kellett sajátítanunk már a tervezéshez is.
Tisztában voltak vele, hogy sokat kell majd dolgozniuk, de nagy kedvvel vágtak bele, és a mai napig örömmel dolgoznak. Azon vannak, hogy a zöldségek és a gyümölcsök az utolsó szemig a lehető legjobb minőségűek legyenek, ráadásul vegyszer nélkül. Ami a termékeiket illeti, a kiváló alapanyagon kívül a különlegesség, az egyediség is fontos szempont számukra.
– Az ágyásokkal ősszel és tavasszal sokat kell foglalkozni. Nagyon jó minőségű saját komposzt az alapjuk, amit a környékről beszerzett ló- és marhatrágyával tovább dúsítunk. Fontosnak tartjuk, hogy vegyszer nélkül fenntartható legyen a kert, inkább bevált házi és természetes módszerekkel küzdünk meg az esetleges kártevőkkel. Bár nagyobb baj ritkán fordul elő, nagyon oda kell figyelni, hogy megelőzzük a kártevők ténykedését.
Minden egyes évünk a kísérletezésről is szól. Szerencsére egyre változatosabbak az ágyásainkban lévő zöldségek, ami egyre újabb lehetőségeket nyit előttünk.
Tavaly például összesen kétszázötven tő paradicsompalántát ültettünk, de nyolc fajtából, és kétszáz tő padlizsánt is. Adta magát, hogy utóbbi tartósításának a padlizsánkrém készítése az egyik legjobb módja, a paradicsomból viszont lét, befőttet, lecsót és ketchupöt készítettünk, azonkívül, füstöltük és aszaltuk, és még fűszersó is lett belőle. Hosszasan sorolhatnám még a készítési lehetőségeket, de inkább azt mondom, végtelen sok lehetőség van. Nagy örömet szerez mindkettőnknek, amikor látjuk, hogy az apró magból milyen gyönyörű növény fejlődik a gondoskodásunknak köszönhetően. Hasonlóan csodálatosnak tartjuk a feldolgozás folyamatát, ami nem kevés munkával jár, de a végeredményről, elmondhatjuk, hogy ezt az értéket mi teremtettük. Ez mindennél többet jelent számunkra.
A sikeres kerti munkálkodás mellett, illetve után a konyhában dől el a legtöbb dolog, tette hozzá Lendér Dávid. Szerinte a hagyományos termékeket érdemes újragondolni, és bátor kísérletezéssel egyedi változatot lehet készíteni belőlük.
– A kinti munka, vagyis a kert megművelése után a konyhában folytatjuk a kísérletezést. Családunk több tagja is ért a főzéshez, de egy szakács ismerősünket is bevonjuk, a barátaink pedig „kénytelenek” addig kóstolni és kóstolni a kísérleti termékeket, amíg sikerül a lehető legszélesebb közönség szája íze szerint alakítani az újdonságot.
Sok-sok tanulás, odafigyelés, jó és rossz tapasztalat kell ahhoz, amíg csak olyan terméket ad ki a kezéből az ember, amit szívesen vásárolnak. De hadd mondjam inkább úgy, ahogy szeretem: olyat, ami finom!
A különböző tartósítási eljárások, az üvegbe zárás önmaga is művészet, és ha valaki szereti csinálni, akkor – úgy gondolom – nem lehet rossz a végeredmény. Nem szerettem volna a sok századik lenni, aki, mondjuk, szilvalekvárt főz vidéken. Ezért fűszerekkel és más alapanyagokkal teszem minél változatosabbá a szilvát is, így lesz belőle például szilva chutney, ami máris érdekesebb, egyedibb, és sokoldalúbban lehet felhasználni. Az üvegeink tartalma minimum 80 százalékban a saját kertünk termése, a többi pedig más helyi termelőktől származik. A minőségükre, természetesen, ugyanúgy odafigyelünk. Akár saját alapanyag, akár mástól vesszük.
Lendér Dávid tapasztalatai alapján úgy véli, egyre több ember odafigyel rá, hogy mit eszik, és ez mindenfélére igaz: a gyümölcsökre, a zöldségekre és a belőlük készített termékekre egyaránt. Szerinte kezd felértékelődni a kézműves termék, amit előremutató folyamatnak tart. Egyre több ember számára fontos, hogy vegyszermentesen táplálkozzon, hogy a gyerekeinek egészséges termékeket adjon. Elengedhetetlen tényezővé vált a megbízhatóság, amihez az kell, hogy meg lehessen ismerni a termékek mögött álló embert, aki készíti őket, és pontosan tudni lehessen, hogy a termékek honnan származnak. Az ízük mellett ez teszi értékessé a házi termékeket.
– Az értékesítéssel jók a tapasztalataim.
Ahogy a kert engedi, úgy szélesítjük a kínálatot. Igyekszem például azoknak is megfelelni, akik nem fogyasztanak cukrot, vagy ha valaki nem kedvel egy fűszert, akkor azt kihagyom, és egyedileg készítek neki, mondjuk, mákos meggylekvárt.
Fontosnak tartom a bizalmat, hogy valóban azt kapják a vevőim, amiért hajlandóak pénzt adni. Ezért nem használok sem sűrítőanyagot, sem tartósítószert, sem olyan adalékot, amitől többnek vagy szebbnek látszik egy üveg.
A következő fokozat, amit el szeretnénk érni, az összetettebb ételek tartósítása: zöldségköretek, vagy különböző, gyümölcsből és zöldségből kevert ivólevek gyerekeknek. Úgy gondolom, fontos volna, hogy ha kell, akkor egy kis kreativitással szerettessük meg velük az egészséges dolgokat, hogy ne a cukor vagy az édes íz miatt fogyasszák őket. Lássák, miből és hogyan készül nálunk, például, a sütőtökpüré, amit egyáltalán nem lehet összehasonlítani a nagyüzemivel – fogalmazott Lendér Dávid.
